Egy ismert ismeretlen?

|4|

elmosolyodtam de arckifejezése kicsit nyugtalanító volt

-a lényegre térek, Miért szerettél volna beszélni velem a kafetériában?-
kérdezzem kifáradva és lihegve a sok futástól

I.N
-Jaj igen... kicsit stresszes voltam megkérdezni de... van kedved kijönni a parkba délután? Jó volna valakivel beszélgetni-

a tekintetemet a földre vetettem goldolatokba merülve. Aztán eszembe jutott hogy Jeongin mindig egyedül van és társaságra vágyik. Végig gondoltam azt hogy hogyan mondanám el SaeJin-nek hogy a mai találkozót azt lemondom és I.N talákozok. Egy pár másodperces átgondolás után válaszoltam

-végül persze! Hányórakkor?-
kérdeztem mosollyal az arcomon

I.n:
-Suli után egyből? Akkor együtt is elsétálhatunk a parkba.-
mondta egy boldog mosollyal az arcán amit meglátván én is elkezdzem mosolyogni és eggyütt mentünk be az iskolába.

Mivel még korán volt, fel mentünk a terembe ahol az első óránk lesz. Az iskolában általában én is egyedül vagyok, ezért arra gondoltam mi lenne akkor ha ma Jeongin mellet ülnék. Hiszen ha már ismerkedni szeretne, miért ne?

Odasétáltam az asztalához, ahol éppen ő a táskájából pakolta ki a dolgait.

-Figyu I.N...-
szólítottam meg egy halkabb hangon amire ő felnézett rám ahogy feljebb tolta az orrán a szemüvegét és nézett rám egy enyhe mosollyal.

Én csak mosolyogni és egy picit elpirulni tudtam azon hogy mien aranyos volt, de egy enyhe fejrázassal kiléptem a rózsaszín ködből

-Ülhetek Melletted? Persze ha neked kényelmes. Mert ha nem szere-

I.N
-persze ülhetsz mellém!-
szakított félbe a mondatomban egy boldog hangtónussal, amire én csak mosolyogtam.

Jeongin elkezdte levenni a táskáját a mellette lévő székről és odébb pakolni a dolgait hogy én is elférjek.

Én csak mosolyogtam és leültem mellé. A táskámat magam mellé tettem és elkezdtem kipakolni a dolgaimat.

Amikor végeztem a kipakolással láttam ahogy Jeongin zenét hallgatott és Han-nak írta a házifekadatát.

Én csak mosolyogtam de egy kicsit rosszul éreztem magam hogy mindig kihasználják, amikor éreztem a zsebemben hogy rezzent a telefonom. Kivettem és megnéztem mien üzenetet kaptam. SaeJin-től jöttek. Megnyitottam a chat et

SaeJin:
Jóreggelt! Mien eddig a napod?
Miért nem válaszolsz? 👹
GURL! 👹

most értem be a suliba na, nyugi van...
Ja még valami, ma délután nem érek rá

SaeJin:

Miért?
:(

Találkozóm van.
Holnap délután ráérek azthiszem

SaeJin:
Jó jó akkor holnap...Azért majd hozatnál csokit

Lol miert pont csokit?💀

SaeJin:
Mert megkívántam. Na mind egy nem zavarlak, legyen szép napod <3

Neked is

ezek után mosolyogva tettem le a telefont. Rápillantottam I.N re aki még mindig Han háziát írta. Egy kellemetlen érzés fogott el és rosszul éreztem magam hogy mindenki kihasznájla szegényt. Gyengéden megérintettem a vállát

-Hé I.N... segíthetek bármiben is?-
kérdeztem gyengéden és kedvesen

Jeongin kissé elpirulva lehajtotta a füléről a fülhallgatót

I.N:
-egy kölcsön toll jól jönne... az enyém kezd kifogyni...-

Egy kicsit elmosolyodtam amikor oda akartam adni a tollamat, egy ötletem támadt

-hol jársz a házi írassal?-

I.N:
-A 3-as feladat D feladatnál, miért?-

-megcsinálom neked, addig se fárasztod magad reggelről-
mondtam miután odanyúltam a füzetért és tankönyvért, magamelé vetettem és elkezdtem fojtani amit Jeongin eklezdtett.

Jeongin arcára egy hálás mosoly és egy észrevehetőbb pír kerekedett.

Rámnézett és annyit mondott mosolyogva

I.N:
-Köszönöm... hálás vagyok-

-Ugyan már, semmiség- mosolyogtam miközben írtam a feladatot