Az álom veled örökké tart ( Alastor X reader )

6. Alastor a szakács

A te szemszögedből

Nem tagadom kissé később keltem fel mint eredetileg terveztem. Az óra már délután 1 órát mutatott, bár pár napja volt, hogy megakadt így nemtudtam higgyek-e neki. Felakartam oldani a telefonom, hogy megnézzem mi az igazság, de az le volt merülve, így úgy döntöttem már  mindegy és visszaalszok, ha nem törik rám az ajtóm abban a szent minutumban.

- Hallod nincs esetleg valami fájdalom csillapítód beszakad a fejem!

Elég erősen meggondoltam, hogy hozzávágok a szobámba belépő Angel Dusthoz egy párnát vagy valamit ami a kezem ügyébe kerül de végül elvetettem az ötletet és felültem az ágyban, hogy előkotorásszam neki a gyógyszert.

- Neked is jó reggelt. Azt hinné az ember, hogy ennyi átmulatott éjszaka után már nem lehetsz másnapos.

- Jó is lenne megszabadulni tőle. Az egyetlen megoldás ha megismételjük az estét - kacsintott rám miközben nyúzott haját hátrasimította.

Még egy kicsit kotorásztam majd megtaláltam a pirulát és miután szomorúan kikászálódtam az ágyamból a kezébe nyomtam.

- Thanks love.

- Nincs mit.

Ezen a ponton már ki se javítottam Angelt, hozzászoktam hogy itt mindenki kedvesem, szivem, love de volt benne valami komfortos. Talán az, hogy ő nem különböztetett meg senkit és mindenkivel ugyanolyan volt? Nem ez így nem teljesen igaz. Mégis kezdtem hozzászokni.

- Min gondolkozol ennyire?

- Hm oh semmi. Na sajnos most ki kell hogy tessékeljelek mert ha már felkeltettél ideje felöltöznöm.

- Kár érte. Később találkozunk  - ezzel sarkonfordult és még integetett mielőtt kilépett és becsukta maga mögött az ajtót.

Összekészülődtem és a hasam korgásáról eszembe jutott, hogy ma még nem is ettem így megindultam a konyha felé hátha van valami a hűtőben. Lehetőleg nem csak jégkrém. Ahogy a lépcsőn lefelé indultam mégéreztem, hogy valaki főz. De nem csak főz hanen valami nagyon finomat főz. Az illatott követve szinte berohantam a konyhába reménykedve, hogy szerény személyem is kaphat pár falatot. Amikor Alastor alakjával kerültem szembe a konyhában kissé meglepődtem de minden kétségem,  hogy inkább kiforduljak-e a konyhából elszállt amikor hozzámszólt.

- Jó reggelt R/n! Szép napunk van nemde?

- Jó reggelt Alastor! Vagyis - néztem fel a fali órára hiszen még mindig nem voltam tisztában a pontos idővel - inkább jó napot. Még csak 12 van? Valóban sokat siet az ébresztő órám.

- Ezekben a modern szerkezetekben nem lehet már megbízni.

- Lehetséges majd egyszercsak lecserélem de még hátha van benne egy kis lehelletnyi erő. Egyébként megkérdezhetem, hogy mit főzöl? Remek illata van!

- Ez jambalaya. Édesanyám receptjét követve.

- Wow. Az anyukád biztos bámulatos szakács volt.

- Hát igen - Egy pillanatra megállt a mozdulatában és reméltem, hogy nem nyitottam fel egy túl fájó sebet - van bőven mindenkinek szeretnél belőle?

- Hazudnék ha azt mondanám, hogy nem reménykedtem ebben. Ám azért meg kell kérdeznem ugye kanibalizmus nélküli a recept?

- Hahaha persze, hogy az. Az eredeti receptet nem lehet felbolygatni. Bár értékelem az őszinteséged. Emlékeztetsz egy kedves barátomra egyszer talán bemutatlak neki.

- Szívesen találkoznék vele.

Ezek után csöndben ültem a konyhában néha lóbálva a lábam és próbáltam nem leesni a székemről amikor Angel Dust nekiesett miközben Huskal vitatkozott. Ez mind valahogy 10 perc lezajlása alatt történt, de ahogy alábhagyott a veszekedők ricsaja ( mivel tovább haladtak a konyhából az előszobába) Alastor egy tál meleg ételt tett le elém.

- Jó étvágyat R/n!

- Köszönöm!

Belekezdtem a tál jambalayaba és meg kell hagyni a legfinomabb dolgok között van amit valaha ettem. Az ízek jól kompenzálták egymást és remek harmóniát hoztak létre. Amikor már a tál felénél járhattam a rádiódémon helyet foglalt velem szemben a maga tanyérjával és néha kiváncsi pillantásokat tett felém.

- Alastor egy fantasztikus szakács vagy! Ez az egyik legfinomabb dolog amit valaha ettem!

- Örülök, hogy ennyire tetszik. Jó egy rokonlelket találni ebben a hotelkezdeményben.

- Meglepő, hogy ezt mondod hiszen én vagyok a legtávolabb a te korodtól.

- Ez igaz. Meg magam is meglepem, hogy így fogalmazok de talán nem is a dátum számít hanem a felfogás, az eszme.

- Igazad lehet.

Miután befejeztem az ebédemet elmostam a tálam majd még utoljára visszafordultam Alastor felé mielőtt tovább áltam.

- Mégegyszer köszönöm a fantasztikus ebédet.

- Ugyan semmiség.

- Én megindulok. Még van pár kérdőív amit Charlie hagyott rám, hogy kitöltsem.

Alastor bólintott majd hagyta, hogy elmenjek.
A szobámba indultam ahonnan felnyaláboltam a papirokat illetve egy tollat és a hotel tetejére igyekeztem. A hotel tetőszerkezete lapos volt korlátokkal. Egy lépcső vezetett fel rá és 2 magányos pad is ki volt helyezve. A pad helyett az egyik korláthoz ültem le annak támasztva a hátam. Néha elméláztam azon mi is történt ezidáig. Szerencsésnek mondhatom, hogy azonnal menedékre találtam a pokolba érkezésem után. Az elkövetkező népírtás közeledtével nem lenne szerencsés ha az utcán kóborolnék és itt aligha talál az ember könnyen fedezéket. Persze ennek a helynek köszönhetően megismertem sok új démont is de mégse tudok teljesen hinni Charlie tervében. Mindenesetre jó helyet találtam és ez a legfontosabb.

- Szóval itt vagy?

Kicsit megugrottam a rádióhangra ami a fölöttem álló démonhoz tartozott. Észre se vettem, hogy idejött.

- Alastor kérlek ne ijesztgess. Miben segíthetek?

- Sajnalom kedves R/n. Mindenesetre Husk, Nifty és pókszabású barátunk keresnek, hogy lenne e kedved velük pókerezni. Próbáltak elérni téged a kis szerkentyűtökön de nemtudtak így megígértem nekik, hogy a  keresésedre indulok amíg ők belekezdenek. Be kell vallanom nem volt könnyű dolgom.

- Oh sajnálom a szobánban hagytam a telefonom. Remélem nem okoztam túl sok gondot.

- Dehogy! Legalább felfedezhettem ezt a helyet is. Nyugodt és csendes kellemes hely ha az ember már megelégelte a folyamatos hangzavart.

- Igen.

- Bár elég hűvös is.

- Talán csak egy kicsit. - nevettem de Alastornak igaza volt meghült a levegő.