Az erdő mélye. ~minsung (Befejezett.)

5.

„Nem tudod milyen örömet okozol, amikor TE írsz rám és nem én rád."

★Han pov★

-Titeket is haza vigyelek? -kérdeztem mosolyogva Do-hyun-tól és a feleségétől.

-Nem kell. Mi úgyis ugyan oda megyünk ahova anyáék. -mosolygott kedvesen mire bólintottam.

Miközben úton volt Jisung és Minho az erdőbe.

-Hogyhogy az erdőbe laksz? -mosolyogtam kedvesen.

-A szüleimmel laktam, csak kitagadtak. -nézett Minho előre.

-Szoktam ide járni. Furcsa hogy eddig még nem láttalak. -mosolyogtam. -Egyébként angyal vagy vagy démon?

-Démon. -mondta monoton hangon Minho. -Te?

-Angyal.

-Illik hozzád. -mondta Minho miközben rám nézett.

Otthon

Miután Minho-t haza kísértem, utána én is haza jöttem. Itthon a hugom már aludt, illetve Chim is, így hát én is lefeküdtem aludni.

Másnap

Korán keltem, olyan reggel 7-kor mivel ma muszáj be mennem a kávézóba. Gyorsan felöltöztem, majd be is mentem.

-Sziasztok. -köszöntem az alkalmazottaknak mikor beértem.

-Jó reggelt főnök! -mondta az összes nagy mosollyal az arcán.

Nemsokára itt a szülinapom, amit megint otthon kell valszeg töltenem. Már ha anyáék nem feledkeznek meg róla.

Délelőtt 11-ig csak a papír munkával voltam elfoglalva, majd átnéztem a bevételeket.

Szerencsére minden rendben volt, úgyhogy mivel nagy volt a forgalom besegítettem a többieknek.

-Szia. -jött be a kávézóba Do-hyun és Minho.

-Sziasztok, mit adhatok? -mosolyogtam kedvesen.

-Egy latte-t. -mondta Minho.

-Nekem csak capucino kell. -mosolygott Do-hyun.

-Rendben mindjárt hozom. -mondtam és elszaladtam megcsinálni. Gyorsan megcsináltam majd kivittem nekik a kért italokat. Közbe felhívott valakit. -Jó napot miben segíthetek? -vettem fel a telefont miközben elindultam az asztaltól.

-Rá érsz Jis? -kérdezte szipogva Sunoo az én kedvenc unoka tesóm.

-Most éppen dolgozom de mi a baj? -kérdeztem megállva.

-Hát.. történt pár dolog. -szipogott tovább. -Esetleg tudnánk találkozni? -kérdezte szomorú hangon.

-Persze. -mondtam. -Mikor és hol?

-Mondjuk most és a kávézóba ha már dolgozol?

-Rendben Sunoom. Siess. -mondtam majd letettem

30 perc múlva

Leültem pár percre Minho-ékhoz, mivel hogy Sunoo-t vártam. Kb. 30 perc múlva egy piros szemű, szipogó Sunoo lépett be.

-Gyere ide! -mondtam miközben felálltam és ki tártam a karomat. Ő csak lassan ide totyogott mint egy pingvin és vissza ölelt. -Mi a baj kicsi? -suttogtam a fülébe.

-Be mehetnénk az irodádba? -szipogott.

-Persze. Menj be Sunoo-m mindjárt jövök. -mondtam. Bement Sunoo az irodámba, majd vissza mentem Minho-ékhoz. -Fiúk, ha majd mentek és gondoljátok gyertek be búcsúzni mivel nem hiszem hogy onnan egy hamar szabadulni fogok. -mosolyogtam kedvesen. -Sziasztok. -mondtam majd beléptem az irodámba.