Hiányok, töredékek

Viszonzatlanság

Szerelem

ahogy a szél meglebbenti a függönyt

nem a függöny, nem a szél. A lebbenés

Fodor Ákos - Szerelem

Mindenki egyenletesen szuszogott, végre. Jimin laposakat pislogott, néha beszunyókált, de nagyjából ötpercenként felriadt. Nem alhatok! Horkolást hallott Namjoon felől, aztán Jungookra pillantott. Olyan a pofija, mint egy kisgyermeknek. A vonásai kisimultak, szája enyhén elnyílt, láthatóvá váltak a bájos nyuszifogak; ő is hortyogott, a választott apjával együtt, szinte egyszerre fújták a kását. Mit akarsz te tőlem, Kook? Jimin felült az ágyon, a szeme égett a fáradságtól, de meg akarta tenni, erre készült egész nap. Ahhoz, hogy kijusson a szobából, el kellett mennie Taehyung ágya mellett. Előző nap este, Yoongi mellé akart bepofátlankodni a zuhanyzóba, de aznap este Jungkookkal zárkóztak be a fürdőszobába. Ez jelenthet valamit? Hess-hess, rossz gondolatok! Megint a hortyogó babapofira nézett, aztán hallkan becsukta maga mögött a szobaajtót.

A szűk folyosón, óvatosan lépkedett a szétdobált cipők közt. Jin reggel megint pörölni fog velük, és megint igaza lesz, trehány banda, és koszos, ahogy Hobi hyung mindig mondja. Óvatosan eltapogatott az előszoba gardróbig, belépett a beépítettszekrény méretű helységbe, becsukta maga mögött az ajtót, és felkapcsolta a villanyt. Ijedtében felszusszant, a saját tükörképe megmozdult a falra szerelt tükörben. Lehuppant a cipőtartóra, a feneke alatt cipőket odébb tolta. Majd ne felejtsek el mindent visszapakolni. Bal kézzel a cipőtartó és a fal közé nyúlt, aznap délután oda dugta el a csomagot. Jól benyomkodta a falhoz, alaposan, nehogy kilógjon a papírtasak széle, és a lelógó kabátokat abba a sarokba húzta. Egy pillanatra elöntötte a pánik, mert nem tudta kitapogatni a zacskó szélét, azt hitte, valaki megtalálta; az végzetes lenne. A neve rajta van, nem tudna mit mondani a többieknek. Mozgást hallott, de csak érzékcsalódás lehetett, folytatta a csomag kibontását. A rúzs a padlóra esett, ijedten kapott utána. Ugye nem csapott túl nagy zajt? Nem mert elmenni a boltba, és megvenni, már ismerik az arcát a televízióból. Nem mondhatta volna, hogy a barátnőjének lesz, és biztos magyarázkodott volna zavarában. Azt se mondhatta, hogy a sajátja lesz, azt végkép nem! Mindent megrendelt internetről, és egy postafiókba kérte a küldeményt.

Kicsomagolta a térdzoknit, a kezében tartotta a vékony anyagot. Az anyukájára gondolt, hogy is kell ezt jól felhúzni? Mit számít, ha elszakad, soha többet nem lesz rajta, ez csak egy kísérlet, egy semmiség, csak megakarja magát nézni, hogy megbizonyosodjon az elmélete helytelenségéről, hiszen tetszenek neki a lányok, és nem érti, miért érzi magát olyan furán, ha rájuk néz. Mert olyan szépek, és kecsesek, és ő is szeretne olyan kecses és szép lenni néha, de most ő macsó, kigyúrt izmokkal, minden zsírpárnájától megszabadult a koplalással, hogy tökéletes idol legyen a lányok szemében, de nem volt elégedett. Valami hiányzott az életéből. Valami érzés, mert valami nem illett a képbe, nem érezte magát teljesnek, de akkor, abban a pillanatban teljesnek érezte magát, amikor Jungook megcsókolta a próbateremben. Mintha felemelkedett volna a földről, bizsergett a szája, a lelke és az ágyéka. Ha lányra nézett, csak csodálta őket, de ilyet nem érzett irántuk, mint a maknae felé. Talán meg kellene egy lányt csókolnom? Azok után, ami Kookkal történt? A következő pillanatban már el is felejtette azt a gondolatot, annyira lényegtelen volt a lányokkal csókolózás elmélete. Csak Kook csókja járt az eszében, meg ahogy az ő derekára tette a kezét próba alatt, egy olyan résznél, ahol a koreográfiában nem is volt az a mozdulat. És Hobi észrevette, de nem szólt érte, és ő hiába nézett a hyungjára, hiába várta a figyelmeztetést a rontás miatt. Hobi elfordult, tapsolt, megköszönte mindenkinek a kemény munkát, és Yoongihoz ment. Ahogy leállt a zene, Yoongi álló helyzetben elszunyókált. Hobi finoman megpaskolta az arcát, és a kezébe adott egy törölközőt.