Alkotások rólad

6. Rész

Jó sok kérdést vetett fel bennem ez az ember...

Másfél órán keresztül adta le azt az anyagot amit ő 45 perc alatt megtanított. Mikor már a vége fele tartottunk a betűk egyre jobban folytak össze, ő sokkal tovább bírja ezeket mint én. Mondjuk érthető.

-Rendben Felix úgy látom, hogy ennyi elég volt. Holnap már jössz?-

-Igen szeretnék menni, jobban vagyok és a mozgás is könnyebben megy úgy érzem, ez is az ön.- furcsa nézése miatt a mondatomat félbehagytam és kijavítottam saját magam- szóval neked köszönhető.-

-Ha bántanak vagy csak megpróbálnak állj ellen és ne menj arra a helyre még ha kérik se.- mondta eltökélten mire nem tudom milyen felindulásból de megöleltem.

Nem is a magam reakcióján lepődtem meg a legjobban, hanem az övén, hisz visszaölelt engem és nyugtatóan a hátamat kezdte óvatosan simogatni. Megnyugtató volt a karjai között állni még úgy is, hogy tudtam ez nem feltétlen normális dolog diák és tanára között még az egyetemen sem.

-Barátaid vannak?- nézett rám miközben kiváltam az öleléséből

-Nem nincsenek, mióta bántanak azóta elkerülnek engem.- néztem a padlóra szomorúan

-Szerintem ne búslakodj emiatt mert egyszer úgy is vissza fognak térni, még ha nem is rögtön és ha egyszer elmondod, hogy kik teszik veled ezt a szörnyűséget akkor mindenképp tenni fogok ellene.-

-Majd egyszer talán, de hát még csak ma jöttél az iskolába így nem várhatod el, hogy rögtön megbízzak benned, ráadásul nem 1 nap lenne, hogy velük csináljanak valamit és ha kitudódik nekem nem lesz jó, de már elég késő van és holnap ugyanúgy suli szóval úgy gondolom menned kéne.- bár nincs még késő így is sok volt ami a mai nap történt, a mai napom nem volt túl átlagos.

-Ha te így szeretnéd rendben.- elkezdett összepakolni amit én szememmel végig kísértem, szépen lassan kisétáltunk az ajtóhoz teljes csöndben.-Akkor holnap találkozunk bent, légy jó- és ezzel kilépett az ajtón

-Szia.- mondtam miközben szépen lassan csuktam be az ajtót

Szépen lassan beljebb sétáltam a házban már a lépcsőnél jártam mikor meghallottam újra az ajtó nyitódását, rendesen meg is ijedtem, de mikor visszanéztem az apukám állt az ajtóban. Mikor megláttam odarohantam hozzá és megöleltem, aztán ő nagy nehezen a dolgait a földre téve ölel engem vissza.

-Hogyhogy épp kintről jöttél be? Nincs is rajtad cipő.- néz rám furcsa tekintettel ami mondjuk teljesen érthető

-Öhmm.....Hát csak megnéztem, hogy milyen idő van kint úgyis sétálgattam egy picit a házban aztán megjött a kedvem sétálni egyet kint, de túl hideg volt.- mondtam makogva, talán ez egy hihető indok lehet

-Hmm. Hát legyen, érdekes egy gyerek lett belőled.- nevetett -Na de rég találkoztunk mesélj mi újság, hogy megy az iskola?

-Mondjuk úgy, hogy nem olyan rossz.- kínomban felnevettem hisz pont ezért volt itt Hyunjin, bár neki erről nem kell tudnia -Viszont ha nem bánod én most mennék aludni hisz holnap be kell mennem korán és sokáig maradok. Te meddig leszel itthon?-

-Most kaptam 2 hét szabadságot, azt mondták túl sokat dolgozok, anyád is haza fog jönni pár napon belül és ő is addig itthon lehet amíg én hála az égnek, így végre veled lehetünk több ideig.-mondta és lágyan rám mosolygott ami engem is erre késztetett.

-Ennek örülök apa, de most már tényleg megyek. Jóéjszakát!- mikor ő is elköszönt tőlem felsétáltam a lépcsőn be a szobámba.

-Huh- engedtem ki egy sóhajt mikor szobámba érve ledőltem az ágyamra.- Aludnom kéne már, ráadásul holnap tovább kell maradnom.-

-Mondtál valamit?- nyitott be apa a szobámba.

-Nem, nem, nem, csak magamban beszéltem.- nevettem fel kínosan.

-Rendben, akkor jóéjt.-

-Neked is.- mondtam és visszadőltem az ágyba, hisz a meglepettségtől felültem az ágyban mikor apa benyitott.

Szóval holnap újra megyek, bár napot nem hagytam ki teljesen, mégis úgy érzem túl sok idő telt el az utolsó óra után amit bent töltöttem a mai napon. Hiszek benne, hogy most hogy Hyunjin itt van nem lesz akkora probléma. Lehet nem így lesz, de hát reménykedni szabad.