Elhagyva

7. fejezet

Végre! Vigyorgott el és ugrott fel Harry, ahogy Tom belépett. Éppen időben.
-Mitől vagy ilyen türelmetlen Harry? - mosolyog ott el Tom halványan.
-Fogd be. - vágta vissza Harry, saját napbarnított kezébe kapva Tom sápadt kezét, és magával rántva a másik varázslót.
-Héé! Lassíts, Harry!  - nevettet fel Tom, bár mostanra már valóban élvezte a fiúval töltött időt.
Harry egy kicsit lelassított, de a két varázsló még így is rekord idő alatt ért a Foltozott Üstbe.
Harry nem ált meg még odabent, hanem egyenesen átviharzott rajta.
Tom sóhajtott egyet, és hagyta vonszolni magát.
Harry egy kis üzlet előtt ált meg. "Weasley Varázsvicc Vállalatt„ hirdette a felirat. Harry hirtelen ideges lett. Mi van ha meg kérdezik, hogy kerültem ide? És hívják Mollyt vagy Dumbledore-t? Tom bajban lesz!
-Ne mond, hogy most ijedtél be, Harry. - Kötekedett Tom.
Harry idegesen rágta az alsó ajkát, végig mérve a Sötét Nagyurat. -Hívhatják az anyukat, vagy Dumbledore-t, ha úgy gondolják hogy nem vagyok biztonságban.
-Ha ez történik, egyszerűen itt hagylak velük, remélve,  hogy jobb kezekben leszel, mint egy egyszerű, névtelen varázslónál, mint én. Ennek ellenére bárki, aki ismer téged, tudhatja, hogy milyen jól tudsz magadra vigyázni, egyedül is, függetlenül attól, hogy hány őrült Nagyúr liheg a sarkadban
Harry elvigyorodott. -Reméljük, az említett Sötét Nagyúr, nem halja meg, hogy éppen őrültnek nevezted, Tom. Úgy hallottam nem rajong érte.
-Hadd árulják el önnek egy titkot, Mr. Potter. - halkította le a hangját Tom, és körülnézet, mielőtt lehajolt, hogy a fülébe súgja: -Voldemort határozottan szereti, ha őrültnek nevezik. Ez  kikészíti az ellenségeit.
-Rajtam soha nem működött! - tájékoztatta Harry az említett Sötét Nagyurat győzedelmesen vigyorodva, mielőtt eltűnt az üzletben.
Tom elmosolyodott -Észevettem. - suttogta bele a levegőbe, aztán követte a fiatal varázslót.

-Harry! - kiáltotta egyszerre a két hang. A vörös hajú ikrek közre fogták a fekete hajú fiatalembert, ahogy Tom belépett. Nem úgy tűnt, hogy a varázsló megjelenésében történt változások, átverték volna őket.
-Hát élsz!
-Mindenki ideges lett, mikor nem küldted többé a szokásos leveleidet!
-Anya már azon volt, hogy szabadítsunk ki megint!
-Jól vagyok! Tényleg! - gyakorlott ügyességgel hárítva el az ikreket. -Soha jobban.
Az ikrek összenéztek, aztán anyáskodva végig mérték a gyámolatlan fiút. -Köpd ki, Potter. - mondták egyszerre.
-Hát, - sóhajtott Harry -Itt hagytak Londonban. A mugli oldalon lakom. Szereztem álruhát. Vagy valami olyasmit.
-Nem, nem. Ez jó álca Tudodki meg a halálfalói ellen. A legtöbbjük nem ismer elégé ahhoz, hogy felismerjen, bár a gyerekeik körül jobb, ha vigyázol. - figyelmeztette az egyik iker, még a másik eltűnt valamiért hátul.
-Tisztában vagyok vele, Fred. Tudok magamra vigyázni. - horkant fel Harry.
-Nem is attól félünk. Mindenki tudja, hogy nagyon jól tudsz magadra vigyázni. - sóhajtott fel az iker, Fred. -Sokkal inkább idegesített, hogy nem kaptunk választ tőled.
-Sajnálom. Ismertek, szeretem magam intézni a dolgaim. De Hermionét felhívtam.
-És megemlítetted neki, hogy London utcáin kószálsz? - kötekedett Fred.
Harry elfintorodott. -Megmondani Hermionénak? Elment az eszed?
-Hát, azt hiszem igen. - értett egyet Fred. -Szóval ki az a magas, sötét, jóképű alak ott hátul?
Harry halványan elvörösödött a jellemzésére. -Tom, ne ólálkodj ott a sötétben! - szólt rá, az idősebbik varázslóra.
Tom közelebb lépet a másik kettőhöz és felhúzta a szemöldökét Harry zavara láttán. -Nem ólálkodom, Harry. Csak udvariasan vártam, míg megbeszéltek a dolgokat.
-Milyen figyelmes. - szólalt meg a másik iker, aki most visszatért.
Harry felsóhajtott -Tom, ez itt Fred, ő pedig George. Gred, Forge, ő Tom. Ő vigyázott rám, az elmúlt néhány napban.
Minkét iker végigmérte a magas varázslót, aztán bólintottak. -Hol csípted fel, Harry? - kérdezte Fred.
-Már évek óta ismerjük egymást. Egyszerűen egymásba szakadtunk, az első nap ahogy itt maradtam. - tájékoztatta Harry az ikreket.
Tom elmosolyodott. Ő és Harry valóban évek óta ismerték egymást. És ez egy igazán körmönfönt megoldása annak, hogy bízzanak benne. Csoda, hogy a fiatalember nem került a Mardekárba.
-Jól van akkor. - sóhajtott fel Fred, engedve Harry kérő pillantásának, hogy bízzon az idősebbik varázslóval kapcsolatos döntésében.
-Nessze. - nyújtotta oda George a kezében tartott valamit Harrynek.
Harry körbeforgatta a kis medált, és összeráncolta a szemöldökét. -Mi ez?
Tom átnézett a válla felett, hogy jobban lássa a medált, majd meglepődve pillantott az ikrekre. -Ez sokkal sötétebb tárgy, mint amit valaki egy Weasleytől várna.
Harry megismételte a kérdését: -Mi ez?
-Arra van, hogy észrevehetetlenné tegyen a tömegben. Ha kimész valahova, legyen rajtad a kedvünkért, jó?
-Nem illegális ugye?
-Neeem. - válaszolta George
-De nem igazán legális. - tájékoztatta Tom a fiút. -Úgy tudom, csak a minisztérium külön engedélyével használható.
George átnyújtott a két fekete haj varázslónak egy darab pergamentett. Tom vette át, mivel Harry még mindig a medállal foglalkozott. -Az engedély erre az üzletre szól. Arra van, hogy a pénz biztonságosan lehessen szállítani. Minden Abszol Úton minden üzlet rendelkezik ilyennel.De Harrynek most nagyobb szüksége van rá, mint nekünk, és mivel Harry a pénzügyi támogatónk ezért szerintem legális a dolog. - Magyarázta, még Tom átolvasta az  iratot.
Tom összehozta a szemöldökét, és Harry kikapta a kezéből a pergament. -Sikerült úgy megfogalmaznotok, hogy valóban legális.
-Soha nem lehet tudni, mikor lesz szüksége Harrynek valami plusz védelemre. - értett egyet Fred.
-Harry, vedd fel. Csak akkor működik, ha magadon hordod. -  Utasította George, kihúzva a pergament a fiatal varázsló kezéből, aki sikertelenül próbált eligazodni a jogi marhaságon.
Harry éles pillantást vetett rá, de mégis a nyakába akasztotta. -Na?
-Mostmár kevésbé vagy észrevehető. Ez egy igazán jó bűbáj. - bólintott Tom.
-Minél többen vannak körülötted, annál jobban beolvadsz. - tájékoztatta Fred, míg George hatra ment elrakni az íratott. -Elviszed magadal a Roxfortba, és viselni fogod a Roxmortban is, jó?
-Vagy, ha úgy döntesz, hogy beugrasz hozzánk. - tette hozzá George. -Ugye megszerzed a hoppinálás engedélyt, ha be töltöd a tizenhetet?
-Van más választásom? - válaszolta Harry szelíden.
-Mindig van választási lehetőség. - mondta Tom lágyan a fiúnak. -Hoppinálással könnyebb lenne meglépned, ha mindenféle őrült varázslók támadnak rád, de ez nem azt jelenti hogy muszály tudnod hoppanálni. Hisz majdnem tizenhét évek sikerül túlélned nélküle, hát miért nem élhetnél anélkül továbbra is?
-Szeretem, ahogy úgy teszel, mintha lenne más választásom, mikor nincs. - mordult fel Harry.
Látva és felfogva Tom zavarodott arckifejezését, az ikrek magyarázkodásba kezdtek. -Harry a Trimágus kupa óta gyűlöli a zsupszkulcsokat.
-...és nincs még egy, aki rosszabbul viselné a Hopp-Hálózatott, mint a mi Harrynk...
-De jól kijön a tresztrálokkal és a hippogriffekkel...
-...de azok nem mindig praktikusak...
-...mint ahogy a seprűk...
-...és a repülő Ford Angliák se...
-Repülő Ford Angliák? - nevetett fel Tom.
Harry elvigyorodott. -Ja igen. Ronnak és nekem azzal kellett mennünk suliba másodikban, mert Dobby elzárta a vonalhoz vezető utat.  Talán még mindig a Tiltott Rengettedben kószál. Egyszer még egy ankromantulától is megvédett minket.
Tom meglepetten pislogott -Aragog?
-Igen. Mi nem Hagrid vagyunk. Úgy döntöttek, hogy minket megehetnek.
Tom felhorkant. -Képzelem.
-Szóval Harry, mit keresel itt?
-Mármint azon kívül, hogy megakadályozzam, hogy néhány Weasley betegre adódja magát miattam? Úgy döntöttem, beszerzek néhány kis csínyt, hogy elszórakozhassak a gyanútlan muglikkal.
-Csak nem! - kiáltották fel az ikrek kórusban és a szemük huncuttan csillogott.
-Talán igen. Soha nem lehet tudni.
Tom elköhintette magát, ami gyanúsan "Mardekár"-nak hangzott. Harry bosszúsan végig mérte a sötét mágust, de Tom csak ártatlanul mosolygott.
Fred és George rámosolyogtak a két sötét hajú varázslóra. -Bár határozottan érdekes nézni, ahogy lyukat égetek egymás hátába a pillantásotokkal, azt hiszem valami csínyre fáj a fogjatok, drága Harry. - szólt közbe Fred.
-Csodálatos. - Harry mégegyszer végigméret Tomot, mielőtt követte az ikreket a kis üzlet belsejébe. Tom csak mosolygott és követte őket.

-Szóval hol laksz most, Harry? - kérdezte Fred, míg George Tomnak mutatok valamit.
Harry végig simította a haját. -Egy kis mugli szállóban, nem messze a Foltozott Üstől.
Jó kis hely. Nem kérdeznek feleslege dolgokat, és szép a szobalyuk. Nincsnek is sokan, annak ellenére hogy nyár közepén vagyunk.
-Lehet, hogy vannak a közelben népszerűbb helyek.
-Aha...
-Miért nem jössz inkább az Odúba?
-Voldemort miatt, Fred. - sóhajtott fel Harry. -Nem merem megkockáztatni, hogy megtámadja a házat. Nem akarlak bajba keresni titeket.
-Tudom, tudom. - forgatta a szemeit Fred De tudod, hogy Dumbledore megengedné, hogy a főhadiszálláson maradj, vagy akar a Roxforba is ha kéred.
-Nem maradok mégegyszer a főhadiszálláson. - mordult fel Harry. És nem vagyok hajlandó, az első Dudley-mentes nyaramat a Roxfortban tölteni. Már csak néhány nap van a születésnapomig. És ha egyszer szabadon varázsolhatok, akkor mát tökéletesen biztonságban leszek, tudjátok.
-Hát akkor legalább hagyd, hogy anya rendezzen neked egy partik a születésnapodra. Tudod, hogy akart...
-Egyetértek... - szólt közbe Tom, mikor ő és George csatlakoztak a másik kettőhöz. -Nem ártana végre összejönnöd a barátaiddal. Én biztos untatlak már.
Harry bosszúsan forgatta a szemét. -Tom, hidd el nekem, te sosem untatnál engem. Ahhoz túl sok durva viccek ismersz.
-Örülök, hogy nem untatlak. Azt hiszem. - horkant fel a férfi. Harry elvigyorodott.
-Igaz is, Tom, te nem jössz? - ajánlotta George, miközben kiszámlázta a férfi által választott dolgokat.
Tom gyorsan megrázta a fejét, még Harry határozott "Nem"-mel válaszolt.
-Naa, és miért nem? Anyának tetszene! - ellenkezett George, mivel úgy döntött hogy tetszik neki a fiú humora, mikor Tom megátkozta, ahogy hátat fordított neki.
-Elég sok dolgom van. - sóhajtott fel Tom. -Túl sok időt töltöttem a hírhedt Harry Potter felügyeletével.
-Jó neked. - ugratta őt Fred.
-Egyébként mivel foglalkozol? - kérdezte George.
-Tom egy auror. - válaszolta gyorsan Harry. Tom meglepetten pislantott, de aztán bólintott. -De nem nagy rajongója se Voldemort, se Dumbledore ötleteinek. Ne fáradjatok. - tette hozzá a fiú, mikor látta hogy a fiúk megpróbálják rávenni hogy csatlakozzon a Rendhez.
Tom összehozta a szemöldökét. -Nem vettem észre, hogy a szám átvándorolt volna hozzád, Harry. - Harry elfintorodott még az ikrek elnevették magukat.
-Hát, Tom, ez tízenőt galleon lesz. - tájékoztatta George a férfit. Tom sóhajtott, és átnyújtotta a pénzt.
-Mondtam, hogy találsz valami használhatót!
-Harry, legalább a felét rajtad fogom használni.
-Akkor jobb lett volna, ha nem árulod el.
-Fogd be, Potter.
-Szóval mi lesz, a születésnapi partival? - vágott közbe Fred.
-Oké. Küldj egy baglyot az időponttal kapcsolatban, és ott találkozunk.
-Természetesen. Apa úgyis elakar majd vinni, megszerezni a hoppanállás engedélyt.
-Igen, igen. Úgy jó lesz.
-Tökéletes! - Fred fél karon ragadta Harryt, míg Tomot George kapta el, és mindkettőjüket kivezették az üzletből.
-Szép napot nektek!
-Gyertek vissza hamar!
-Várj a bagolyra!
-Mosolyogj!
-És ne felejtsd el hordani azt a valamit, ha kint jársz! - mondták egyszerre, mielőtt becsukták az üzlet ajtaját Harry és Tom mögött.
Harry rávigyorodott a Sötét Nagyúrra. -Mit gondolsz?
-Ezek örültek, Harry.
-De jópofák!
-De most igazán. Egy auror?
-Sötét mágusokkal dolgozol, és rajtaütéseket hajtasz végre.
-De soha nem akartam auror lenni!
-Tudom. Te Sötét Nagyúr akartál lenni. - horkant fel Harry -Azt akartad, hogy mind a ketten neked menjenek?
-Fogd be, Potter.
-Én is így gondoltam.
-Idióta.
-Köszönöm.
Tom felmordult. -És most hova?
-Hát azt hiszem, most elválunk, és mindneki mehet haza.
-Jól van. Akkor holnap találkozunk a kávézó előtt?
-Persze.
Tom bólintott és össze borzolta Harry haját. -Vigyáz, hogy ne találjon el egy Adava Kedavra, vagy ha mégis, hagyj hátra egy üzenetet, hogy ki tette, hogy bosszút  állhasak rajtuk. - mondta vidáman, mielőtt dehoppanált volna az utcából.
Harry ingerülten forgatta a szemét. -Nem is tudtam, hogy adódsz értem, Denem.
De tényleg. Hagyjak neked üzenetek. Micsoda egy idióta. - sóhajtotta Harry, és elindult a szálló felé.

Sziasztok. Hajnali 2:08 óra van, és végre befejeztem. Tudom nagyon sokat késtem, de a sulimban most van kompetencia és nagyon elviszi az életkedvem. Ebben a fejezetben van egy szó: "hoppanállás" egyszerűen sehogy nem tudtam normálisan ragozni és leírni, ezer bocsánat.