Mégis érzem hogy szülőmnek ez máshogy jönne le....
Este hat óráig nem történt sok minden. Kikísértem anyumat az ajtóig és előkészítettem a tanuláshoz kellő dolgaimat, hogy mikor megérkezik tanárom, ne kelljen ezzel vesződni. Pont mikor ezzel végeztem kaptam egy üzenetet miszerint 15 perc mire jön.
-Mit csináljak én 15 percig?- tettem fel a kérdést hangosan, mivel a házban úgyse volt senki így választ nem kaptam.
Úgy döntöttem, hogy még jobban rendet rakok pedig eddig se volt nagy rendetlenség. A nagypakolás közepette időérzékemet teljesen elvesztettem és csak a csengő hangjára kaptam fel a fejemet. Mosolyogva lépdeltem az ajtóhoz miközben csak az járt a fejemben hogy remélem nem koszoltam annyira össze magam. Mikor ajtót nyitottam azt hittem leesik azt állam és nem jókedvemből.
-Szia cica.- szólalt meg az ajtó másik feléről az az ember akihez most a legkevesebb kedvem van.
-Mit akarsz Changbin? Nem érek rá.- mondtam határozottan, bár hangom kicsit beleremeghetett, hisz mégis vele állok szembe
-Téged. Az iskolából túl gyorsan eltűntél.- nézett rám ijesztően. Nem tudtam mit válaszolni hisz megszólalt egy harmadik hang a háta mögül, mire ő is meglepetten fordult hátra. Én meg buta módomra túlságosan a földet kémleltem hogy lássak bárkit is.
-Hagyd békén szegényt, mit szeretnél ennyire tőle?- Szólalt meg TANÁROM? Ő mikor jött ide? És hogy?
-Már megint te? Vagyis ön.- mondta egy újabb szemforgatás kísèretèben
-Kérdésre nem válaszolunk kérdéssel, ezt továbbra is tartom.- pillant rám- És ha megbocsájtasz most Felix-el van dolgom szóval mennénk is- majd egy önelégült mosollyal az arcán az én csuklómat megfogva sétált beljebb a házba.
-Megint megmentett. Hogyan hálálhatom ezt meg önnek? Ez már nem az első alkalom.- olyan rosszul érzem magam hogy nem tudom magam megvédeni és mindig neki kell.
-Legyen az az ára hogy nem buksz meg semmiből és továbbra is korrepetálhatlak.-
-De ez nagyon kevés tanár úr!- mondtam kicsit felhangon hogy megértse én nem erre gondoltam
-Ha ketten vagyunk nyugodtan tegezz, nem vagyok sokkal idősebb mint te.- mondta és rám villantotta mosolyát.-Na de kezdjünk is bele abban a tanulásba hisz sok az anyag.- mondta és követett engem a konyhába ahol már a tancuccaim vártak. És akkor most vár rám sok órányi tanulás Hyunjinnal. Vajon a gondolataimban hívhatom így? Egyáltalán jól emlékszem és ez a neve? Jó sok kérdést vetett fel bennem ez az ember.
Huh hát mi sülhet ki még ebből a tanulás dologból? ><
A Húsvét miatt most kevesebb időm lesz, de amint tudok, hozom az új részt.
YOU ARE READING
Alkotások rólad
FanfictionKicsi változtatások mellett a könyv ugyanarról szól!!! Lee Felix a középiskola második osztályába jár ès nem éli meg túl jól iskolás napjait. Itt jönne a tipikus nyálas szöveg miszerint varázsütésre vagy valaki hatására minden megváltozott és jó let...
