Sunbeam

💎11. fejezet💎

Igor pov.
Reggel arra ébredtem, hogy valaki kávét darált, majd meg is éreztem az ismerős illatot. Mosolyogva ültem fel és húztam fel az alsómat, hogy követve a mennyei aromát, megtaláljam a konyhában szorgoskodó kedvesem. Hátulról átkarolva elkaptam, és adtam egy puszit a nyakára.
- Reggelt!
- Jó reggelt! Thomas már hívott.
- Legalább nem volt ma egyedül este. — kuncogtam.
- Na! - csapott vállaon, majd átadott egy kis bögrét. - Tiszta fekete egy kis cukorral. — mosolygott.
- Köszönöm! Milyen volt Szibéria, láttál tigrist? — belekortyoltam a kávéba, és jóleső sóhajjal dőltem a pultnak.
- Annyira fent nem voltam. Csak, hogy tudd... Áldását adta.
- Oh, akkor... - nyomtam őt a pulthoz, miután letettem a kávéspoharamat. - Azt hiszem eleget kell tennem vőlegény kötelességeimnek és.... - ekkor kopogtak az ajtón. Nem hiszem el!
- Igor...
- Shh! Nem vagyunk itthon. - suttogtam és apró puszikat adtam a nyakára.
- Ha azt mered tettetni, hogy nem vagy itthon én betöröm az ajtót! - hallottam Thomas mérges hangját. Mérgesen felnyögtem és kinyitottam az ajtót. Ott is állt a néger barátom és a szemtanúnk.
- Hali.
- Ne halizz itt nekem! Ez volt életem leghosszabb éjszakája! — fakadt ki Thomas.
- Mondtam, hogy ha leveszi a bilincset és vesz hozzávalókat akkor főzök vacsorát, de...
- Pofa be! - néztünk egyszerre a fickóra.
- Egész éjjel nem aludtam, és olcsó instant tésztát vacsoráztam, ami kihűlt, és főzelék állagúra megszívta magát mire hozzájutottam. Még nem ittam kávét és ez itt egész éjjel dumált! - morogta az olaszra mutogatva.
- Úgy tűnt rosszkedvű, mellesleg össze voltunk bilincselve, csak próbáltam kedves lenni. – vont vállat.
- Egy fegyver kereskedő kedveskedik neked, hallod? — vonogattam meg párszor a szemöldökömet.
- Szia Thomas! Kávé után sírtál? - jelent meg Vladi és adott egy bögrét a barátomnak.
- Óh, angyal vagy, Vladi, köszi! - vette át és már itta is.
- Chao, bella! - intett neki Fellochini.
- Hello, nocsak megint itt a férfi, aki elrabol tőlem? - kérdezte Vladimir játékosan. Az volt az én szerencsém, hogy amúgy is mennie kellett a kórházba egy gyakorlat miatt.
- Mérges vagyok ám. - mondta Thomas.
- Aha.
- De azért muszáj megkérdeznem. - tette hozzá.
- Igen.
- Milyen a kis szöszi az ágyban? Nagyon hajlékonynak tűnik. - kérdezte Felipe, mire mind a ketten ránéztünk, én pedig mérgesen összeszorítottam a számat.
- Ajjaj... - motyogta Thomas.