Alkotások rólad

4. Rész

-megkaphatom a telefonszámodat?- hirtelen jött kérdésére köpni-nyelni nem tudtam

-Miért kéne önnek a telefonszámom?- kérdeztem vissza furcsállva.

-Kérdésre nem válaszolunk kérdéssel- nevetett jót – De azért szeretném elkérni mert ha te is benne vagy akkor ma este leadom neked az egész napi anyagot és ha nem megy valami akkor segítek. Persze csak ha nincs ellenedre- érzem, hogy elvörösödtem, határozottan érzem, hogy pirosodok.

-Öhm persze benne vagyok, nagy segítség lenne.-

Elővette telefonját és a telefonkönyvet megnyitva nyújtotta felém az eszközt. Elvettem tőle és beírtam saját számomat és visszaadtam neki. Pár másodpercen belül éreztem, hogy rezeg a mobilom. Hívnak, felnéztem mire látom, hogy tanárom hívott fel. Beírtam a telefonszámhoz a nevét és visszacsúsztattam a telefonomat a zsebembe.

-Köszönöm a segítséget- hajoltam meg halványan

-Semmiség, de most menj mielőtt kicsöngetnek- ekkor ő is elindult a tanári felé, néztem egy ideig utána aztán minden erőmet bevetve mentem az iskolán kívülre. Pont mikor a kapun kívülre értem akkor csöngettek ki.

Mivel csak egy órát hagyok ki amit nem Mr. Hwang tanít így nem lesz nehéz dolga mikor pótlunk. A többi tantárgy tanulásával meg nem szenvedek annyira.

Az utam hazafele nem volt hosszú. Bár közel másfél éve minden reggel és délután itt sétálok el, így is mindig találok valami újdonságot az utcán. Hazaérve hálát adtam érte, hogy anya nincs itthon, mert nem kell magyarázkodnom. Mikor a konyhába értem megértettem, hogy szülőm miért nincs itthon. Ott volt egy cetlin miszerint vásárolni ment, ha már itthon van. Úgy döntöttem, hogy ha már van egy kis időm akkor lefekszek nézni valamit és kitalálom, hogy mit mondjak anyának mikor hazaér, tekintve, hogy sokkal korábban hazaértem, mint ahogy kellett volna. Mit mondok neki mikor itt lesz tanárom, azért az sem mindennapi jelenség. Gondolataimat az ajtó csapódása szakította félbe, ennyit arról, hogy kitalálok valamit.

-Szia anya- szólaltam meg, miközben sétáltam le a lépcsőn.

Ijedten kapta fel a fejét hisz nem számított arra, hogy társasága lesz itthon.

-Te miért nem vagy az iskolában?- tette fel a kérdést meglepve

-Rosszul voltam így haza lettem küldve, de holnap már megyek.- úgy érzem ez egy jó indok

-Huh ennek örülök, hogy csak ennyi- mondta, miközben kifújt egy nagyobb adag levegőt. -De van egy rossz hírem, előbb vissza kell állnom a munkába így már ma délután el kell mennem- mondta lehangoltam. Próbáltam nem kimutatni, hogy ennek mennyire örülök is. Félreértés ne essék szeretem anyukámat, de így nem kell aggódnom Mr. Hwang látogatása miatt és nem kell kimagyaráznom magam, hogy ki is ő és miért van a házunkban, bár tudom, ez semmi komoly, mégis érzem hogy szülőmnek ez máshogy jönne le.

Nincs hozzáfűzni valóm

Ma érkezik még egy rész