Levettem a cipőmet, de utána kabáttal együtt rohantam be a szobájába.
-Úristen JIMIN! Mi a baj??? -huppantam le mellé az ágyba.
-N-ne-nem hiszem h-hogy to-tovább akarom én ezt csinálni... -mondta akadozva
A könnyek ahogy lehullottak az arcáról, nagyon szomorú látvány volt.
-De mi a baj? -kérdeztem.
-Azt mondták, hogy túl d-dagadt vagyok a modellkedéshez...- kezdett el jobban bőgni Jimin-t.
Láttam már őt sírni, de nem ennyire..Látszik, hogy nagyon megviseli ez az egész...
-Haneul...Nem hiszem, hogy itt kéne maradnom... -mondta Chim.
-Jimin! Te egy nagyon kedves, aranyos és vicces srác vagy! Nem vagy dagadt, csak a modellek túl vékonyak! Kb 15 kíló van rajtuk. Tökéletes vagy úgy ahogy! Nem kell elhinned ezeket a hülyeségejet amiket mondanak! Nem vagy dagadt! Ezt jegyezd meg! Holnap visszamegyünk és megcsináljuk amiért idejöttünk! Modellkedünk utána visszajövünk a szállodába! Eszünk egy finom marhahúsos ráment és utána elmegyünk sétálni! -mondtam el, majd adtam neki egy zsepit, hogy letörölje könnyeit.
De ahelyett, hogy elvette volna a zsepit odafordult hozzám és ezt mondta.
-Haneul...Köszönöm...-majd megölelt.
Először nagyon rosszul éreztem magam, de utána visszaöleltem őt.
Gyorsan átöltöztem a pizsamámba, és aztán kimentrm vacsit csinálni. Most csináltam mind a kettőnknek egy-egy Budae-Jjigae-t
Budae-Jjigae
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Kihívtam Jimin-t enni, de ő egy picit félve ült le az asztalhoz.
-Nem szereted? -kérdeztem
-De csak...
-Na ide figyelj! Vagy átváltok nagymama módba, vagy megeszed!!! -mondtam miközbeb felemeltem egy fakanalat
Jimin nevetett, utána elkezdett enni.
De jó őt nevetve látni!
A kajcsi után, leültünk TV-t nézni.
-Ismered a My Demon-t? -kérdezte Chim.
-HÁT HOGYNE!!! Az a kedvenc k-drámám! Csak már egy jó ideje láttam!!!
-Mi lenne ha megnéznénk?
-Benne vagyok! -mondtam bólogatva Jiminnek
El is kezdtük nézni de mind a ketten szenvedtünk amiért az eleje olyan unalmas, ezért azokat a részeket eltekertük és már csak az izgalmas részeket néztük meg. Amikor befejeztük az utolsó részt is, elbőgtem magam.
-Miért sírsz? -jött közelebb hozzám Jimin
-MERT OLYAN SZOMORUUUUUUUU!!!! -bőgtem
Jimin csak nevetett egy olyan 10 percig én pedig továbbra is használtam el a zsebkendőket. Már kezdtem álmosodni, ezért bebújtam az ágyba. Lassacskán, elbóbiskoltam...
