Alkotások rólad

7. Rész

Lehet nem így lesz, de hát reménykedni szabad......

Másnap reggel jó előérzettel mentem be az első órámra. A szekrényemben nem várt üzenet mint ahogy szokott és egyedül töltöttem a napot ami nagyon nagy haladás.

Délután úgy döntöttem, hogy lemegyek gyakorolni az utolsó órám után. Próbatermek vannak biztosítva a dèlutáni tánc avagy más szakkörök megtartására, tükrökkel felszerelve. Ha nem zavarsz semmilyen órát akkor lehet itt lenni ami nekem előnyömre válik.

Bementem az egyik terembe ahol éppen nincsen senki, ledobtam a dolgaimat az egyik sarokba és a bent található laptopon elindítottam a zenét amit most tanulunk, hogy kicsit átnézzem azt is. Mikor átnéztem párszor, nekikezdtem a régebbi tanult táncok ismétlésének és folytattam a sajátomat is. Minden év végén van egy előadásunk. Kevès lètszámú csapat vagyunk, viszont szerintem a többiek nagyon tehetsègesek így általában itt mindenki szokott egy szóló ès ès ha valaki akar a csoportos támcol mellett duózhat vagy triózhat is.

Belekezdek a saját táncom kidolgozásába, hogy minden mozdulat pontos és precíz legyen és beleépítettem néhány új mozdulatot amit legutóbbi órán tanultunk Lee tanárúrtól.

Mikor leültem kicsit pihenni a sok táncolás után, nem telt el egy perc se és nyílt az ajtó. Mikor megláttam ki lépett be rajta teljesen ledöbbentem.

-Még mindig nagyon jól táncolsz Lix!- Szólalt meg az ajtófélfának dőlve Jisung- Na gyere ide!- mondta és kitárta karjait.

Azonnal a kezei közé rohantam, olyan érzés volt mintha hazatértem volna, sok idő után. Jisung-al kiskorunk óta legjobb barátok vagyunk, de amikor Changbin beleavatkozott a dolgokba sajnos ő se tudott mit tenni, de megértem őt és nem ez a lényeg hanem az, hogy újra itt van velem.

-Jisung? Te hogy? És miért? Uramisten de örülök neked!- szorítottam meg őt erősebben.

-Az nem fontos Felix, de mostantól itt leszek veled, bármi is történik, de most nem érünk rá ezekre, mert a régi csapat rád vár a kapuban, hogy elmenjünk a közös kávézóba.- mondta vigyorogva.

Összeszedtük gyorsan a dolgaimat illetve átöltöztem aztán indultunk is ki, hogy ne kelljen a csapatnak várni.

Mikor a bejárathoz értünk ott állt mindenki. Jimin és mellet a fiú akibe már akkor is szerelmes volt. Seungmin és Jeongin akik már akkor is legjobb barátok voltak és látványosan ez most sem változott. A csapat 2 lány tagja is ott volt, Yeji és Ryujin. Annyira jó volt őket együtt látni.

-Lix!- kiáltott fel Ryujin mikor meglátott és elkezdett felém futni. Mire feleszméltem nekem csapódott ezzel egy szoros ölelésbe vonva engem, bár nem mondom nem volt túl kellemes érzés a tegnapi sérülések miatt

-Hey, gyertek ti is ide.- intett Jisung a többieknek.- De tudjátok csak óvatosan.- ütötte meg Ryujin felkarját, bár nem tudom ezzel mire akart célozni.

-Bocsánat Lix.- suttogja nekem a még mindig engem ölelő lány nekem

-Semmi probléma.- suttogom neki vissza mosolyogva.- És ti hogy vagytok srácok?- mindenki csöndbe van, várják hogy valaki megszólaljon.- Tudom hogy kicsit szürreális kérdés ennyi embertől, de tudni szeretnék mindent ami az előző másfél évben történt veletek.-

Minden a maga idejében Lix.- mondta Jimin aki a legnagyobb mókamester a csapatban és ezzel nagyon komolynak akart tűnni, de hát nem jött össze. A saját mondandóján ő nevette el magát legelősszőr, ami végül mindenkit nevetésre késztetett

-Na jólvan fiatalok, menjetek most már haza vagy ahova akartok- szólalt meg mögöttem Mr. Hwang és mondandója vége fele rám kacsintott ami miatt érzem, hogy elvörösödtem amin ő jól szórakozott.

-Na akkor mehetünk kávézni- szólalt meg hangosan Jisung miközben mutatóujját az ég felé emelte.- Képzeld Lix még mindig ott dolgozik az a helyes barista, még két év távlatából is, tége tuti fel fog ismerni, nem változtál semmit.- előbbi mondata miatt megsértődtem illetve reménykedtem, hogy a föld megnyílik alattam és elnyel, hisz a baristát név szerint Yeonjun-t mindig csak helyesnek tartottam, soha nem kedveltem úgy mint például Hyunjin-t. Legjobb tudomásom szerint van barátja szóval remélem nem ront el nekem semmit Jis.