【Az új fiú és az élő srác】

#7

Már hazafelé tartottunk anyával. Az ebéd után bementünk anya hőn szeretett fodrászához, aki elég jól megcsinálta a hajamat. Mi tagadás, 5 év alatt eléggé megnőtt, és igaz, hogy anyáék néha vágtak ki belőle, de akkor is rendbe kellett szedni. Őszintén szólva, kicsit úgy néztem ki, mint egy csöves.

Anya lepakolt a ház elé és bevittük a csomagokat a szobámba.

- Rendezkedj be a szekrényedbe, én addig nekifogok a vacsorának. – lépett ki szobámból anyám, így magamra maradtam a ruháimmal.

Régi telefonomból áttettem a kártyákat az újba, és beállítottam rajta a szükséges dolgokat, letöltöttem az alkalmazásokat.

Amikor végre betöltött a messenger, írtam egy üzenetet Kainak, hogy itthon vagyok, túléltem.

Ahogy elment az üzenet és lezártam a telefonom, két lépést sem tettem meg a szekrényem felé, már csörögni is kezdett telefonom. Értetlenül fordultam meg, és telefonom kijelzőjére pillantva láttam meg Kai arcát és a kis zöld illetve piros ikont, hogy fogadjam, vagy utasítsam el a hívását.

A zöld telefonra nyomtam és meg is jelent mosolygó arca a kamerában.

- Hölgyeim és uraim! Köszöntsék adásunkban Dominikot a túlélőt! Dominik kérlek nyilatkozz a délutánodról. – tartotta felém szabad öklét, mintha egy mikrofont tartana.

Nevetésbe kezdtem, majd ahogy sikerült lenyugodnom, beszálltam a színjátékba.

- Köszönöm Kai. Nos, nagyon sok minden történt ma, és örülök, hogy itt lehetek és megoszthatom ezt veled, illetve a közönséggel. – köszörültem meg torkomat, próbálva visszafojtani nevetésem. Ez a gyerek egy idióta...

- Mindent tudni szeretnénk!

- Nos, először is egy cipős üzletben hagyott ott anyám egy vagyont 4 darab cipőért, majd egy másik ruhásüzletbe vándoroltunk ahol ennyi... - mutattam fel a zacskókat- mindent sikerült beszerezni. Aztán egy elektronikai üzletben beruháztunk egy telefonra és egy tokra, aztán ettünk, végül pedig egy fodrászatban ért véget a nagy túra. – vázoltam fel neki a történteket.

- Wow! Ez aztán az izgalmas nap volt. Egyébként megemlíteném, hogy nagyon... Tetszik az új hajad.

- Köszönöm... - haraptam be alsó ajkam zavaromban. Jól esett, hogy megdicsért...

- Na és megmutatod a cuccokat?

- Tényleg látni akarod? Azt hittem, csak poénkodsz.

- Persze. Szeretném végig nézni, ahogy mindegyiket felveszed, aztán le, egy másikat megint fel.. – harapta be ajkát csábosan, majd rám kacsintott.

- Perverz. – forgattam meg szemeim.

- Nyugi, csak ugratlak. De ha szeretnéd, megmutathatod őket.

- Hát... most terveztem elpakolni őket, szóval akkor közben megmutatom. De ne számíts semmi nagyra. 5 egyszerű nadrág, pár póló és pulcsi. Meg a 4 cipő, de azokat a dobozban hagyom, szóval...

- Hát jó, akkor azt mutasd meg ami neked a legjobban tetszik.

- Oké. – tettem le a telefont nekitámasztva a kis lámpának, és a tasakokhoz léptem, hogy kivegyem belőle a ruhákat. A pólók között keresgélve meg is találtam azt a két darabot, amit meg akarok mutatni.

- Ez a két póló a legjobb szerzemény szerintem. – tartottam fel az egyiket, majd a másikat.

- Várj! Az egy Alice Cooper póló volt?! – lelkesedik fel, nagyra nyílt szemekkel.