**A Főnix - A Megújulás Jelképe**
**
-Rám nem is gondolsz!? Hm!? Velem mi lesz, ha meghalsz!? Mit fogok csinálni nélküled!? - szinte már visított közben a fiú mellkasát ütötte ököllel. Kook pedig ráhagyta, nem szólt semmit, nem próbálta lefogni sem...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
A szakítás sohasem egyszerű! Akkor sem amikor két ember, legyen akármilyen nemű is, már nem szereti egymást. Vagy szereti, csak már a kezdeti vonzalom, szikra nincs meg, megszokásból vannak egymás mellett. Ezért döntenek úgy, hogy inkább külön folytatják útjukat, és kezdenek új életet. Ez lenne a legbölcsebb döntés!
Van szakítás amikor egyszerűen csak az egyik félnek nem elég egy ember mindig félre kacsint, pedig szereti a másikat! Itt mindig az a fél sérül akit megcsalnak! Hiszen ő érzi úgy, hogy semmit sem ér. Holott ez sem igaz! Mert valahol van egy ember aki ő rá vár, őt keresi. Mert hiszem, hogy mindenkinek meg van a másik fele a világban.
Szakítás az is amikor meghal a szerelmünk, de az már tényleg visszafordíthatatlan, és semmi remény!
Mégis egy közös van akármilyen módon is válunk külön valakitől, aki egyszer a mindent jelentette számunkra. A gyász!
*
Jimin is gyászol, ugyanis a szakítás amit a fiú él meg talán a legrosszabb! Hiszen esélye sem volt beszélni Kookal, elmondani neki, hogy ő kitart mellette akármi is történik vele. Mivel a fiú abban reménykedett, hogy meg fog gyógyulni párja . Addig mentek volna, míg másik donorra nem találnak. Ezért most úgy érzi, kihúzták a talajt alóla.
Dühös volt magára amiért nem vette észre mire készül a fiú! Dühös Kookra, hogy meg sem kérdezte, hallgatta vagy készítette fel őt. És dühös Yoongira is mert megcsókolta, amiért Kook elfordult tőle. Persze itt újra magát is szidta , hiszen nagyon is élvezte a csókot, hiába mást mondott Jungkooknak, amikor bevallotta neki.
Napokig nem evett, hol a nappali szőnyegen, a fürdőben, vagy pedig az ágyukban sírva fetrengett. Álomba sírta magát, ébredésnél pedig minduntalan azt hitte, hogy csak egy rossz álom volt az egész. Ezért minden alkalommal, ahogy ki nyílt a szeme egyből a gardróbot vette célba... A gardróbot, ami a valóságra a legnagyobb bizonyíték volt... Azonban még akkor sem hitte el teljesen. Reménykedett, hogy még rendbe jöhetnek a dolgok, ha Jungkook rá jön, hogy hülyeséget csinált és nem tud élni nélküle.
De hiába is várta, ő nem ment vissza hozzá. Nem lépett be a szobájukba a jellegzetes nyuszifogait kivillantva, jelezve neki, hogy kanos és őt akarja. Így nem is gyűrte maga alá, egy szenvedélyes aktusra... Nem vitt neki a kedvenc étterméből vacsorát, és feleslegesen is várta volna...mert nem lépett be mellé a zuhany alá.
Hiába írta le a levelében, hogy ne keresse nem változik meg a véleménye! Mert Jimin akkor is próbálta hívni üzenetet is küldeni.. Persze nem járt szerencsével. Első két nap a telefonjára függött. Amikor az meg csörrent reménykedve nézett a kijelzőre, de nem párja volt, így nem is foglalkozott a hívó féllel. Ha emailt jelzett is remegve nyitotta azt meg, persze hiába, nem Jungkook kereste.
Álmában a közös emlékeiket álmodta újra és újra. A szeretkezéseiket, apró vitákat. Olyan élethűen, hogy minden reggel kereste az ágyban maga mellett. Majd, amint rájött, hogy nem csak álmodta, az a zord valóság újra álomba sírta magát.
