14 Fejezet .

160 18 9
                                    


Oliviával, és Eselynnel, a szobámban néztük, a Tv -  t. Őszintén semmihez nem volt kedvem, de nem mondhattam Oliviának, azt, hogy húzzon el, mert egyáltalán nincs hozzá kedvem. Főleg úgy, hogy, folyamatosan Tom - ról ábrándozott.

- Shh!! Most fogják mutatni, Tomot -  Ugrándozott Olivia.

- Ki nem szarja le?  - Forgattam meg szememet.

Ahogy megláttam Tomot, a Tv -  ben, a szivem úgy szorult össze. Akármennyire is próbálom tagadni, vissza vonhatatlanul bele szerettem.

Egy csomó kérdést tettek fel  Tomnak, aztán, egy olyat mondott Tom amire, azt hittem sosem fog meg történni. Bevallotta, hogy szerelmes belém, s, hogy nagyon sajnálja, hogy, hazudott nekem.

- Mi, a szar.... Te Tommal kavartál?  - Pattant fel, az ágyról Olivia, s kért számon.

- Nem.... De amúgy neked ehhez semmi közöd tudtommal - Álltam fel, az ágyról így már vele szemben álltam.

- De, hogy nem! Kit akarsz te hülyének nézni te ribanc -  őrjöngött, s dobott nekem, egy párnát.
- Azt, mondtad, hogy valami Nickel jártál, akkor, hogy került képbe Tom hmm? -  Lépett közelebb hozzám, s nézett szemembe.

- Hazudott nekem oké?  Szakítottam vele, mert teljesen más embernek adta ki magát.

- Szóval bele szerettél Tomba, abba fiúba, akit évek óta gyűlölsz.
- Csak kihasznált téged, játszott veled, de tudod mit megérdemelted -  Mosolygott gúnyosan, s nézett rám lenézően.

- Takarodj innen! -  Kiabáltam rá, s löktem oda, az ajtóhoz.

- Fáj, az igazság?  Mit hittel, hogy ilyen lány fog kelleni Tomnak? - nézett végig rajtam, s fintorodott el.

- És te nevezted magad, a barátomnak?  Soha többé nem akarlak látni gyűlöllek - Löktem ki, az ajtón, s vágtam rá, az ajtót.

Dühös voltam forrt bennem, a düh. A smink asztalomon lévő tárgyakat, ledobáltam, a földre, a tükröt pedig össze törtem.

- Tory nyugodj meg kérlek -  Fogott le Eselyn, s ölelt magához.

- Igaza van Oliviának.... - könnyeztem be.
- Tom csak kihasznált, sosem gondolta velem komolyan.

- Olivia csak féltékeny rád, irigy, hogy Tom téged szeret, s nem pedig őt -  Simogatta meg hátamat.

*****

Este volt már, pihenni akartam, s túl tenni magam, a mai napon. Elfáradtam lelkileg, és testileg is. Bágyadtan feküdtem be, az ágyamba, s húztam magamra, a takarót.

Fogalmam sincs, hogy, mennyi lehetett, az idő, de arra ébredtem fel, hogy valaki bemászik, az ablakomon, s befekszik mellém, az ágyba.

Tudtam jól, hogy ki az, a parfümje  mámorítóan finom illata, az orromba kúszott. Forró lehelete csiklandozta, a nyakamat. A kezének pedig bársony érintése égette, a bőrömet.

- Szeretlek Tory -  Suttogta fülembe, s ölelt magához derekamnál fogva.

- Mit keresel te itt?  - Fordultam szembe vele.
- Azt hiszed minden rendbe  jött kettőnk között, mert felvállaltál?  -  Néztem szemébe.

- Mit tegyek, hogy megbocsáss nekem?  -  Hajolt közelebb arcomhoz.

Ajkaink szinte súrolták egymást, éreztem forró leheletét, az arcomba csapódni, éreztem szive minden egyes dobbanását.

Bármennyire is szerettem volna neki megbocsátani, egyszerűen nem ment....

- Menj innen -  Toltam el magamtól mellkasánál fogva.

- Kérlek Tory...

- Menj innen utállak érted?  -  Rivaltam rá.

Tom nem válaszolt csupán, mélyen, a szemembe nézett, s kimászott, az ablakon.

Szomszédomba szeretve ~Tom kaulitz. Where stories live. Discover now