Sunbeam

💎4. fejezet💎

Igor pov.
Vladimir másnap közölte, hogy hazautazik a családjához. Személyesen akarja nekik megmondani, hogy összeházasodunk. Összeházasodunk... Annyira hihetetlen, én vagyok a legnagyobb mázlista a földön. Kivittem a drágámat a reptérre a rendőrautóval majd indultam a munkába. Ott szinte mindenkit üdvözöltem, még a recepciósunkat is, Thomas csak bámult mintha hülye lennék.
- Részeg vagy? Vigyorogsz mint a tejbetök.
- Szép a nap, szép a város, szép a párom! Nem lehetek talán boldog?
- Boldog az lehetsz, de te most repkedsz! Mi történt?
- Az történt, hogy Vladimir mellett fogok meghalni. - mondtam mire a szeme kitágult majd nevetve felállt és megölelt.
- Te ravasz barom, gratulálok! - veregette meg a hátam.
- Köszi! Egyszerűen imádom most az életet!
- És, hol a szerencsés ara?
- Hazautazott Szibériába, hogy elmondhassa a családjának.
- Hűha, utolsópillanatos jegy Európába? Mennyibe fájt az?
- Nem tudom.
- Nem tudod? - kérdezte. Eddig nem is gondolkoztam ezen. Ma reggel mondta, hogy vett jegyet és, hogy két nap múlva már jön is.

Vladimir pov.
Nyolc óra út a csendes óceán felett nem sétagalopp, de szerencsére a diplomata járatoknak az az előnye, hogy nem kell átvábszorognom az ellenőrzésen és egyenesen a parkolóba mehettem. Ott már várt rám egy fekete kocsi és egy ismerős arc.
- Vladimir úrfi?
- Drotinyeczki! - futottam az öreg komornyikhoz és megöleltem őt. Nevetve viszonozta a gesztust és vegigmért.
- Nézzenek oda! Amerika jót tett önnek! Sokkal erősebbnek látszik.
- Köszönöm, Drotinyeczki! Apa és Mark nem jöttek?
- Mark úrfi még az egyetemen van, az édesapja pedig köt egy szerződést Párizs egyik Cartier üzletével.
- Mikor érnek haza?
- Szeretnének hazaérni mire ön is, szóval jobb ha indulunk. - nyitotta ki a kocsi ajtaját. Beültem a hátsó ülésre ő pedig a sofőr helyére és elindultunk. Jó egy óra volt innen a családi birtok és még a biztonsági ellenőrzés is. Név szerint ismerem az összes őrt és a szolgálókat is, mind évek óta nálunk dolgoznak és maga az interpol világítja át őket. Miért van szükség erre? Nos, azért mert az apánk Vaszilij Savich, a Gyémánt Cár.