Egy ismert ismeretlen?

|5|

miközben írtam Han feladatát, Jeongin csillogóan hálás szemekkel nézett rám mosolyogva. Egy kis idő után elővette a telefonját és azt bújta. Mosolya egész végig az ajkain tündökölt, ami még aranyosabbá tette.

Amikor kész lettem a feladattal, észrevettem hogy páran már az osztályteremben vannak. A 'suli leghíresebb lány bandája' belépett, és amikor a 'csordavezér' meglátott engem és I.N-t elkezdtett hisztérikusan nevetni.

Én csak a szememet forgattam amikor odajött és felpofozott. Rátekintettem, de csak a szemem könnyezett mert belenyúlt a bazinagy karmaival.

-fájt e kedvesem? Majd így megtanulod hogy ne forgasd rám a szemed, ha már édesanyád nem tudott rá!-

szúrósan írritáló, hisztérikus nevetése az egész teremben hallatszott.
Én megráztam a fejem, hozzászokva az ilyesmi figyelem hiányos neveletlen parasztokhoz.

A falkavezér leült az első padsorba mint egy ártatlan bárány mellé meg a két kutyája, és sugdolóztak.
Sóhajtottam egyet amikor rápillantottam I.N re.

Aggódó szemei elmondtak mindent. Látszódott hogy meg akart vígasztalni, de nem akart furának tünni, úgyhogy inkább nem csinált semmit, csak a kezét a hátamra tette.

A keze melege nyugtató volt, amire csak rá mosolyogtam és egy enyhe pír került arcomra

I.N:
-Jól vagy? Nem fáj nagyon?-

kérdezte aggódva de egy kicsit halkabban mint ahogy szokott beszélni, ami stressz csillapító volt.

-persze jól vagyok, ez csak egy pofon volt, nem valami erős ez a lány.-
mondtam enyhén mosolyogva

-Egyébként kész lettem Han háziával, Oda adjam neki vagy majd te odaadod neki?-

kérdeztem, kerülvén a pofonos témát.
Kezét lassan levette a hátamról és mosolyogva elvette a könyvet és füzetet előlem, de a kezünk érintették egymást.

Ahogy az ő keze az enyémet fedte, elvörösödtem kissé. Abban a pár pillanatban a kezünkre néztem. A szívem elkezdett egy hangyányit gyorsabban verni az átlagosnál. Ez az érzés szokatlan volt, és picit megilyesztett.

Hirtelen elkaptam a kezem és csak néztem magam elé pár másodpercig miközben a kezemet simogattam, próbálván feldolgozni a nemrég rörténteket.

Ezt a nagy pánikot I.N szava szakította félbe, amikor megráztam a fejem egy kicsit és felnéztem rá

I.N
-majd én oda adom neki-
mondta mosolyogva, és odébb rakta a könyvet és füzetet

Délután 15:27

Aznap délután csak ezen az érzésen gondolkoztam. Nem értettem és féltem megkérdezni bárkit is baráti köreimből mert akkor gáznak tartottak volna.

Jeongin-nal éppen az iskolából sétáltunk ki.

A nyakában szokásosan a fekete fülhallgató volt, bal keze a zsebében, jobb keze pedig a táskája vállpántján volt. Én ugyan így sétáltam mellette. Miközben mind a ketten magunk elé bambultunk, I.N hirtelen megszólalt a semmiből.

I.N
-Ha már így együtt megyünk a parkba, meg szeretném kérdezni hogy... hogy hívnak?-
ő mosolyogva rámnézett, én pedig felkaptam a fejem és ránéztem

-A nevem Min-Jung, téged pedig ismerlek már.- kuncogtam -De ha nem baj, Hívhatlak az igazi neveden?-
kérdeztem

I.N
-Persze! Semmi ellenvetésem nincsen.- mondta vidáman

A parkba vezető úton jól elbeszélgettünk, meséltünk egymásnak magunkról, háziállatokról, hobbikról, mindenről is ami egy 'átlagos' beszélgetésbe és ismerkedésbe tartozik. ha létetik eggyáltalán ilyesmi.