elmés Story time-ok

aranyos vagy.( új ötlet)

  - ja, és tudod hogy még mi a fura??
- na mi??
- nézz rá!- mutatott rám.-tiszta te! Mint két iker! Csak ő még nem hízott el.
-héé- mondtuk egyszerre a nagynénimmel.-azért.. ez sértő!
- de te is így vagy szép!- mondtam neki és megöleltem.
Nyitva volt az ajtó, csak a rács volt zárva. Majd egy kis raszts hajú fiú jött fel, és el kezdett németül beszélni, amit a szüleim nem értettek, de én igen.
Közelebb mentem, és azt mondta hogy el ment az áram náluk, és fel töltheti e az ő telefonját. Én ki nyitottam a rácsot és ki mentem.

- szia.
- sziaa.
-figyelj.. öhm most költöztünk ide , és el ment az áram. De ke merült a telefonom.
- igen. Értettem. Amúgy persze használhatod. Hoztál töltöt??
-igen.
-akkor gyere. Esetleg tudsz magyarul??
-öh... nem..-hajtotta le a fejét.
-nem baj. Gyere és amikor jó neked akkor, gyere fel és tanítalak.
-tényleg?? Meg tennéd???
-perszee! Na gyere.

Be mentünk, el mondtam a szüleimnek hogy mi a helyzet, és egyet értettek, és meg engedték. De a nagynénim azt mondta hogy, hogyha hozzám mer érni, akkor ki fogja herélni. Én csak nevettem, és azt mondtam hogy oké. Be mentem a szobámba és töltöre tettem a telefont, és mondtam hogy üljön le az asztal elé, és elé tettem egy csomó füzetet, könyvet, és magyar ábécét mert hiába tud, és okos, de a magyar nyelv az nehéz. El kezdtem vele az elejétől.

Violett vagyok, 13 éves, és gitározom. Nagyon szeretek segíteni másokon és mint már mondtam, a fiúnak segítek a magyarban. De ezt nem lehet egy nap alatt megtanulni. Ehhez napok, hetek, hónapok, sőt, még évek is lehetnek. De időm az van bőven.

-és hány éves is vagy pontosan??- kérdeztem tőle halkan, miközben pobált olvasni, de nagyon nem ment.
-hát, én 14 vagyok, és Tom a nevem.
-ááh, értem. Szép neved van!
-köszi. És mi a te neved?
- Violett, és 13 éves.
-ooh, ilyen fiatal???
-hát igen.
-aranyos vagy.-én itt annyira elpirúltam, mert még senki sem mondott nekem ilyet.
- köszi, te meg édes. De gyerünk folytasd mert nem végzünk, és még meg szeretnélek ismerni.
-jojo.

És így kezdődött minden....