Sunbeam

💎3. fejezet💎

Vladimir pov.
— Nem, apa nem fog megrontani, imádom őt, ő pedig istenít engem. — mosolyodtam el.
– Ajánlom is neki, az én kicsi napsugarammal, senki sem fog játszani!
– Apa! Túlságosan féltesz! Azért jöttem Amerikába, hogy felfedezzem milyen a világ másik oldalán élni, és szerelmes lettem.
– Tudom napsugaram, örülök neked. – hallottam a hangján, hogy mosolyog.
– Köszi apa! Add át Márknak, hogy szeretem! –tettem le a telefont. Mikor megfordultam láttam, hogy Igor már hazaért.
– Szia, kivel beszéltél? – kérdezte kíváncsian.
– Az apámmal.
– Oh, hogy van? Egyszer tényleg bemutathatnál neki. –kacsintott egyet.
— Nem is tudom. Bemutatni a fiúmat nagy dolog. — mondtam pironkodva.
— És ha a vőlegényedként mutatnál be? — kérdezte, megdöbbenten meredtem magam elé.
– Te miről... — fordultam meg, de ott helyben belémszorult a levegő. Igor fél térden állt, és a kezébe egy kis dobozba ezüstgyűrűt tartott. Zöld és fehér kövek díszítették, tudja, hogy a zöld a kedvenc színem.
– Vladimir Savich, hozzám jössz? — kérdezte reménykedve. Egy pillanatig azt sem tudtam mit mondjak, de aztán rájöttem, hogy tudom mit akarok, és az ő.
– Igen. – bólintottam mosolyogva és a nyakába ugorva megcsókoltam. Szeretem és vele akarok élni, ráadásul ő nem biztos, hogy túléli nélkülem. Amilyen kis ügyetlen néha a konyhába.
— Szeretlek! — érintette össze a homlokunkat.
– Én is téged, te majom. — simítottam az arcára.
— Ki az a Mark? Csak ennyit értettem abból, amit beszéltél!
— A bátyám.
— Bátyj? Nem is tudtam, hogy van testvéred! – mondta döbbenten.
– Nem sokat beszélek róla, tudom! Hogy van Thomas?
– Ő és a Cheetos vagy ő és a Mcdonald's sajtburger? Válassz! — mondta Igor nevetve, miközben a hűtőhöz sétált.
— Ennyire? – kuncogtam.
— Zabál, mint egy disznó aztán boxol, mint egy eszelős. Kell neki valaki különben lezuhan a pasik legdurvább mélypontjára. — vett ki egy sört és magával húzva leültünk a kanapéra.
— Milyen az a mélypont? – kérdeztem felvont szemöldökkel.
— Egy laptop, tele pornóval. - mondta kinyitva az üveget, mire én felnevettem és a mellkasára hajtottam a fejem. A tekintetem ismét a jeggyűrűmre irányult.
— Ez nagyon szép. — mosolyodtam el.
– Tudom, hogy imádod a zöld színt és hogy az ezüstöt jobban kedveled, mint az aranyat. — mosolygott elégedetten. Erre fogtam és letéve a sörét az ölébe ültem.