18 Fejezet .

193 15 7
                                    


A hó ropogott, a talpam alatt, a szél pedig erősen fújt, a fekete kabátomat szinte belepte, a fehér kristályos hópelyhek. A szökés barna hajam ki lógott, a sapka alól, amiben aztán bele is kapott a szél , s szépen az arcomba csapódott , a hajkoronám.

Chicagoban annyira más, az élet talán azért is gondolom így, mert távol vagyok, a családomtól, barátaimtól már lassan négy éve.

Tomnak, a karrierje tovább nőt, s még sikeresebb lett. Láttam, az újságba feleségül vett, egy szuper modellt. És itt vagyok, én Fogorvos asszisztens - ként dolgozok, egy magán klinikán, s egyedül nevelem, a csodálatosan szép gyerekeimet. Codyt, és Judyt jövő héten lesznek négy évesek. Cody, az Tomra hasonlít, Judy pedig, én rám.

A harag négy éve dúl bennem, egyszerűen nem akar csillapodni. Sosem fogom megbocsátani Tomnak, hogy elhagyott minket, s fontosabb volt neki, a karrierje, mint mi.

Amint haza értem, egyből nyakamba ugrott Judy.

- Anyuci - Ölelt át apró kezével.

- Hol van, az öcséd?  - Nyomtam, egy puszit puha arcára.

- Klara nénivel van, a konyhában.

Felvettem, az ölembe kislányomat, s tipegtem be, a konyhába, ahol, a kis fiam, s a bébiszitter Klara, a vacsorát csinálták.

- Tory szia már itthon is vagy? Mosolygott rám Klara, miközben, a kezét törölte meg, a konyharuhában.

- Igen ma nem kellett túlórázni.
- De nyugodtan haza mehetsz, majd én be fejezem, a vacsorát.

- Biztos?  Mert szívesen segítek.

- Már későre jár menj csak -  Vettem ki kezéből, a fakanált.

- Rendben, akkor holnap találkozunk - Ölelt magához, aztán el köszönt, a gyerekektől, s haza ment.

Judy imád velem főzni állandóan segít nekem. Felállt, a kis zsámolyára, s kavargatta a tésztát, a fazékban. Cody pedig, a szobájában játszott.

Miután megvacsoráztunk, megfürdettem őket, rájuk adtam, a kis pizsamájukat, s ágyba fektettem őket.

- Szép álmokat életeim -  Nyomtam egy -  egy puszit, az arcukra, majd lekapcsoltam, az éjjeli lámpát, s siettem, a fürdőszobába gyors zuhanyt venni.

Egyszerűen nem bírtam aludni, az agyamban, a rozoga fogaskerekek csak úgy csattogtak. Szemem dörzsölve ültem fel, az ágyon, s néztem ki már, a kihalt sötét utcára. Az elmúlt évek során sok mindennel megkellett küzdenem depresszióval, magánnyal.... Nem volt könnyű de meg tanultam csak magamra számítani. Miután anya megtudta, hogy terhes vagyok nem állt velem szóba, ezért is költöztem el, de talán jobb is így.

Has llegado al final de las partes publicadas.

⏰ Última actualización: Apr 03 ⏰

¡Añade esta historia a tu biblioteca para recibir notificaciones sobre nuevas partes!

Szomszédomba szeretve ~Tom kaulitz. Donde viven las historias. Descúbrelo ahora