Elhagyva

6. fejezet

-Repülő halál? - kérdezte Harry, mikro Tom másnap leült vele szembe.
-Nagyon jó. Hermione barátnőd büszke lenne rád.
-Ó, csak el ne mond neki, Tom. Még azt hinne, magam is elboldogulok a kutatásokkal.
Tom összevonta a szemöldökét.
Harry elvigyorodott.
-Megszerezted a házi feladatokat?
-Igen. Megkerestem a telefonszámát a telefonkönyvben. Azt mondtam Hegvid éppen levelet visz valahova, és végre megkaparintottam a könyvetek, de elfeledkeztem a feladatok listájáról.
-És elhitte?
-Egy kissé meglepődött, hogy volt lehetőségem használni a telefont, de igen.
-Valójában hogyan bánnak veled a rokonaid?
-Hááát...Mint egy házimanóval?
-Malfoy-házimanóval, vagy Roxfort házimanóval?
Harry felsóhajtott -Valahol a kettő között, azt hiszem.
-Valahol a kettő között?
-De legtöbbször inkább Malfoy módra.
-Muglik. - húzta el a száját Tom
-Fogd be, Tom.
-Miért hiszel még mindig a muglikban, Harry? - Tom a szemeit forgatta -Ha egyszer így bánnak veled
-Hermione szülei aranyosak, pedig muglik. Csak mert egy tojás rossz, még nem kell kidobni a tyúkot.
-Az emberek nem tojások, és nem is tyúkot, Harry.
-Tom, a te módszereddel élve egyszerűen ki kellene irtanom az egész világot. A varázsló világ se volt különösebben kedves velem szemben. Azt hiszik hogy félig őrült vagyok, ha meg emlékszel.
-Emlékszem...
-Akkor ne vitatkozz velem, ha nincs mivel alátámasztanod, amit állítasz
-Talán ha abbahagynád a támasztékaim kidöntögetését.
Harry végig nézet a Sötét Nagyúron és felhúzta a szemöldökét. -Én nem döntögettem ki a támasztékaidat. Csak rámutattam a hibáira.
-Marhára ugyan az
-Nem ugyan az.
-De igenis ugyan az!
-Nem fogok itt vitatkozni, mint egy három éves kisovis.
Tom rondán nézett rá.

-Egyáltalán miért kínlódsz még mindig a Sötét Varázslatok Kivédésével? Már mindent tudsz róla.
-Ismerem az átkokat, de nem mindig ismerem az elméletet. Szükségem van az elméletre a RAVASZ-hoz és az auror tréninghez.
-Csak aurornak ne menj - nyafogta Tom.
-Miért ne?
-Azok olyan unalmasak.
-Tom, én most is azt csinálom, mint az aurorok.
-De az nem hivatalos. És különben is, nekik papírozniuk is kell.
-Akkor majd valaki olyannal állok össze, aki szeret papírozni.
-És mi van, ha senki nem hajlandó veled dolgozni?
-Tom, én vagyok a Kis-Túlélő emlékszel? A Mardekárosokon kívűl, mindenki velem akar dolgozni.
-Miért nem leszel inkább Mágiaügyi Miniszter? Kirúghatnád Cornelius Caramelt.
-És szerinted az aurorok unalmasak...
-Azok is!
-Jól van. Majd te leszel Mágiaügyi Miniszter, és elmondod, hogy az milyen.
-Harry én nem lehetek. Én a Sötét Nagyúr vagyok.
-És aztán? Átállsz.
-Nem. Azt aztán nem!
-Miért?
-Mert annyit dolgoztam már, hogy ezt elérjem, Harry. Csak nézd meg.
-Mit nézzek? A rengeteg halált? Azzal nem értél el semmit. Hülye és értelmetlen dolog volt.
-Elfogult vagy.
-Nem vagyok.
-De igenis az vagy!
-Miért?
-Mert te a másik oldallal vagy.
-És?
-És Dumbledore tett róla, hogy elfogult legyél.
-Tom. Megakartál ölni. Nem sokat kellet tennie Dumbledore-nak.
-Szóval elismered, hogy elfogult vagy?
-Tom, hogyan lehet elfogult lenni a halállal kapcsolatban? Hisz még te is félsz tőle.
-Nem félek.
-Akkor miért akarsz mindenáron örökké élni?
-Nem félek a haláltól. Csak szeretnék kicsit tovább élni, mint mások.
-Voldemort Nagyúr, a szellem. Ijesztgetnéd a kisfiúkat és kislányokat az első napjukon a Roxfortban. Már szinte látom.
-Csak fogd be!
-Szép látvány lenne, nem?
-Inkább csináld a házidat, Potter! Sokkal csendesebb vagy, mikor megpróbálsz gondolkozni.