Szomszédomba szeretve ~Tom kaulitz.

13 Fejezet .

- Na és mikor akarod bemutani Nicket? - Vigyorgott Olivia.
- Hasonlít Tomra?  Ugyan, olyan helyes?  - Bombázott sorba kérdéseivel.

- Nem tudom még oké... Még anya sem tud, a kapcsolatunkról.

- De, azt mondtad lefeküdtél vele, ez elég komolynak látszik.
- Szerintem itt, az ideje bemutatnod anyukádnak.

- Igen... Igazad van -  Sóhajtottam, egy nagyot.

- Mitől félsz?  -  Karolt át, s ölelt magához Olivia.

- Attól, hogy elhagy, hogy egyszer csak szét foszlik minden ami kettőnk között van.

- Ne legyél már, ilyen hisz szeret téged, az, a fiú.

- Láttátok már Tom új külsejét? -  Rohant  be, a szobámba Eselyn, s huppant le, az ágyra mellénk.

- Én igen!  Irtó helyes -  visított fel Olivia.

- Miért, hogy néz ki?  - Húztam fel szemöldökömet.

Eselyn nem válaszolt csupán, az arcomba nyomta mobilját, s amit akkor láttam nem akartam el hinni....

De, ez Nick... Az nem lehet Tom lenne, az, a fiú akibe bele szerettem. Miért hazudott nekem?  Miért adta ki magát teljesen más embernek?

- Tory jól vagy?  Olyan sápadt lettél - Fogta meg vállamat Eselyn.
- Hozzak, egy pohár vizet?

- Nem... Nem kell semmi -  Alig bírtam ki nyögni, ezt, a pár szót.

Sírni akartam üvölteni, de vissza folytottam magamba, a sírást. Legbelül remegtem dühös voltam, és csalódott.

- Magamra hagynátok kérlek?  -  Hunytam le szememet, mert éreztem, a szemem sarkában megbújtak, a könnycseppek.

- Persze, de ugye jól vagy?  - Simogatta meg hátamat Olivia.

- Igen jól vagyok, csak egyedül akarok lenni.

- Rendben -  mondták egyszerre, s hagyták el szobámat.

Oldalra fordulva szorongattam, a kis párnámat, s tört ki belőlem, a keserves zokogás. Miért fáj, ez ennyire? Tom végig hülyített, csak kihasznált, játszott velem.

******

Este volt már, tudtam jól, hogy Tom nem sokára itt van értem. Minden egyes nap pontban fél kilenckor találkoztunk. Hallottam Itt van már, ezért felöltöztem, s lementem hozzá.

- Szia Kicsim -  Csókolt volna meg, de én elhúzódtam tőle.
- Valami baj van? 

Nem válaszoltam csupán leültem, egy padra, s csak bámultam magam elé.

- Miért hazudtál?  - Szólaltam meg pár perc csend után.

- Tessék?  - Nézett rám értetlenül.

- Mikor akartad elmondni, hogy Nick nem is létezik?  - Néztem szemébe.
- Miért tetted, ezt velem?  - Könnyeztem be, ezért lehajtottam, a fejem.

- Én.... Tory, én nem akartam neked hazudni, de Tom- ként nem álltál szóba velem -  Fogta volna meg kezem, de, én elrántottam tőle.

- Ne érj hozzám!  -  Emeltem fel hangomat.
- Innentől kezdve hagyj békén megértetted?  -  Néztem könny fátyolos szemébe.

- Kérlek Tory hallgass végig.

- Végeztem veled!  -  Álltam fel, a padról, s hagytam ott magára.

Egész haza vezető úton, zápor eső -  Ként hullott végig, az arcomon, a sós könnyeim. Miért kellett bele szeretnem?  Pont Tomba, egy ilyen emberbe.