【Az új fiú és az élő srác】

#12

 - Oké, névsorolvasás lesz, úgyhogy Mindenki maradjon csendben és csak akkor beszéljen, ha a nevét hallja. Szóval... 10.C Leila.. – kezdte sorolni az igazgató a neveket, majd mikor az enyémen is túljutottunk végre betehettem fülesemet és végre elmerülhettem a The GazettE Toxic című albumába. Kai a másik busszal ment, így nem tudunk együtt utazni, de legalább nem is kell mással ülnöm, megkaparintottam két ülést magamnak illetve táskámnak.

Miután mindenki megérkezett kezdetét vette a közel 3 órás buszút. 3 csodás óra Matsumoto hangjával.

De egy bizonyos személy miatt nem tudtam megszakítások nélkül drámaian bámulni az ablakból, azt képzelve, hogy egy filmben vagyok, mert folyamatosan bombázott üzenetekkel. Már tegnap este is olyan volt, mint egy kisgyerek, karácsony előtti este. Nem tudom mitől ennyire izgatott, de azért aranyos...

Kb egy órája utazhattunk, amikor is megálltunk egy pisiszünetre. Én is leszálltam levegőzni egy kicsit, illetve vettem egy kávét is, hisz a reggel nem volt időm nyugodtan megkávézni.

- Kaphatok egy kortyot? – suttog valaki a fülembe váratlanul, amire összerezzentem.
- Istenem Kai! Miattad leszek szívbeteg egy nap! – fordulok felé mérgesen.
- Jólvan na, nem direkt volt. – simít derekamra és közelebb húz magához.
- Nem adok a kávémból, mert tejes és cukros. – húzom el a poharamat.
- Nem baj, hadd kóstoljam meg! – nyújtja nyakát kezem felé melyben a poharat tartom.
- Hát jó... De meg ne idd az egészet! – nyújtom át végül neki. Kortyol egyet, de arca hirtelen fintorba fordul, és sietősen nyújtja vissza nekem a poharat, de én közben végig mutráján nevettem.
- Mondtam, hogy ne.
- A kávé még mindig szar ízesítve. Blee! Erre kell valami finom, ami elnyomja ezt az ízt. – nyel nagyokat, próbálva eltüntetni a kávém utoízét szájából.
- Igyál rá vizet. – iszom tovább, számomra igen is ízletes kávémat.
- Én valami ilyesmire gondoltam... - veszi ki kezemből a poharat és elkapja az ajkaimat, minden előjel nélkül.

Nagyra kerekedett szemekkel nézem arcát, ő meg lehunyt szemekkel csókol.

Ahogy sikerül magamhoz térnem, eltolom magamtól, amit ő egy elégedetlen morgással reagál le.

- Kai! Mit csinálsz?!

- Én? Te mit csinálsz? Miért toltál el?

- Itt van az egész tanári kar és az egész iskola! Nem akarok pletyka tárgyává válni, úgyhogy kérlek mások előtt fogd vissza magad!

- Tényleg csak a társaság zavar? Nem másról van szó?

- Ha nem lenne itt senki, nagyon boldogan viszonoztam volna a csókodat, tudod jól, mennyire szeretem... De nem lehet, és nem is akarom mások orrára kötni ami köztünk van. – magyarázom el neki, közben visszaindultunk a buszokhoz, mert indulunk tovább.

- Rendben... Sajnálom... - hajtja le fejét bűnbánóan.

- Semmi baj... De siess, mert itt hagynak. – intek az ők buszuk felé.

- Találkozunk a táborhelynél, azt hiszem már nem állunk meg többet.

- Rendben – mosolyogtam rá, majd felszálltam a buszra és elfoglaltam az ülőhelyemet.

Füles be. Zene maximumra felhúzva. Tökéletes...

Ahogy Kai is mondta, már nem álltunk meg a táborhelyig. Miután megérkeztünk, osztályonként csoportosulva megkapta mindenki a kulcsot illetve az utasítást, miszerint, most lesz egy óránk elhelyezkedni, kipakolni aztán mennünk kell ebédelni.

Én rögtön Kai keresésére indultam, hisz ő kapta meg a kulcsot.

- Harry nem láttad Kait valahol? – szólítom le a magas feketehajú srácot, aki ekkor mosolyogva fordul felém, de nem szól semmit. Értetlenül nézek rá, hogy akkor most mivan, mikor hirtelen két kéz szorította meg derekamat, én meg azt hittem ott halok meg.

- Engem keresel nyuszi? – kérdi Kai, hangjában hallom, hogy vigyorog.
- Igen és most foglak megölni! Miért kell folyton rám hoznod a frászt? Te meg gonosz vagy, nem szóltál volna! – fordulok Harry felé, aki csak nevet a helyzeten.
- Tőle nagyobbat kaptam volna, ha lelövöm a dolgot. De ne légy durcás, biztos vagyok benne, hogy kiengesztel.
- Így igaz, csak érjünk be a kunyhóba. – válaszolja még mindig mögöttem állva.
- Nem fogok olyan könnyen megbocsájtani, remélem tudod.
- Na majd meglátjuk. Gyere, megvan a kulcs, cuccoljunk le. Srácok, majd koccanunk később!
- Okés, ne felejtsd el a cuccot! – kacsint rá Luke, majd elválnak útjaink.
- A 6-os a miénk. – forgatja a kis kulcsot ujja körül.
- Milyen cuccról beszélt Luke? Ugye nem drogról van szó? – szorongattam táskám pántját, reménykedve egy pozitív válaszban.
- Miért, baj lenne, ha arról lenne szó? – pillant felém féloldalas mosollyal.
- Még szép! Nem akarok bajba keveredni, sem azt, hogy te bajba keveredj, ráadásul az sem imponálna, ha drogoznál.
- Nyugi szépfiú, csak pár füves cigiről van szó.
- Akkor kereshetsz új szobatársat... - álltam meg szomorúan nézve felé, mire ő is megállt és csak mosolyogva nézett rám.
- Nyugodj meg, csak vicceltem – lépett elém – nem hoznék drogot egy iskolai kirándulásra amúgy sem, és még sosem drogoztam, nem is akartam elkezdeni. Úgyhogy nem muszáj kipakolj a szobából.
- Akkor miről van szó?
- Hoztam egy üveg bort, hogy este Harryék kunyhojában kicsit hangulatba kerüljünk. Esküszöm neked, hogy nincs drog a dologban. – cirógatja meg arcom ujjaival. – Most gyere, menjünk, mert nem lesz időnk kipakolni és még ki is kell engeszteljelek, illetve te is engem! – kacsint rám és újra elindul.

Kicsit még bizonytalan voltam, hogy higgyek-e neki, de végül is elindultam utána.

Kinyitotta a kis ajtót és beléptünk a felettébb otthonos kis házikóba.

Míg én bámészkodtam a szobában addig Kai már tolta is össze a két egyszemélyes ágyat.

- Te meg mit csinálsz? – vonom fel szemöldökömet.
- Nem férnénk el ketten egy egyszemélyesbe, ezért rögtönöztem egy franciaágyat.
- Ki mondta, hogy együtt alszunk? – csuktam be közben magam mögött az ajtót és letettem táskámat a földre.
- Én mondom – lépett oda hozzám és arcomat kezei közé véve megcsókolt.

Kezeimet dereka köré fontam és lehunyt szemekkel csókoltam vissza.

Lassú csókja közben arcomat simogatta szüntelenül. Közelebb vont magához és kezeimet nyaka köré fonta, így ő derakamat ölelte át, majd egyik kezével fenekemre simított belemarkolva félgömbömbe.

- Ennyivel nem veszel meg Dobroveck... - suttogtam ajkaira egy kis idő múltán.
- Oh, tényleg? Akkor miért ellenkeztél, hogy összetoljam az ágyakat? – ül ki vigyor ajkaira.
- Hihetetlen vagy! – nevettem fel, és egy utolsó szájrapuszi után elléptem tőle és táskámat elvéve az ágy mellé léptem.
- Melyik felén szeretnél aludni?
- Nekem mindegy, nameg amúgy is már letáboroztál arra a felére, úgyhogy marad nekem a másik. És csak hogy eloszlassam a kételyeidet... - ekkor belenyúlt táskájába és kiemelt egy üveg vörösbort. – Látod? Erről volt szó.
- Attól még lehet más is a táskádban... - pillantottam felé, majd tovább pakolásztam a táskámban és pár dolgot kitettem a kis éjjeli szekrényre az ágy mellett.

- Ahj te! Ha annyira szeretnéd, átkutathatod. De úgy sem találsz rendes cigin kívül semmit.
- Nem fogom átkutatni, hiszek neked. De tényleg nem szeretném ha valaha is komolyabban droghoz nyúlnál.. – néztem komolyan szemeibe.
- Nekem te vagy a drogom édes, nem kell más. – sétált oda hozzám és adott egy puszit a fejemre.

Nagyot dobbant a szívem erre a mondatra. Tényleg olyan, mintha most is a kóma beli Kaiial lennék, és most is együtt lennénk... Csak ne húzza sokáig.