Az erdő mélye. ~minsung (Befejezett.)

2.

„Éjjel eszedbe jut minden, amire nem szabadna gondolnod."

★Minho pov★

Örvendek! Lee Minho, 23 éves, démon. Egy erdőbe lakom, ahol minden gyönyörű szép. Sajnos a családom elhagyott, miután elmondtam nekik hogy meleg vagyok. Azóta nem hallottam a családomról, vagy csak max néha a bátyámról.

-Szia Minho! -jött be a házba a bátyám. Apropó, a bátyámmal jóba vagyok, illetve a menyasszonyával is.

-Szia hyung. -köszöntem neki. -Mi járatban erre felé?

-Csak szólni akartam hogy készülődj mivel holnap hétvége és apának az egyik barátjához megyünk. Apa szeretné ha te is jönnél. -mondta mosolyogva. Sosem szerettem az ilyen össze jöveteleket.

-Rendben. -mondtam neki. -Itt maradsz estére?

-Egyértelmű hogy igen. Ilyenkor mindig itt maradok. -mondta boldogan.

Miután drága bátyám volt kedves lefürödni, leültünk a tévé elé.

-Minho.. -kezdett bele -Van most kiszemelted? -mosolygott aranyosan és kedvesen.

-Ohmm.. -pirultam el. -Egy fiú. -mondtam mosolyogva.

-MESÉLJ RÓLA!! -zsongott be a tesóm.

-Nos.. -kezdtem el mondandómat. -Fekete haja van, barna szeme. Amikor eszik olyan mint egy mókus vagy egy hörcsög. Ide szokott kijárni néha sétálni. -mosolyogtam el a gondolatra, amikor múltkor láttam.

-Aranyos hogy most is éppen azért mosolyogsz mert rá gondolsz. -kuncogott.

Másnap délután

Miután a bátyám közölte olyan délután 4 felé hogy ideje indulnunk elkezdtem kimenni. Apa kocsija már ott várt minket.

Han-éknál

Mikor oda értünk a Jisung házhoz -mint út közbe megtudtuk ez a Jisung család- kiszálltunk a kocsiból és bementünk a házba.

-Sziasztok. -nyitott ajtót gondolom az apuka. -Gyertek beljebb. -mosolygott kedvesen.

Mikor beljebb mentünk bemutatkozott az egész család vagyis azt hittük.

-Várunk még valakit? -kérdezte anyám mikor látta a terítéket.

-Igen a fiúnkat, csak neki ma még be kellett mennie az egyetemre egy projekt miatt. De nemsokára itt lesz. -mondta kedvesen az anyuka.

-ANYA!! -kiáltotta a kislány. -JÖN BÁTYUS HAZA?? -mosolygott.

-Igen. -mondta az anyukája. -Csak kicsim ne kiabálj. -mondta az anyukája.

Ekkor meghallottuk az ajtó nyitódást és a kislány szaladni kezdett.

★Han pov★

Szóval mikor már tudtam hogy sikeresen elkéstem a vacsoráról -mivel hogy 6-ra volt megbeszélve és már el kellett volna indulnom- nem siettem el a dolgokat.

Le fürödtem, felöltöztem, sminkeltem, és elindultam a kocsimhoz.

Otthon

Mikor beléptem a lakásba futott hozzám a kis hercegnőm..

-Szia hercegnőm. -mondtam a kis húgomnak.

-Szia bátyus!! -ölelt magához.

-Miért nem eszel? -kérdeztem miközben puszilgattam.

-Mert rád vártunk. -mondta szomorúan. -Vigasztalás képpen.. -kezdett bele -ülhetek az öledben és megetetsz? -mosolygott.

-Persze hercegnő. -mondtam majd miközben az ölemben volt bementünk a konyhába. -Szia anya. -pusziltam meg az arcát. -Apa. -mondtam miközben őt is megpusziltam. -Örvendek. -hajoltam meg óvatosan mivel a csöppség még mindig az ölembe van. -Han Jisung. -mondtam.

-Lee Do-hyun. Az idősebbik testvér.

-Lee Minho. A fiatalabbik testvér.

-Lee Dae. Apuka.

-Mrs. Lee Miyeon. Anya. -mosolygott kedvesen.

-Mrs. Lee Eun-jin. Do-hyun felesége. -mosolygott.

Én is rájuk mosolyogtam majd miután megettünk mindent -igéretemet betartva Ha-neul -az az a hugom- az ölembe ült egész végig- leültünk a kanapéra beszélgetni.