**A Főnix - A Megújulás Jelképe**
**
-Rám nem is gondolsz!? Hm!? Velem mi lesz, ha meghalsz!? Mit fogok csinálni nélküled!? - szinte már visított közben a fiú mellkasát ütötte ököllel. Kook pedig ráhagyta, nem szólt semmit, nem próbálta lefogni sem...
Újra nagy szavakkal dobálózom tudom... Mégis így talán megértitek min megy át a két fiú. Hiszen az esély egy olyan lehetőség, amely valószínűsít valamit, még sincs rá semmi garancia. Egyszerűen egy újabb lehetőséget ad az élet arra, hogy valaki vagy valami megmutathassa magát, vagy elérje a célját. Yoonginak most adatott egy újabb esély. Él vajon vele, vagy megfutamodik ismét? Talán ő sem akarja elmulasztani már a sokadik, és talán tényleg az utolsó esélyt... Jimin pedig mire is kapna egy újabb lehetőséget az életben? Hiszen kívülről hiába is mutatja azt, hogy már minden rendben, mélyen belül a szívében megrekedt egy ... ő úgy hiszi, esélytelen szerelem....
Jimin eleinte nem értette, hogy mi történik, miért annyira közvetlen vele a fiú, akit barátjának hitt... Majd, amikor Taemin megragadta az arcát és megcsókolta, kezdett csak igazán bepánikolni. Pár másodperc... Nem igazán sok amíg a csók tartott. A fiúnak azonban egy örökkévalóságnak hatott. Még úgy is, hogy azonnal ellökte magától Teamint, majd felpattant és egy hatalmas pofonnal jutalmazta az előbbi tettét. Jhope azonnal ki józanodott ahogy a jelenetet nézte, majd egy darabig csak tátott szájjal figyelte a további eseményeket. Neki is pár másodperc volt amíg észbe kapott, és akkor már igazán aggódni is kezdett, majd gyorsan a pár asztallal távolabbról figyelő barátja felé fordult. Yoongi felé kapta fejét, aki termetéhez képest öles léptekkel haladt az asztaluk felé. Szerencsére vagy sem, de Jimin ebből nem látott semmit, ja és persze Teamin sem. Mert, ha így lett volna nem kezd tovább erőszakoskodni a fiúval. Jimin kabátja után nyúlt, mert Teamin megakarta magyarázni az előző tettét, közben rángatni kezdte a kisebbet. Akkor lépett Hopi oda, és mentette ki barátját a szituációból kettőjük közé állva. Jimin pedig kapott az alkalmon, én azonnal el is szaladt onnan. Teamin félrelökte Hopit, Jimin után akart szaladni, mindenképp tisztázni akarta azt, ami az imént történt. Azonban hiába is ült Hopi seggre a lendülettől, amivel a másik meglökte, nem tudott elindulni ugyanis nem más állította meg helyette, mint Yoongi ökle. A vita után nemhogy Jimin után szaladt volna, hiszen itt az esély, hogy elé álljon, és megvigasztalja... Nem! A zabos szerelmes Teamint ütötte, dühét rajta vezette le...
-Menj utána te bolond! – állt újra kettejük közé Jhope. - Mielőtt megint hülyeséget csinál, ismered milyen, most biztos magában keresi a hibát... - Yoongi keze megremegett a levegőben, mielőtt újra betalált volna... És teljes mértékben igazat adott a barátjának... Azért az ökle, ha már Teamin arca előtt van épp pár centire...ki nem hagyta volna, hogy ne üsse újra meg. Teamin seggre ült, de nem a pofon és az öklös fájt neki! Az, hogy egy olyan tiszta fiút, mint Jimin próbált bántani...Jhope szidta, veszekedett vele, de nem vette a szívére hiszen ő is úgy gondolta azt igazán megérdemelte...
Jimin fejében sorra jöttek a kérdések, és újra azon agyalt az egész az ő hibája, és nem is lehet más a hibás csakis ő. Én csináltam valami félreértethetőt? Talán flörtnek, kacérkodásnak vett valamit, úgy, hogy azt észre sem vettem? Én bátorítottam, hogy ezt megtegye velem? Mit ronthattam el megint?
Azonban, nem csak Jimin érzi magát rosszul, magában keresve a hibát... Újra.
Yoongi is szorult helyzetben van. Ahogy egy Koreai mondás is tartja beszorult a kalapács és az üllő közé... Ugyanis, ha betartja korábban tett ígéretét Jinnek, és hamarabb Jimin elé állt volna... Akkor biztos nem történik meg az, ami pár perce a bárban. Azonban még mindig attól fél, hogyan reagál a fiú, ha meglátja... Ezért sem lépett azonnal, hiába is zaklatta őt Jin nap mint nap... Továbbra is a háttérbe bújva várt arra a pillanatra, ami kedvező lesz számára. És hogy van-e ilyen pillanat egyáltalán, vagy az akkori az lenne? Ezt egyedül Jimin tudhatja...
Yoongi tovább futott, és ha eleinte kétséges is volt, hogy mit lépjen, az, hogy nem találta Jimint sehol sem, segített neki abban mit is tegyen. Ismeri a fiút, így szeme előtt volt a kép ahogy sírva rohan, maga sem tudja, hogy merre. Tudta, hogy magát hibáztatja megint, mint oly sokszor amikor nem is ő volt a hibás. Ezért futott hát Yoongi is szinte eszét vesztve szerelme után. Az utca sötét, a szállingózó hó tompítja az amúgy is gyér lámpa fényét, Yoongi azonban nem hátrált meg csak futott tovább kereste szerelmét... Mérges volt a világra, testvérére amiért úgy elbánt vele, Teaminra, aki ezt merte tenni a számára legfontosabbal... sőt mindenkire. Mérges volt a hóra is, ami egyre sűrűbben esett és így nehezebben láthatta meg Jimint. Na meg azért is mert ahogy leesett az az átkozott csapadék, azonnal cseppfolyóssá vált, így lehelten volt meglátnia benne Jimin apró lábának nyomait... mégis a méreg, nem máshol vert gyökeret, mint a szívében, mert úgy érezte, hogy az egészről ő tehet... Ekkor már nem félt, teljesen eltökélte magát...
Jimin letörten sétált tovább egymagában az üres, idegen utcán, még mindig magát hibáztatva a korábbi csók miatt. Meglepő módon nem sírt már, mintha az utóbbi hónapok történései megedzették volna lelkét. Azonban szomorú... nem is inkább dühös, mert felzaklatta a korábbi eset, miközben az zavarta igazán, hogy nem ismerte fel Teamin igazi szándékát. Ha látja a jeleket, elmondhatta volna, hogy az ö szívében már csak egy fiúnak van hely... Egy fiúnak, aki lépni sem mer... A lába tovább vitte előre tartva a felvett tempót, de nemtudta merre is halad, hiszen első alkalommal van a szigeten. Mégsem félt, hogy talán eltéved, nem volt abban az állapotban, hogy ilyen dolgokon töprengjen. Hideg volt, Jimin arca, apró keze is teljesen kipirosodott már, és kezdte érezni, hogy zsibbad a lába, és fárad. Mégsem állt meg, egészen a partig akart sétálni, hátha kitisztul a feje. Az utolsó háznál járt, már hallani vélte a tenger morajlását is, amikor egy ismerős árnyék vetült a falra közvetlen mellette. Megállt, furcsa módon nemijedt meg, majd még a lélegzetét is visszatartotta, miközben rimánkodott magában, hogy ne Teamin legyen az, aki odáig követte. Valaki más legyen... Valaki olyan, akinek most boldogan vetné magát védelmező karjába. Pár pillanat...amíg erőt vett magán, de szíve egyre hevesebben dobogott már. Majd lassan fordult meg, mintha időt akarna még magának nyerni. Vagy attól félt talán, nem az követte, akire szíve régóta vár.
Amint meglátta, hogy Yoongi áll előtte, a fény és árnyék határán. Jimin szemeiben a szerelem mellett, a meglepetés és a remény fénye csillogott már. Talán most végre szembenézhetnek a múlttal, és együtt léphetnek tovább a jövő felé...ez volt az első gondolata, közben szívében máris gyökeret vert a remény...
Tudom,hogy egy rövidebb fejezet, és azt is rafinált lépés itt abbahagyni... Ne kövezzetek meg érte, de ebbe a részbe én ennyit láttam. Ígérem a következő hosszabb lesz, és boldogabb is talán... Mindenesetre, köszönöm,hogy itt vagy.
