Elhagyva

8. fejezet

-Vissza tértél az unalmas házi feladatodhoz?
-Miért is ne. Jó, ha az embere időben befejezi.
-Ez idézet a mugli-születésű barátnődtől?
-Ez durva volt, és igen. Miért nem ülsz le?
-Nem, nem. Unalmas vagy, mikor dolgozol. Megyek, és megölök inkább néhány embert.
-Tom...
-Mivan? Ez a munkám, nem?
-Tudom, hogy ez a munkád. Csak szeretném, ha nekem nem emlegetnéd.
-Ohh, a szegény Harry Potter! Már megint, a halott barátaid járnak az eszedben?
-Mi a franc van ma veled?!
Tom megrázta a fejét és leült. -Sajnálom. Rossz reggel.
Harry letette a tollat. -Beszélj. Nem tudok dolgozni, ha búslakodsz...
-Én nem búslakodok...
-Ahogy gondolod, Tom. Mi történt?
-Nem akarod tudni
-És mégis, valószínűleg erről fogok álmodni az éjjel. Mond el most, és spórold meg nekem ezt a kellemetlenségek, oké?
Tom szomorúan elmosolyodott. -Csak egy rakás halál.
-Rajtaütést terveztél, ugye?
-Múlt éjjel. - bólintott Tom.
-És nem úgy ment, mint vártad?
-Dumbledore és a kis szaralakja útban voltak.
-Tényleg? -  Harryt kezdte érdekelni a dolog.
Tom grimaszolt egyet. -Eléggé. Ötöt megöltek az enyéim közül, és az egész rajtaütést félresikerült.
-Elrontotta a reggeleget, mi?
Tom összehúzta a szemeit a Harry arcán megjelenő vigyor láttán. -Ó, nem csak nekem, hidd el.
-Hadd találtam ki. Repkedtek a Cruciók?
-Jó válasz Mr. Potter.
-Jaj, ne kezd már megint!
-Mit?
-Ne hívj "Mr. Potter"-nek. Úgy hangzik, mint Piton.
-Boáhhh...
-Ha-ha. Most visszakaptad
-Elküldhetném egy rajtaütésre, tudod.
-Óhh igen. Hadd gyanakodjon rá Dumbledore.
-Már egyébként is gyanakodhatna rá.
Harry halkan elköhintette magát, majd kezébe vette a tollat. -Aha persze. Gyerünk segíts egy kicsit a búbájokkal!
-A búbájokkal? - Tom megrázta a fejét. -Gyerünk Harry, áruld el nekem, mit tudsz Perselusról?
-Nem, nem. Ez nehéz!
Tom rondán nézet a fiúra.
Harry hirtelen elvigyorodott. -Szürke alsóneműt viselt az nap, mikor a Sötét Varázslatot Kivégzése RBF-jüket tették le.
Tom elsápadt. -Ezt meg honnan tudtad meg?!
Harry csak mosolygott. -Szóval mit tudsz a takarítóbúbájokról?
-Semmit!
-Óh a francba. - Harry közelebb húzta a búbájtankönyvét és belelapozott.
-Harry...
-Tanulok, Tom. Vagy segíts, vagy fogd be.
Tom mérgese fixírozta a fiút, de csendben maradt.

-Tom?
-Mi van?! - nézet fel Tom dühösen a tinédzserre, gyorsan elrejtve a pálcáját a ruhaujjában.
-Mit csinálsz?
-Átkokat szórók a muglikra.
-Tom!
-Mit akarsz?
-Azt akarom, hogy abbahagyd az emberek átkozgatását.
-Arra várhatsz.
-Seggfej.
-Mit akarsz, Potter?
-Jaj, ne legyél már ilyen.
-Szóval?
Harry felsóhajtott. -Hány féle képen tudnál megölni?
Tom döbbenten tátogott a fiúra, mielőtt megtalálta a hangját. -Miért akarod tudni?
-Jóslástan házi.
-Rossz embertől kérdezed. Mindig felsülök.
-Jól van. Hogyan ölöd meg a többieket?
-Adava Kedavra.
-Jé. Tényleg?
-Vagy csinálhatsz úgy mint Lombottomék, és addig a Cruciózod magad, míg beleőrülsz.
-Azt nem. Ha Neville véletlenül beleolvas...
-Lekvár.
-Kuss legyen, Tom. Nem bántanám meg így egy barátomat.
-Akkor ne kérd az én segítségemet. - sötétedett el Tom arca, és gyorsan felállt. Én mentem is, és szórok néhány Cruciót a halálfalókra, míg megnyugszom egy kicsit.
-Menj csak, szemétláda. Én megemelem a Rend fizetését, tegnap nagyon jól teljesítettek.
Tom ökölbe szorította a kezét. -Te, Potter, csak egy hitvány alak vagy.
-Tessék? - Harry színes kontaktlencséi sem tudták elrejteni, hogy elsötétült a pillantása.
-Hitvány. Gyilkos. - köpte Tom.
Harry összehozta a szemét. -Nem kellene ilyeneket mondanod magadról, Tom. Árthat az egészségesnek.
Tom megfordult, és kiviharzott, ronda pillantást vetve az útjába kerülő emberekre.
Harry összeszedte a dolgait, és visszasietett a szállodai szobájába. Tudta, hogy nem okos dolog kint maradni, mikor egy őrült Sötét Nagyúr igazan dühös lesz.

Hali. Rekord teljesítményem, kevesebb mint 24 óra alatt két fejezet. Bár ez rövidebb mint a többi, ezért bocsánatot kérek. Most pedig megyek Tokyo Rivengerst nézni, és ti is ezt az utasítást kapjátok.