Elhagyva

5. fejezet

-Hello Tom.
Tom leült a megszokott helyükre, szemben Harryvel.
-Ma milyen átkok szórunk egymásra?
Harry zavarodott képet vágott.
-Miről beszéljünk Harry? - sóhajtott fel Tom. -Azt hittem van egy kis eszed...
-Későn keltem... még nem vagyok teljesen fent...
-Lustálkodunk?
-Igen Tom... szörnyen lusta vagyok! Ezért nem tudsz megölni, még meghalni is fáradt vagyok!
-Rendben. Legyen neked... -Tom intett a pincérnőnek, és rendelt egy jó erős
fekete kávét. -Szóval mitől vagy ennyire fáradt?
-Rémálmok. - vonta meg a vállát Harry
-Miről? - dőlt előre Tom. - Most nem én okoztam az fix.
-Nem, nem te. - Harry sóhajtott egyet és óvatosan megdörzsölte szemeit, hogy me okozzon kárt a kontaktlencséiben. - Azokról szoktam álmodni akik meghaltak. A szüleimről, Cedricről, Siriusról, Choról, és Terryről.
Tom megrázta a fejét. - Magadat okolod, ezért nem tudod őket elengedni.
Harry élesen végig mérte Tomot. -Mit tudsz te erről?
-Nem sokat. - ismerte el Tom. - De téged ismerlek.
-Mintha ez bármit is megoldana...
-Nem, tényleg nem.

-Mit jelent a neved? Bármint az hogy Voldemort?
-Nem tudod?
-Nem angolul van, és Hermionénak semmi kedve nem volt kikeresni nekem.
-Talán te is kikeresheted volna magadnak.
-Minek? Elég ha megkérdezem tőled.
Tom elmosolyodott -Igaz. Jól van. Francia szó.
Harry pislogok egyet -Francia, de mit jelent?
-Kikeresheted magadnak.
-Tom!
-Harry! - utánozta Tom.
-Seggfej.
-Gyerünk. Mostmár kikeresheted magadnak. Aztán megmondod mit találtál és elmondom hogy úgy van-el
-Túlságosan is hasonlítasz Hermionéra.
Tom megrándult - Ez fájt!
Harry elvigyorodott - Úgy kell neked! Nagyokos.
-Nyáron is kell gondololkodnod néha.
-Azért adnak házi feladatot a tanáraim, Tom. Legalábbis azt hiszem...
-Aha. És megcsináltad már a házi feladataidat?
-Neeeem... - A nagynénémék elzárták a könyveimet. Már megint.
-Megint?
-Aha. Mindig ezt csinálják. Ez a kedvenc szórakozásuk.
-Merlinre! És most mi van?
-Most nem tudom mik a feladatok.
Tom felnyögött - szükséged van egy bagolyra.
-Minek?
-Hogy elküld ennek a Hermionénak és megkérdezd tőle hogy mi volt a házi?
-Aha...
-Utalom, ha így nézel rám.
-Hogyan"
Tom végig nézte Harryt - Úgy mintha okosabb lennék, mint ami elviselhető.
-És az is vagy.
-Fogd be!
-Hermione.
-Ne feszítsd túl a húrt, Potter!
Harry elnevette magát.

-Kviddics.
-Csak azt ne!
-Miért? Nem szereted a kviddicset?
-Nem. Nem igazán.
-Miért nem?
-Nem jön össze a tanulási szokásaimmal.
-Tom!
-Tényleg nem!
Harry rondán végig nézte.
-Jól van, na! Soha nem tetszett igazán. Azért nem játszottam suliban.
-Nem? És mostanában?
-Csak mert már, nem akarom megjegyezni az összes könyvet, ami a könyvtárban található, nem jelenti, hogy hirtelen kviddicsrajongó lettem.
-Tényleg azt csináltad?
-Igen.
-És átt tanulmányoztad a kviddics évszázadait is?
-Az én időmben az még nem volt a könyvtárban, Harry.
-De biztosan tartottak valami kviddics könyvet az iskolában akkor is, nem?
-Igen, igen volt ott olyan. Egyszer elolvastam azt a vackot és vissza tettem a helyére.
-De nem tanultad meg?
-Van ennek valami értelme?
-Nem igazán. Csak szerettem volna tudni hogy mit gondolsz a kviddicsről.
-Körbe-körbe járnak.
-De legalább szép körökben!
Tom felnyögött - Nem. Nem szeretem a kviddicset. És most beszélhetünk valami másról?
-Chudley Csúzlik?
-POTTER!
Harry csak nevetett

-Mi volt a kedvenc helyed a Roxfortban? - kérdezte Harry miután, Tom feladta hogy megátkozza őt, és a környező mugliknak is törölték az emlékezetét.
-A könyvtár.
-Hermione.
Tom rondán nézett a fiúra. -Jól van, a mardekáros klubhelyiség. Sötét és csendes.
-Inkább hideg és ijesztő!
-Mikor jártál te a mardekáros klubhelyiségben?
-Hopp...
-Harry...
-A második évben ha tudni akarod.
-Hogyaaaan?
-Hát, Ron és én bementünk mint Crack és Monstro, hogy kikérdezzük Malfoyt a Titkok Kamrájáról.
-Második évben képesek voltatok elkészíteni a Százfűléfőzetet?
-Igen. Ott volt Hermione.
-Hogy jutottatok hozzá a könyvhöz? A Tiltott Részlegen van!
-Lockhart.
-Merlinre! - Tom eltakarta a szemét.
-Hermionénak tetszet.
-Ezt jobb lett volna nem tudnom, Harry.
-És gondolom nem is akartad tudni.
-Igazad van.
-Jó!
Tom felnyögött - Elszabadítottam egy szörnyeteget...
-Úgy néz ki.
-Megint megkellene átkozzalak.
-Hát az előbb mellélőttél, ha jól emlékszem. Amaz asztalt találtad el. - Harry
elvigyorodott - Szegény muglik...
-Fogd be Potter!
-És akkor megint tömegesen kellene törölnöd az emlékeiket.
-Potter...
-Igen, Tom?
-Fogd be.

-Látod ott azt az épületek?
-Persze, hogy látom. Nem vagyok vak.
-Vedd ki a kontaktlencséid, és úgy mond.
-Ha ha. - mondta Harry hidegen. -Mi van azzal az épülettel?
-Az egy könyvtár. Menj és keresd ki, mit jelent a Voldemort.
-Már mennél is?
-Dolgom van, Harry. Emlékszel?
-Igen...
-Menj és szerez valamit, hogy kapcsolatba lépj azzal a mugli baratnőddel. Szerezd meg a házi feladatot.
-Mit érdekel az téged?
-Esetleg segíthetek. Talán.
-Mit szólna Piton, ha rájönne hogy te segítesz nekem a háziban?
-Szaladna Dumledore-hoz elújságolni, hogy megrontottalak.
-És igaza lenne. Rávettél hogy vegyem meg, azt a sötét mágiás könyvet.
-Menj. Azonnal!
-Eleged van belőlem?
-Igen!
-Jó!
-Megfoglak átkozni!
-Menj, szórj néhány Cruciót Féregfarkra a nevemben.
-Örömmel. Ő valamivel hangosabban sikoltozik, mint te.
-Köszönöm. Azt hiszem.
-Szívesen.
-Akkor holnap. - bólintott Harry, ahogy elindult a könyvtár felé.
Annak ellenére, hogy maga a megtestesült gonosz, Tom nem is olyan rossz.
Általában.

Holnap nulladik órában tz, de én ezt írom...csodás.
Kérlek írjatok véleményetek milyen a sztori.
Tudom, tudom Tom nem annyira beteges, de ígérem lesz.