A Crevan család esete

1.

     Amint megérkeztünk Németországba egyből magával ragadott az ország, ahogy kinézet és az emberek is olyan másak voltak mint mi angolok. Egy 15 perc út után megérkeztünk nagynénémhez és a kis családjához. A házuk egyszerűen gyönyörű és olyan tágas nagyon megtetszett az épületnek a kialakítása. Pont ebédre értünk szóval miután kipakoltunk a szobáinkban és kezet mostunk az ebédlő mentünk, ahol az asztal telis-tele volt ínycsiklandó ételekkel. Megan néni kislánya Joanna örökbefogadott gyermek, de néném és a férje már az örökbefogadása óta úgy bánnak vele, mintha a sajátjuk lenne. Ebéd után a nap hátralevő részét az udvaron töltöttük. Èn Joanna-val játszottam amíg a felnőttek beszélgettek és volt olyan, hogy beszálltak a játékba. Amint a nap a kis csapat nyugovóra tért kivéve nénémet, anyámat és engem. John bácsi és az unokahúgom már aludtak hiszen John nagyon korán megy dolgozni, Joanna pedig még kicsi neki kell a sok pihenés.
Egy kicsit beszélgettük aztán mi is elmentünk aludni eléggé későre járt már, mire álomra hajtottuk a fejünket. Másnap reggel a napot egy reggelivel kezdtük a város felfedezésé előtt. Ahogy sétáltunk az utcán szinte egyből magával ragadott és az emberek is kedvesek voltak mindig köszöntek nekünk még a gyerekek is. Bementünk néhány üzletbe és vettünk apának meg magunknak egy-két dolgot aztán visszamentünk a birtokra.

     Mary szemszöge: A lányom már nagyon várta, hogy ide jöjjünk Németországba. Jó újra látni a húgomat, a vejemet és az unokahúgomat ennyi idő után. Bárcsak a férjem is itt lehetne velünk, de a munka miatt sajnos nem tud több napra elszabadulni, mert csak ő van egyedül, aki tudja temetés minden lépését. Miközben a lányok az emeleten játszanak addig a húgommal megcsináljuk az ebédet. Miután végeztünk Megan ment szólni a lányoknak, hogy készen van az ebéd addig én összepakoltam a konyhában. Joanna volt az első aki leért az ebédlőbe ezek szerint már nagyon éhes lehet. A húgom és Bethany gyorsan megterítettek aztán jöttek segíteni a tálalásban. Evés után a könyvtárba mentünk, ahol a lányoknak tanítottunk pár dolgot az élettel kapcsolatban. Ezután a társalgóba indultunk mikor ránk támadtak. Sajnos a húgommal azonnal végeztek és mikor a sógorom belépett az ajtón őt is egyből kivégezték. Én a lányokkal elbújtunk a házban, de szegény Joanna nem tudott sokáig csendbenb maradni, ezért búvóhelyet azonnal változtatnunk kellett.

     Mégis kik lehetnek ők és miért ölték meg a nénémet és a férjét? Most mi lesz velünk? Az új búvóhelyről nem igazán merek kimenni, mert mi van, ha pont abban a szobában vannak ahol én vagyok? Remélem anyáék jól vannak és még nem végeztek velük, de jobb lesz, ha most körül nézek. Halkan kiosontam a folyosóra aztán lábujjhegyen menten egészen a végéig, ahol a lépcső volt. Mikor lenéztem a gyilkosok az előtér közepén álltak és valamiről beszéltek. Kár, hogy nem hallom őket még pedig jó lenne tudni, hogy miről is megy a csevegés. Azon tűnődtem,  hogy mégis hogyan mehetnék kicsivel közelebb hozzájuk mikor is eszembe jutott, hogy van egy titkos átjáró a könyvtár és a társalgó között. Az egyik szobában volt a könyvtárhoz vezető titkos ajtó és mikor azt kinyitottam halkan lementem a lépcsőn egészen a másik ajtóig. Halkan kinyomtam a titkos könyves polcot aztán átrohantam a másikhoz, amit azonnal becsuktam mikor meghallottam, hogy jön be valaki.
A titokzatos hang valahonnan ismerős volt, de egyenlőre nem tudtam, hogy honnan. Mikor becsukódott az ajtó fellélegeztem és közelebb mentem a falhoz, hogy kihallgassam őket. Valamin nagyon idegeskedhetnek, de remélem hamar eltűnnek innen. Éppen húzódtam volna el a faltól mikor megláttam rajta egy lyukat, ami betekintést tesz az előtérbe, de kár volt. A látványtól elszörnyedtem és már patakokban folyt a könnyem hiszen Joanna-t meg anyámat láttam ott feküdni a padlón. Próbáltam nem hangosan sírni, de valahogy mégis meghallottak ekkor futásnak eredtem. Még jó, hogy több útvonal van ebben a házban, ha ilyen történik az emberrel főleg most ez nagyon jól jött.
A hátam mögül hallottam, hogy valaki puskát használ és az egyik golyó pont eltalált engem pont a pincének az ajtajánál, amit betörtem és 6-7 lépcsőfokot estem. Mikor felébredtem az egész helyet füst borította ekkor ránéztem a holttestemre, ami a véremben úszva feküdt mozdulatlanul. Ekkor tudtam meg, hogy meghaltam én is csakhogy anyámék lelkét nem találtam itt. A füst egyre sötétebb volt és inkább elhagytam a házat, mert már úgy sincs maradásom. Aznap megfogadtam, hogy megfogom találni azokat akik ezt tették és úgy végzek velük ahogy mi meghaltunk. Ha már szellem vagyok elvileg tudok teleportálni és milyen igazam volt hiszen mire kinyitottam a szememet már Londonban voltam. Mikor megfordultam egy fekete ruhás férfi állt előttem egy 13 év körüli nemes származású fiúval. Kik lehetnek ők?

Folytatás..