Egy ismert ismeretlen?

|2|

A fárasztó nap utolsó órájáról csöngettek ki, amikor éppenséggel összeszedtem magamat hogy elindujak hazafelé. A szekrényemhez sétáltam le hogy lerakhassam a  könyveimet.

Amikor kinyitottam szekrényem ajtaját, realizáltam hogy a telefonomat és toltartómat a teremben hagytam. Gyorsan felszaladtam a terembe, és felkaptam a telefonomat. Megnyugodtam amikor mind a kettő tárgyam az asztalomon volt úgy ahogy ott hagytam.

Vettem egy mély levegőt és a telefonomat elraktam a zsebembe, a tolltartómat pedig a kezemben hoztam.

Ahogy lesétáltam vissza a szekrényemhez, realizálnom kellett hogy a táskámat levágtam a földre, a szekrényem pedig tárva nyitva volt. A levegő a torkomban akadt és odarohantam a szekrényemhez, nem-e tünt el valami a szekrényemből amikor észrevettem egy összegyűrt sárga cetlit.

Ki akartam volna dobni amikor megcsapott a kíváncsiság. Nem volt időm hogy elolvassam, mert akkor lekéstem volna a buszomat, ezért inkább zsebre raktam.

Összeszedvén magam, kapkodva becsuktam a szekrényemet.
Jeongin éppen a házifeladatát mutadta Bang Chan-nak mikor megpillantott ahogy futok ki az iskolából. Reményteli szemeiben, az utolsó csepp remény is elveszett, amikor összenéztünk pár pillanatra.   

Futottam ahogy csak tudtam ki az iskolából, egyenesen a buszmegálló felé. Szerencsére utolsóként csak elértem a buszt. Megmutattam a bérletemet a buszsofőrnek akinek a válasza egy bólintással meg volt oldva. Leültem a hátsó ülésekhez, ölemben a táskámmal. Elővettem a fülhallgatómat és a telefonomat, zenét indítva. Ahogy felvettem a fülhallgatót a busz ablakán lestem ki, gondolkozván a ma történteken. Hirtelen eszembejutott I.N és a tekintete ahogy rámnézett reggel és most a reményvesztő tekintete. Emiatt valamiért kicsit rosszul éreztem magam, de aztán eszembejutott az a papírgalacsin amit a szekrényemben találtam. Elővettem és óvatosan de biztosan szétnyitottam. A gyürött lapon ez ált:

"Ha nem lenne baj, tudnánk találkozni a kafetériában?"
-Jeongin

Az üzenet meglepett, mert nem gondoltam volna hogy pont I.N, a legvisszahúzódóbb tagja a Stray Kids csapatnak kérdez ilyet papíron.

De aztán felvillantak azok a reményvesztő szemei... realizáltam hogy nem tudnék nemet mondani. Meg egyébként is, mi rosszat mondhatna I.N? Semmi rossz nem lenne benne.

gondolkodtam az úton hazafelé a buszon.
Amikor hazáértem, táskámat ledobva az ágyamra, elkezdtem házifeladatot írni.

-Hála Istennek, nem kaptunk sok házit-

motyogtam magamban.

A házifeladatom egy fél óra mulva elkészült.

Sóhajtva feláltam az íróasztalomtól és ledőltem az ágyamra telefonozozni amikor a legjobb barátnőm SaeJin felhívott. Tudni kell hogy sajnos külön iskolába járunk, de szerencsére egy városba. láttam hogy hívott, szóval visszahívtam.

-Szia miért hívtál? Baj van?- kérdeztem egy kissé aggódott hangon