Már 2 éve elöttem ül egy fiú, raszta hajú, és iszonyatosan édes..de mindig is féltem hozzá szólni..
Dél van,és a padomban ülök és zenét hallgatok " i don't wanna live forever" majd Tom meg fordította a széket és hozzám szólt.
- szia, Elena igaz?
- oh...igen az.." szose voltam az a akadozós lány, de akibe szerelmes voltam azoknál sem"
- hogyhogy még nem is hallottam rólad? Pedig itt ülsz a hátam mögött..
- nem tudom.. biztos nagyon el vagy foglalva " ki vettem a fülemből a fülhallgatót"
-ésss hogyhogy hozzám szoltál? Mármint, ne értsd félre, nincs semmi bajom veled, vagyis, hát, nem tudom, én nem úgy.. vagyis, de...ohh.. basszus..bocsi.." Tom csak kuncogott és mellém ült."
- kedvellek... vicces vagy.
- köszönöm...Egész nap velem volt Tom, folyton vicceket mesélt, bár néhány nem volt vicces,de nevettem rajta...soha nem nevettem vagy mosolyogtam iskolában,mert nem volt értelme...de most?.. most nagyon jó volt vele..de valami mindig el rontotta..
-bocsi... mindjárt jövök...." Fel álltam és fogtam a hasam..„
- jól vagy? Már vagy 8-szor voltál kint, és még csak délután 3 van.." állt fel és fogta meg a kezem, de és el rántottam és ki futottam.„Ki érve a mosdóba, szét hánytam magam, és nem, nem a kaját, ( nem mintha ettem barmit is) hanem vért... egyre többször hányok vért, de félek el mondani bárkinek...
Miután végeztem, meg mostam az arcom, vissza mentem. De nem figyeltem eléggé....
-bocsi...itt vagyok...“ Tom fel állt és aggódó arcal nézett rám „
- mi történt???
-hogy érted?
- a szád, és a szád vége véres..
“ én gyorsan el takartam„
-bocsánat...
- miért kérsz bocsánatot??“ oda jött hozzám és szorosan magához ölelt „
YOU ARE READING
elmés Story time-ok
Randomitt most az lessz,hogy le irok ilyen, gondolatokat, amivel tele vagyok és ide majd le fogom írni ( ha valamelyik tetszik, akkor rakok ide néhány folytatást, de nem igérem hogy sorban lessz, lehet hogy így: rész, folyt, folyt, ujjabb gondolat,folyt...