A Crevan család esete

6.

Undertaker szemszöge: A temetések hamar lementek és miután vége lett egyből mentem haza, hogy a mindig fájó hátamat megpihentessem. Hogy miért is fáj ott minden egyes nap? Nos, igazából én, aki nemcsak sírhelyeket ás ki és tölti meg földdel nekem kell előkészítenem a testeket a temetésre. Néha segítek a koporsó vivőknek elvinni az adott helyre a testet. Na igen egy kicsit se terhelő, de inkább ez minthogy Viktória királynőt szolgáljam, akit nem kedvelek, mint uralkodót. Ez már az én problémám úgyis szóval nem igazgat más ember véleménye. Nagy nehezen hazaértem és egy gyors zuhanyzás után folytattam az otthoni teendőimet aztán utána jöhet majd csak a pihenés.

/Eközben a Phantomhive mansionben:/

Az este folyamán semmi érdekeset nem láttam szóval úgy döntöttem, hogy lepihenek aztán másnap újra ezt teszem. Miután felkeltem láttam a grófot, hogy ma nagyon nincsen jókedvében biztos a munka miatt ilyen tehát most jobb, ha oda se megyek hozzá, majd kicsit később fogok valamit kérdezni tőle.
A szolgálók úgy is tudják, hogy nem igazán tudok enni, de mindig kínálják nekem a finomabbnál finomabb ételeket és őszintén amiket láttam sajnálom, hogy nem ehetek belőle.
Már egész jól ismerem a helyet, sőt az összes embernek sikerült megjegyeznem az egész beosztását, ami eléggé nehéz és mégis tudom reggeltől-estig a napi rutinjukat. Mialatt ők csinálják a dolgukat én addig fejlesztem a képességeimet, amit sikerült felfedeznem és valahogy tudtam használni is. Pár órával később betérek a házba és pont egy vita kellős közepébe estem. A szolgálok összekaptak valamin és ezt a problémát igyekezett Sebastian megoldani valahogy. Egy ideig még álltam az előtér közepén mikor a gróf magával húzott a társalgóba. Miután becsukta az ajtót egyből olyan kérdéssel jött, amit nem igazán értettem, de megpróbáltam válaszolni ahogy tudtam.

-Bethany bocsánat, hogy így ide rángattam, de lenne önhöz egy kérdésem.-mondja a gróf a tarkóját vakarva.
-Nincs semmi baj uram. Nyugodtan mondja, amit szeretne tőlem kérdezni.-válaszolok udvariasan a ház urának.
-Nos, akkor a lényegre térek. Az édesanyja milyen származású volt?-kérdezi Earl tőlem miközben nézz kifele.
-Az anyám brit, közép nemes családból származik. Miért?-kérdezem a gróftól.
-Nos, számomra a bizalom nagyon fontos és ne értsen félre ön nagyon közvetlen, de mostanában sok ellenségem lett és félek bízni másokban.-mondja a fiú.
-Így megértem az álláspontját. Nem lehet tudni, hogy akit először barátnak tartott az másnap már az ellensége lesz.-mondom komoran.
-Ez így igaz. Sok ilyen ember volt az életemben, de hála istennek sikerült eltűntetni őket a közelemből.-közli a ház ura.
-Sajnos az én szüleimnek is voltak rossz akarói. Az egyik majdnem megölte az anyámat, de apám hamar észrevette, hogy azzal a személlyel valami nem stimmel.-mondtam a Earl-nek.
-Az ilyen embereket legszívesebben lelőném vagy lefejeztetném, habár megcsinálom amikor maga Viktória királynő adja ki parancsnak nekem.-mondja a fiú.
-Ön miért teszi azt amit a királynő mond?-kérdezem Ciel-nek.
-Én vagyok a királynő őrkutyája. Amit mondanak azt teljesítenem kell, hogy a őfelsége feje ne fájjon annyit a sok probléma miatt.-mondja a gróf.
-Tisztességes polgár maga Ciel Phantomhive. Az uralkodó biztos szerencsésnek érezheti magát, hogy ilyen védelmezője és segítője van, mint ön.-jelentem ki határozottan.
-Az lehet, de néha beletörik a bicskám azokba a feladatokba, amiket kapni szoktam.-válaszol kicsit komoran a fiú.

      Earl szemszöge: Valahogy jól sejtettem, hogy Bethany családja brit csak jobb, ha megkérdezem hátha rosszul gondoltam. Miután abbahagytuk a beszélgetést egy találkozóra kellett mennem, ahol a néném és egy kínai ügyfél Lau várt rám. Szóltam Sebastian-nak aztán útnak indultunk a Londoni lakásomhoz.

Folytatás..