2. fejezet

137 6 0
                                    

A pénz csak annyira volt elég, hogy ki egyen egy kis hotel szobát a Foltozott Üst mellett.
Nem akart a foltozott üst mellett megszállni, túl sokan felismernék.
Ha már erről volt szó, Harrynek nagy szüksége lett volna valami álcára.
Valóban rá ismernek, és ebben az ifjú varázsló teljesen biztos volt, nem sokat él.
Na és hol lehet álcára jutni... a Zsebpiszok Közben gyakran lehet ilyesmit találni.
Harry utalt ott lenni. Túl ijesztő.
"Már majdnem tizenhat vagy! Szedd össze magad!"
Harry felnyögött. Miért kell ennek a belső hangnak annyira hasonlítania Harmiónéra? És Pitonra?
Varjunk csak! Hermione és Piton?
Harry megborzongott.
Ez nem az ő napja.

Harry nagyon szerette a láthatatlanná tévő köpönyegét. Eljutott a hoteltől, egészen a Zsebpiszok Köz bejáratág, anélkül hogy észre vették volna. Újra és újra köszönetet mondott apjának érté.
Megköszönte volna Dumbledore-nak is, ha az öreg nem csukta volna össze Dursleyékel.
"A piszok."
Tényleg túl sok idők tölt Pitonnal.
Kikukucskált a sarok mögül, hogy belátson a sötét sikátorba.
És akkor valaki beleszaladt...
Harry felkiáltott és elesett.
Bárki is ment neki, végig terült rajta...
Harry felnézett hogy elnézést kérjen...
És majdnem felsikított.

ElhagyvaWhere stories live. Discover now