Moonlit Bonds(szünetel)

Rejtélyek Szövevényében

Másnap reggel a kelleténél korábban ébredtem. A nap első sugarai bevilágították a szobámat, de mégis zavartan forgolódottam az ágyban. Az éjszaka újra a szempárral álmodtam, még mindig frissen élt az emlékezetemben: az erdő, a sötétség, és a farkasok. Már nem csak a szemeket láttam, hanem őket is és bármily furán hangzik beszéltek hozzám, arra azonban nem emlékszem, hogy pontosan mit mondtak. Azonban ami még ennél is jobban nyugtalanított, az az volt, hogy semmire sem emlékeztem az előző estét illetően. Hogyan kerültem haza? És miért nem emlékszem semmire? Az utolsó emlékem az a levéltár, és ahogyan szembesülök azzal, hogy Dr. Petterberg több mint 60 évvel ezelőtt is orvosként volt nyilvántartva.

Kelletlenül, de kikászálódok az ágyból, és az ablakhoz lépek. A falu lassan ébredezik, és én itt állok, egy rejtély közepén, aminek a megfejtéséhez fogalmam sincs, hol kezdjem. Miközben próbálom összeszedni a gondolataimat, egy furcsa érzés kerít hatalmába. Mintha nem lennék egyedül. Az érzés olyan erős, hogy kényszerítve érzem magam, hogy körülnézzek, de természetesen senki sincs a szobában.

Az asztalon meglátom a táskámat, amit az előző nap hanyagoltam el. Odalépek, és kíváncsian átkutatom. Minden a helyén van, semmi nem utal arra, hogy bármi különös történt volna az éjszaka. Ahogy tovább keresgélek, egy apró, kopott füzetet találok a táskám alján. Felcsillan a szemem - ez talán segíthet visszaemlékezni.

A füzet lapjain régi emlékek, jegyzetek és vázlatok sorakoznak, de egy oldal különösen felkelti az érdeklődésemet. Egy ábrázolás, ami farkasokat mutat, és mellette kusza kézírással egy üzenet: "Maradj hű". A szívem hevesebben kezd dobogni. Az álmom és a füzet közötti kapcsolat tagadhatatlan. De mi köze mindennek hozzá? És miért érzem úgy, mintha ezek az események valami sokkal nagyobb dolog részei lennének?

Továbbra is zavarodottan, de egy gyors tusolás után újra munkába kellett állnom. Átszeltem a falut, ahol a madarak vidám csicsergése töltötte be a levegőt, a szellő pedig lágyan simogatta arcomat, mintha megpróbálna megnyugtatni a körülöttem zajló rejtélyek és titkok ellenére. A nap sugarai bársonyos melegséggel öleltek körbe, egy pillanatra elhitetve velem, hogy a világ rendben van. Mégis, valahogy különös ellentmondásban állt ez a természeti harmónia azzal, ami a falu mélyén, a látszat mögött zajlott. Olyan sok rejtély és titok lappang itt, és mégis, a természet mintha csak tovább tenne, észre sem véve a körülötte zajló drámát és sötétséget. Az emberek sietnek mellettem, mindenki a maga útját járja, senki sem tűnik fel nekem csak a természetre koncentrálok, egészen addig, míg egy ismerős arc nem kerül az utamba.

Dr. Petterberg, szemmel láthatólag meglepődik, amikor szembejön velem. Dr. Petterberg híres volt arról a környéken, hogy bárkivel szívesen beszélget, de ma valahogy más a helyzet. A férfi tekintetében kíváncsiság és düh keveredik.

Petterberg körbenéz, mintha azt szeretné kikerülni, hogy bárki hallja a beszélgetést.

-Aurora, hogy van ma reggel?-teszi fel a kérdést, miközben szemeim szikrát hánynak. -Hallottam, hogy tegnap este... Nos, hogy különös dolgok történtek veled. Csak azt szeretném tudni, hogy vagy most?-lángolt a szeme, a dühtől de ott legbelül mélyen valahol a féltés volt jelen.

A szemeim elkerekednek, érzem ahogy a kérdés hallatán elkezd lüktetni szívem egyre gyorsabban-hangosabban. -Honnan tud erről?- kérdezem,- Én magam sem emlékszem pontosan, mi történt.

Petterberg rövid szünetet tart, majd mélyet sóhajt. -Lássuk csak, Aurora. Az, amiről beszélsz, az nem új dolog. A falusiak már évek óta pletykálnak hasonló eseményekről. De mindig is csak legendának tűntek, amíg...

Félbeszakítom őt. - Amíg mi pontosan? És ezek a pletykák hogyan is kapcsolódnak hozzám? Ne vegye rossz néven, Dr. Petterberg, vagy Edward, ahogy már évtizedek óta ismerik Önt ebben a faluban, de most nem áll módomban elmélyedni ezekben a mesékben... Nem is értem, mire céloz ezekkel a pletykákkal. Talán jobb lenne, ha egy másik témára térnénk. - Szavaim egyre halkabbak lesznek. - Legyen szíves, találkozzunk ma este hét órakor a rendelőjében. Akkor és ott szeretnék mindenről beszélni... minden rejtélyről, ami csak a szüleim tragédiájával függ össze hiszen akkor is ott volt, és az az előtti két esettnél is ugyanúgy ahogy Zack szüleinek halálánál is. - Szavaimban kétségbeesés és düh vibrál.