Elhagyva

3. fejezet.

-Soha nem gondoltam volna hogy, csak lesétálok a Zsebpiszok-Közbe egy könyvért,
és egyenesen végig feküdhetek a testetlen Kis Túlélőn. Ez lehet a szerencse napom, nem gondolja, Mr. Potter?
Ó, a francba...
-Megijedtél?
Ó A FRANCBA!
Tom Denem elvigyorodott és lehúzta Harryről a láthatatlanná tévő köpönyeget.
-Hol jutott hozzá ehhez? Felettébb hasznos dolog lehet...
-Szállj le rólam! - nyögte ki végül Harry
Tom felvonta a szemöldökét
-Miért? Egész jól érzem itt magam, köszönöm.
Harry rondán nézet a férfira aki meggyilkolta a szüleit.
Tom csak vissza vigyorgott rá.
Nem, ez határozottan nem az ő napja!

Harry dühösen bámulta a kis mugli kávézóban, a vele szembe levő Sötét Nagyúrt.
A pálcája és a köpenye Voldemortnál volt.
Jó nagy szárba keverte magát.
Az idősebbik varázsló hosszan, fájdalmasan felsóhajtott -Nem akarlak bántani Potter.
-Akkor miért nevezel Potternek, Tom?
Voldemort hosszan nézek a varázsvilág megmentőjére.
-Azt hiszem, most az egyszer megúszod hogy így szólítottál, de csak mert tudom hogy egyébként tele torokból kezdené
"Voldemort"-ot üvölteni egy ilyen kellemes beszélgetés kellős közepén. A tömeges pánik érdekes tud lenni, de jobban szerettem én megválasztani, mikor törjön ki.
-Kellemes kis beszélgetés? -hitetlenkedett Harry.
-Ha nem fogod ilyen rondán mereszteni a szemed, igen.
-Mi ütött beléd hogy nem próbálsz megölni? Beléd szállt a szentlélek?
-Utalom ha porba tapossák az egómat, oké? - ráncolta össze a szemöldökét Voldemort -Egyébként mit keresel London közepén egyedül?
Harry felsóhajtót
-A nagynéném itt hagyott.
-Miért?
-Kérdezd meg tőle. -húzta össze Harry a szemeit. -Miért kérdezed?
Voldemort felhúzta a szemöldökét
- Dumbledore általában jobban szokott vigyázni a kedvenceire.
-Ó hát ő igen, de a rokonaim utálnak.
Tom ivott egy kortyot a kávéjából. -Megtudom érteni...
Harry mindent kockáztatva lábon rúgta Tommot, aki Harry legnagyobb meglepetésére nem reagált rá csak egy csúnya nézéssel.
-Akkor miért nem küldesz egy baglyok Dumbledore-nak hogy szedjen fel? -a Sötét Nagyúr hangján érződött hogy tényleg kiváncsi.
Harry megrázta a fejét -A baglyom a nagybátyámnál maradt. És különben is, Dumbledore azt mondta hogy ne zavarjam, csak ha valami tényleg fontosról van szó.
-És ez nem elég fontos dolog?
Harry elmosolyodott -Most pont úgy hangoztál mint a barátnőm, Hermione.
Voldemortnak megrándult a szája -Válaszolj a kérdésre Potter.
-Hát attól függ. Megakarsz ölni?
-Illetlen dolog kérdésre kérdéssel válaszolni.
-Ó nem kaptam valami jó nevelést. Kénytelen leszel elnézni nekem. -jött a gúnyos válasz. - Voldemort skarlát szemein látszott hogy jól szórakozik -Honnan van a köpeny?
-Ő? Ja az apámé volt - Harry dühös pillantást vetett a Sötét Nagyura, ahogy eszébe jutott az apja, aztán folytatta. -Dumbledore adta az első Roxfortos karácsonyomra.
-Akkor nem csoda hogy ennyi kalamajkába keverted magad. -kuncogott fel Voldemort, Harry megütközve meredt rá. -Most mi van?
-Te kuncogtál!
Voldemort egy pillanatig csak bámult Harryre, mielőtt elnevette magát.
Erre már Harry is elmosolyodott.

-Szóval a barátaid milyenek?
-Melyiket?
Voldemort ingerülten forgatta a szemeit. -Hát azok akik mindig segítenek neked, mikor egymásnak szaladunk.
Harry elvigyorodott. -Hermione és Ron a legjobb barátaim... Hermione mugli származású...- a vigyora még szélesebb lett mikor Voldemort összerándult. -Ron pedig Weasley.
-Tőled azt hiszem, nem is várhatnék jobbat...
Harry felhorkant -És ott van még Neville, aki Piton rémálma.
-Azt hiszem róla már hallottam...
-Aztán Ginny, Ron kishúga...
-Még egy Weasley! Hányan vannak ezek?
-És Luna aki mindig a fellegekben jár...
-Hogy csinálja?
Harry rosszallóan nézett Tomra -És még te beszélsz, vegyük csak Craket vagy Monstrót!
Tomnak megrándult az arca -Jól van na, te nyertél.
Harry elvigyorodott és gyorsan keresztül nyúlt az asztalon a pálcájáért, mielőtt még a Sötét Nagyúr észbe kapna -Köszönöm.
Tom ingerülten forgatta a szemeit, és átnyújtotta a köpenyt is. -Tedd el ezeket. - A köpeny és a pálca eltűnt Harry zsebében. -Éhes vagyok.
Tom megrázta a fejét -Tinédzserek.- Harry rondán végigmérte. Az idősebbik férfi viszonozta a pillantást, és leintett egy pincért. -Jól van, ne bámulj így rám.

-Fura nap volt ez. -jelentette ki Harry
-Hogyhogy? -kérdezte Tom, miközben a szájába tömött egy falatnyi málászos gyümölcslepényt.
-Először is, itt hagytak Londonba. Másodszor belefutott a legnagyobb ellenségesemben, és most itt beszélgettek vele barátságosan, ráadásul a Binns-ről!
Tom elnevette magát. -Erről jut eszembe, mit kerestél a Zsebpiszok-Közben?
-Valami álcát magamnak. -válaszolt Harry az igazságnak megfelelően.
-Aha...-Tom végig nézte a fiút ahogy az a pudingját ette. -És még mindig szükséged van arra az álcára?
-Nem is tudom. Csak mert te nem fogsz megölni, nem jelenti azt hogy biztonságban vagyok.
-Nem, nem. Azt hiszem nem. -dőlt hatra a Sötét Nagyúr a székben. -De már túl késő van.
Ha akarod, holnap itt találkozunk és mutatok neked egy jó kis üzletek a Zsebpiszok-Közben, ahol hasznos dolgokat találhatsz.
-Ó azt, ahol te is vissza szerezted az eredeti, elbővülő önmagadat? -kötekedett Harry.
Tom ingerülten forgatta a szemeit. -Nem, azt én csináltam, köszönöm. Nem vagyok teljesen tehetetlen.
Harry felhorkant -Pedig már azt hittem.
Tom válaszul elővette a leggonoszabb gyilkos nézését.
-Piton sokkal félelmetesebb.
-Pitonnak zsíros haja, sárgás bőre, karvalyorra van. Persze hogy félelmetesebb. -válaszolta Tom bosszúsan.
Harry elnevette magát. -Egyáltalán miért változtattad vissza magad? Dumbledore mondta hogy teljesen kígyószerűvé változtattad magad, mikor még fiatalon körbe utaztad a világok.
-Ez úgy hangzott mintha most olyan öreg lennék, Harry. -panaszkodott Tom, de csak egy vihogást kapott válaszul. -Most komolyan? - Harry bólintott. -Néha jó, végig sétálni az Abszul Úton anélkül, hogy mindenki visítozna vagy elszaladna.
Harry megrázta a fejét. -Neked van szíved!
Tom felsóhajtott -Persze hogy van, én is ember vagyok, ha nem vette volna észre.
-Nem voltam róla meggyőződve.
-Ha halálfaló lennél, már régen Cruciatus alatt lennél, a szemtelenségedért. - tájékoztatta a Sötét Nagyúr, a másikat.
Harry gyorsan lehiggadt -Nem ez lenne az első eset.
Tom szomorúan nézett a fiúra -Nem, tényleg nem. - felállt és kinyújtózott. -Megkell mondjam Harry Potter, egész jó társaság vagy, egy Griffendéleshez képest.
-Ez egy bók volt? -kérdezte Harry félig viccesen, miközben ő is felállt.
-Igen, azt hiszem az volt! - mindketten elnevették magukat - Holnap?
-Igen. Délben itt találkozunk.
Tom megrázta a fejét.
-Legyen inkább kettő.
-Jó. Mindig elfelejtem hogy neked más dolgod is van.
-Igen. A világ meghódítása néha fárasztó tud lenni. - sóhajtott fel Tom -
Harry megforgatta szemeit, de elmosolyodott.
-Akkor holnap Kettőkor.
-Igen. Ígérem nem hozok magammal halálfaló elfogató-brigádot.
Harry elvigyorodott.
-Tényleg nem? Azt hiszem érdekes hatásáll vagyok rád.
A fiú még hallotta, hogy Tom elneveti magát, ahogy elindult vissza a hotelbe.
Talán nem is volt annyira rossz ez a nap.