Moonlit Bonds(szünetel)

Ne higgy a szemednek

Zavarodottan próbálom feldolgozni az előző éjszaka történéseit. Miután hazatértem az erdőből, az első dolgom, hogy megpróbáljam összerakni a történtek puzzle-darabkáit. Elhatároztam, hogy szembe kell néznem Zackkel és tisztáznunk kell a köztünk fennálló félreértéseket, különösen most, hogy Edward figyelmeztetett Zackkel kapcsolatban.

Úgy döntöttem, hogy látogatást teszek Zack otthonába, hogy személyesen beszéljek vele. Amikor odaértem, Zack zavarban volt, mert nem tudta, miért nem engedtem be az előző este. Megosztottam vele az Edwarddal folytatott beszélgetésem, beleértve a vádakat is, hogy Zack esetleg az Árnyékfalkához tartozik, illetve az álmaimat és a reggeli ébredésem is megosztottam vele. Zack döbbenten hallgatott, majd haragosan így szólt:

-Aurora, hogy mondhatsz ilyet? Hogy feltételezheted azt, hogy én vagyok a felelős a szüleim haláláért? Hiszen te, és az orvosod vagytok azok akik túl sok mindent tudtok, és te vagy az aki erdőkben ébred fel, és farkasokkal álmodik. Milyen jogon gyanúsítasz engem?- állt fel.

Megdöbbenve néztem Zacket. A vádak, amiket oly hevesen vetettem a fiúra, most visszhangzottak a fejemben, mintha tükörből visszaverődő fényként saját magamat találták volna el. Láttam a fájdalmat Zack szemében, az elutasítás és a csalódottság mély árnyalatait, ami szívébe markolt. A levegő a szobában megfagyott közöttünk, mintha minden szó, minden lélegzetvétel súlyt kapott volna.

-Zack, én... - kezdtem, de szavaimat elnyelte a csend. Hogyan magyarázhatnám meg azt, amit magam sem értettem teljesen? Hogyan várhatnám el Zacktől, hogy megértse azt, ami még nekem is rejtély volt?-Tudom, hogy ez hülyén hangzik, és lehet, hogy tévedek. De olyan dolgok történnek körülöttünk, amiket nem tudok figyelmen kívül hagyni. Edward... - próbáltam megmagyarázni, de Zack heves mozdulattal félbeszakított.

-Edward? Az az ember, aki évtizedek óta él itt, és senki sem tud semmit róla? Akire te magad is csak néhány napja találtál rá? És neki hiszel többet, mint nekem? - A fiú hangjában csalódottság és düh keveredett.

Éreztem, hogy a helyzet egyre csak romlik, ahogy próbálom megvédeni álláspontomat. Szívem mélyén tudtam, hogy Zack nem lehet felelős a történtekért, de a kételyek és a félelem, amit Edward vetett belém, erősebb volt a logikánál.

-Zack, kérlek, hallgass meg. Nem azt mondom, hogy te tetted, csak... csak próbálom összerakni a puzzle darabjait. Olyan dolgok történnek, amiket nem tudok magyarázni, és félek, hogy ha nem figyelünk oda, akkor valami még rosszabb történhet. - Mondtam halkan, remélve, hogy a Zack megérti az aggodalmam.

Zack egy pillanatra elgondolkodott, majd lassan visszaült. A harag lassan elhagyta az arcát, helyét az aggódás vette át.

-Rendben, Aurora. Beszéljünk róla. De kérlek, ne hozz ilyen vádakat többé, különösen nem olyanokat, amik... amik ennyire fájnak. - Zack hangja megtört, ahogy kimondta ezeket a szavakat.

Bólintottam, hálásan lélegeztem fel, hogy Zack még mindig hajlandó hallgatni rám. Tudtam, hogy a következő lépéseinknek óvatosnak és megfontoltnak kell lenniük, ha meg akarjuk oldani a rejtélyt, ami körülvesz minket, és helyre akarjuk hozni a köztünk lévő törést.

Mély lélegzetet vettem, mielőtt folytattam volna. -Zack, azt hiszem, ideje, hogy teljes őszinteséggel beszéljünk egymással. Vannak dolgok, amiket nem értek, és félelmek, amiket nem tudok legyőzni egyedül. De ha együtt dolgozunk, talán kideríthetjük, mi áll mindezek mögött.

Zack bólintott, jelezve, hogy kész hallgatni és együttműködni. -Rendben, Aurora. Mit tudsz eddig? Miért hiszed, hogy mindez köztünk és... Edward között forog?

Óvatosan választottam meg a szavaim, próbálva a legjobban összefoglalni mindazt, amit megtudtam és amit sejtettem. -Edward sokat tud a faluról és annak történetéről, olyan dolgokat, amiket más nem. És van ez a... ez a rejtélyes Árnyékfalka, amiről beszélt. Azt mondta, hogy vérfarkasok vannak a faluban, és úgy tűnik, hogy én közelebb állok hozzájuk, mint szeretném.

Zack figyelmesen hallgatott, majd óvatosan megkérdezte, -És te mit gondolsz? Valóban köze van neked ehhez az egészhez?

Szemeimben zavar látszott. -Nem tudom. Vannak... vannak álmaim. Álmok, amikben farkasokkal vagyok, és olyan érzéseim, amiket nem tudok megmagyarázni. És most ez az egész dolog az erdőben ébredéssel... Nem tudom, mit gondoljak.

Zack kezét az enyémhez nyújtva próbált megnyugtatni. - Aurora, bármi is történik, együtt fogjuk kideríteni. És ne feledd, én ismerem ezt a falut, az embereit. Segíteni fogok neked megérteni, ami történik, és megoldjuk ezt együtt.

Hálásan mosolyogtam, a félelem egy pillanatra elhagyott. -Köszönöm, Zack. Nagyon sokat jelent, hogy itt vagy velem.

-Együtt erősebbek vagyunk, Aurora. Most pedig kezdjük azzal, hogy kiderítjük, mit tud Edward pontosan, és mi a kapcsolat a vérfarkasokkal. Lehet, hogy látogatást kell tennünk nála, vagy más módon szerezni információkat.

Bólintottam, elszántan. Tudtam, hogy nehéz út áll előttünk, de Zack támogatásával már kevésbé éreztem magam elveszettnek. Elhatároztuk, hogy másnap megkezdjük a nyomozást, kezdve Edwarddal és az Árnyékfalka titkaival, remélve, hogy válaszokat találunk, és megoldjuk a rejtélyt, ami fenyegeti a falut és saját életünket.

Ami azonban akkor még a tudatunk szélén sem fordult meg, az az volt, hogy a legnagyobb veszélyt nem egy távoli "lény" jelentette, és nem is Zack. Ennél sokkal bonyolultabb, félelmetesebb dologra jöttünk rá.