Fájdalommal Együtt-Szjg ff

18.rész:Zsolti

Itt volt az ideje annak,hogy ezt elmondjam Reninek.Tudom nem a legmegfelelőbb alkalom,de mindig mondják!Most...vagy soha...
Reni már több mint 2 perce sokkosan áll előttem és nem mondd semmit.
-Reni?-szólaltam meg végül.
-I-igen?-remegett a hangja.
-Jól vagy?
-Persze....csak...egy kicsit lesokkolódtam.
-Bocsánat-sütöttem le a szememet. -Ezt az egészet teljesen nem így terveztem!-néztem el kínosan.
-Nem,ez.....ez nem a te hibád!
-Nem tudtam többet magamban tartani az érzéseimet.Sajnálom hogy pont most mondtam el ez az egészet,miután épp hogy túl tetted magad Cortezen.
-Pontosan mióta?...
-Mit mióta?
-Pontosan mióta érzel így?
-Őszíntén?
-Őszíntén.
-Kilencedik óta.
-Sajnálom-fordult el.
-Hé!-fordítottam magammal szembe
-Semmi baj-töröltem le az arcáról egy éppen lefolyó könnycseppet.
-Nem baj,ha most inkább haza megyek?Otthon felhívlak esküszöm-állt fel.
-Rendben.Szia.
-Szia.
Csak néztem a hűlt helyét és csak szidtam magamat.Hogy lehettem ennyire hülye?Mondjuk legalább jobban érzem magamat hogy végre elmondtam neki,de ő most ezzel mit kezdjen ha nem viszonozza az érzéseimet?Nem kellett volna ráeröltetnem.
Sok lassú és tehetetlen perc után végül én is elkezdtem összepakolni a dolgokat majd elindultam haza.Reni végül nem telefonált de legalább írt egy üzenetet hogy minden rendben van és megérkezett haza.
-Szia-jött be apu a szobámba.
-Szia-ültem fel.
-Valami történt?-ült le mellém.
-Nem...
-Szóval?
-Ahj...bevalottam egy lánynak hogy mit is érzek iránta.
-Értem...és mit mondott?
-Semmi pontosat.
-Emiatt vagy ilyen állapotban?
-Aha kb.
-Ennek a lánynak volt barátja.
-Igen kettő.
-Szerintem adnod kéne neki egy kis időt.Két barát után már egy kicsit nehezebb megbízni egy párkapcsolatban.
-Értem.
-Azért...büszke vagyok rád amiért be merted vallani neki hogy mit érzel iránta.Nem mindenkinek van mersze ehez.
-Köszönöm.És apa!
-Igen?-fordult vissza.
-Ti pontosan hogy is jöttetek össze anyával?
-Ez egy nagyon hosszú történet...Inkább beszéljük meg ezt majd máskor oké?
-Oké.
-Jó éjt!
-Neked is.
Sejthettem volna hogy apa erről nem nagyon akar beszélni,hiszen anya konkrétan itt hagyott engem és őt 16 évre.Azért remélem hogy majd egy nap megnyílik nekem és majd mindent elmesél.
Már éppen mentem volna aludni amikor is egy olyan üzenetet kaptam egy olyan embertől amitől nagyon meglepődtem.

Reni:Szia.Tudnánk beszélni?

Zsolti:Szia!Öhmm...persze.

Reni:Akkor lejössz?

Zsolti:Hova?

Reni:Az ajtóban várlak.

Zsolti:Jövök!

Gyorsan felkaptam magamra egy kabátot és egy cipőt majd már rohantam is ki az udvarra.
-Szia!-álltam meg előtte.
-Szia.
-Szóval...mi volt olyan sűrgős?
-Gondolkoztam.
-Mégis min?-döntöttem oldalra a fejemet értetlenül.
-Kettőnkön.
-Tényleg?-lepődtem meg.
-Igen.Végül pedig rájöttem hogy nagyon de nagyon fontos vagy számomra.Nem is tudom hogy 10.-ben mit kezdtem volna ti hármotok nélkül-nevetett kínosan.
-Ugyan...-kezdtem volna de félbeszakított.
-Kérlek halgass végig!-bólintottam.
-Szóval végül arra jutottam hogy megpróbálhatnánk.
-Mit?
-Csak te meg én.
-Kapcsolatban?
-Igen,csak annyi kérésem lenne hogy még senkinek se mondjuk el-nézett rám könyörögve.
-P-persze-motoygtam.
-Oké-mosolygott majd jó szorosan megölelt.
Nem öleltem vissza vidzont nem taszítottam el magamtól.Csak álltam ott mint valami tehetetlen krumpliszsák.
-Szeretlek-suttogta.
-Én is-öleltem végül vissza......