Az erdő mélye. ~minsung (Befejezett.)

13.

„Én még reménykedem. Tudom hiába, de mégis megteszem."

★Han pov★

Reggel 8-kor keltem, mikor is csörgött a telefonom. De ma már vagy 3x-ra hívnak, szóval kedvem lenne kivágni az ablakon.

-Haló? -kérdeztem.

-Szia bébi. Csak szólni akartam hogy ne aggódj ha nem vagyok ott melletted amikor felkelsz. -mondta Minho rekedten. 

-Nem aggódóm, mert tudom hogy Beom-éknál aludtál. -mondtam.

-Honnan??..

-Majd elmesélem ha haza érsz. Illetve ha vissza jössz a portán megtalálod a szoba kulcsot. Nem leszek itthon, mivel elmegyek egy helyre. -mondtam s leraktam. Elkészültem és elmentem otthonról.

Este 11

Este 11 van. Ez alatt elmentem megnézni a helyet, és.. kiszellőztetni a fejem. Sétáltam, és gondolkoztam.

Végül most keveredtem 'haza'. Ehh elegem van az életből.

2 év múlva (Í.M.J: ne haragudjatok hogy mindig ugrok, de muszáj.)

2 év telt el. Ejejj. Sokat fejlődtem, és szültem egy csodálatos kislányt. A mi kislányunkat. Csak ő nincs itt..

Minho azután az este után felszívódott, mivel azt írta egy levélre hogy vissza kellett mennie, és hogy sajnálja. Mindegy.

-Hercegnőm ideje felkelni. -mosolyogtam rá szeretett kislányomra. Reggel 7 van, de nekem mennem kell dolgozni. Az iskolát befejeztem, leéretségiztem és erre büszke vagyok. Hiszen, nem mindenki éretségizik, egy kis gyerekkel.

-Apuci! -mosolygott mikor felült az ágyba.

-Szia kicsim. -pusziltam meg és megöleltem. Ja vissza költöztem Szöulba, de attól néha még Francia országba is megyek. -Ma át jönnek Felixék, rendben?

-JEJJ! HYUNG!! -ordította. Én csak fel kuncogtam. Kis aranyos. -Apuci..

-Igen hercegnőm?

-Apa ma sem fog eljönni a szülinapomra? -kérdezte szomorúan. Azt hiszi minden évben hogy eljön Minho. Én is reménykedem, de nem sok esélyt látok rá.

-Nem tudom kicsim, lehet. -mosolyogtam. -De előtte be kell mennünk a kávézóba, és el kell mennünk a tortádért. -mosolyogtam édes kicsi lányomra.

A kávézóba

-Szia Mark! -köszöntem barátomnak.

-Szia Hannie, és szia Mina. -mosolygott.

-Szia Hyung. -mosolygott Minám.

-Baba, itt maradsz kint velem, vagy bemész a dolgozó szobámba? -kérdeztem kislányomtól.

-Bemegyek rajzolni apa. -mondta és befutott a dolgozó szobámba.

-Csak óvatosan. -kuncogtam.

-Jól vagy, és Mina? Még mindig azt várja hogy Minho haza jöjjön? -sóhajtott lemondóan.

-Én jól vagyok, Mina várja hogy az apja haza jön, de lehet sosem jön. Nem fogom neki ezt elmondani, nem akarom össze törni a kicsi szívét. -mondtam miközben szomorúan ránéztem.

-Sajnálom Han. -mondta Mark.

10.00

-APUCII! -futott ki egy rajzzal a kezében, miközben jött be egy vendég. Nem láttam ki az mivel ekkor futott be a lányom.

-Mi az hercegnőm? -guggoltam le hozzá.

-Nézd milyen szép macskát rajzoltam. -mutatta a rajzot, amin valóban egy szép macska volt.

-Gyönyörű kincsem. Majd kirakjuk a dolgozó szobám falára. -pusziltam meg az arcát. -Mit szeretnél csinálni?

-Pihenni. Elfáradtam. -mondta.

-Jól van kicsim, menj be a dolgozó szobába, nemsokára én is megyek. -mondtam, és megöleltem. Majd befutott a dolgozó szobámba. -Jó reggelt, sajnálom hogy megvárattam. -mondtam mielőtt felnéztem volna. És amikor felnéztem megláttam őt.. aki 2 éve felszívódott az életemből.

-Szia Han. -mosolygott kedvesen.

-Mit adhatok? -próbáltam kedves lenni.

-Egy láttét és válaszokat. -mondta.

-Hmm.. érdekes, mert én te tartozol nekem válaszokkal. -mondtam.

~~

Good night babies!❤️