Sunbeam

💎5. fejezet💎

Vladimir pov.
A kocsi végre megérkezett, én pedig kiugrottam belőle és felvettem a bőröndömet.
— Úrfi, majd...
– Drotinyeczki, csak pár ruhát hoztam, nem fognak kényeztetni! – mondtam nevetve és vittem tovább a kis táskát, majd a házban felvittem a szobámhoz. Jobban mondva a lakosztályomhoz.
— Soredewa, 5-karatto no daiyamondo ga tōchaku suru yō tehai shite kudasai. Īe! Natsumono guzzu wa mada 1000-endesu! Samāsēru wa bijinesuporishīdesu... (Intézze akkor el, hogy az 5 karátos gyémántok mind megérkezzenek! Nem! az áruk a nyárra akkor is 1000 yen! A nyári akció üzleti szabályzat...) — hallatszott egy mérges hang mire egy szőke, nálam idősebb fiú, a bátyám, Mark lépett ki egy másik szobából. — Ima denwa o kiranakereba narimasenga, orikaeshi denwa shimasu, hoshō shimasu! (Most le kell tennem, de visszahívom, ezt garantálom!) — nyomta meg a fülében lógó fülhallgatót, majd hozzám rohant és szorosan megölelt.
– Szia, Mark!
– Szia, öcsi! Milyen amerika? Hoztál nekem esetleg valamit? Ha a pasid dobott én kinyírom! – hadarta. Oh, a szokásos Markunami. Apával így hívjuk azt, amikor bepörög és lecsap rám mint egy hatalmas hullám.
— Először is, Igor nem dobott, mi több... — mutattam fel a gyűrűt. — Ezért jöttem haza. — mosolyodtam el.
—  Atya ég! - kapta el a kezem, hogy közelebbről is megcsodálja a gyűrűmet. – Ez óriási! Várj, amíg apa ezt megtudja! — mondta nevetve.
— Már alig várom, hogy megtudja!
— Apropó "megtud"! A vőlegényed tudja, hogy...—mutatott körbe a lakosztályban.
— Nem, nem tudja. Ő végre engem szeret és nem a pénzemet! Azt hiszi az apám favágó a hegyekben.
— Mi? — hallatszott egy kissé sértődött hang. Az apánk állt ott, a híres Gyémánt cár, Vaszilij Savich. — Favágó? Nem mondhattad volna legalább azt, hogy könyvelő? — jött közelebb nevetve és szorosan megölelt, amit mosolyogva viszonoztam.
— Szia, papa!
— Kis napsugaram, jó hogy végre itthon vagy! — puszilt a fejem oldalára.
— Igen, hazajöttem, hogy személyesen mondjam el a nagy hírt és az áldásodat kérjem.
— Az áldásomat? - kérdezte meglepetten. Megmutattam neki a kezemen lévő kis ékszert.
— Papa, Igor megkérte a kezemet és igent mondtam. Hozzá akarok menni és vele leélni az életem.