【Az új fiú és az élő srác】

#10

Lefagyva ültem vele szemben, míg ő még mindig várta a válaszom.

Nem tudom mit gondoljak. Nem tudom ő mit gondol, és ez jobban aggaszt. Hogy mit érez ezzel az egésszel kapcsolatban, hogy mi jár a fejében, hogy mit szeretne. Nem akartam ezt elmondani neki amíg össze nem jövünk, vagy talán még azután sem. Nem akartam, hogy tudjon róla, mert pont egy ilyen helyzettől féltem.

- Dominik.

- Igen...

Lassan hajolt vissza ajkaim felé, én pedig könnyes szemekkel tapadtam rá ismét ajkaira, talán nagyobb szenvedéllyel, mint az előbb.

Közelebb férkőzve hozzá ölébe másztam, és onnan csókoltam tovább. Éreztem fellélegezni a szívemet, ahogy visszacsókolt. Megint csókolózhatok Kaiial. Itt van velem, az ölében vagyok és csókolózunk. Hihetetlen mennyire jó érzés, ahogy közben a derekamat simogatja, én a hajába túrok, a tarkóját simogatom.

- Dominik... - vált el tőlem lihegve, én meg nyakába fúrtam fejem és szorosan magamhoz öleltem.

- Szeretlek és nagyon hiányoztál...- suttogtam könnyeimmel küszködve, mire ő csak jobban magához szorított.

- Itt vagyok Dom. Semmi baj...- simogatta hátamat nyugtatólag.

- Sajnálom...

- Mit sajnálsz?

- Ezt, hogy... Szeretlek... - szipogtam.

- Sose kérj bocsánatot az érzéseidért. Örülök, hogy így alakult, és ez jobb, mintha tényleg csak valaki árnyéka lennék, mert így tudom, hogy lehet közös jövőnk is akár. – tolt el magától, és kezeibe fogta kihevült arcomat.

- Annyira aranyos vagy...

- Az a Kai is ilyen aranyos volt, akibe beleszerettél?

- Igen. Az a Kai is pont ilyen volt... Igaz, hogy végig sétált a szívemen az elején, de nem rossz ember ő.

- És meddig jutottatok azzal a Kaiial?

- Hogy érted ezt? – ráncoltam homlokom értetlenül.

- Hát hogy a kapcsolatotokban... - harapta be alsó ajkát.

- Oh, arra vagy kíváncsi, hogy lefeküdtünk-e? Igen.

Nagyot nyelt az elhangzott információ hatására, és beharapta alsó ajkát. Gondolom épp irigykedik arra a Kaira, és fantáziál.

- És... Jó volt?

- Igen. Nagyon óvatos, nagyon törődő volt velem. – mosolyogtam el az emlékre.

- Akkor jó...

- Mi a helyzet Kai? Mi jár a fejedben? – kérdeztem mindentudó mosollyal arcomon.

- Semmi, csak... Elgondolkoztam egy kicsit. – köhintett, nekem meg muszáj volt felnevetnem.

- Remélem ezzel a Kaiial is jól alakulnak majd a dolgok..

- Ha rajtam múlik, akkor jó lesz.

- És remélem itt nem lesz Kim... - motyogtam, de még annyira, hogy tudom, hallotta.

- Kim? Az ki?

- Az egyik exed.

- Igen? Van ilyen exem? – nevet fel.

- Nincs?

- Legjobb tudomásom szerint- nevet továbbra is.

- Istenem, annyira örülök.

- Igazából egy exem van csak, és ő is egy csávó, szóval. De mit kavart be a csaj?

Ezután meséltem neki. Elmeséltem, hogy hogy jöttünk össze, hogy mi történt, és ő meg egyeztette a valósággal, néha nagyot nevetett azon, amiket mondtam.

- Evan ezek szerint egy alternatív világban is egy pöcs.- kuncogott.

- Igen, ott legalábbis nagyon is az volt. És én meg megcsókoltam... Pontosabban ő engem.

- Én meg elnéztem neked?! – háborodott fel, én meg csak felnevettem.

Közben más pozíciót vettünk fel. Egymással szemben feküdtünk az ágyamban, és alsó kezünket összekulcsoltuk. Azt mondta, hogy nem zavarja, ha így érek hozzá, szóval ha rám jön a hiányérzet, akkor nyugodtan öleljem meg, vagy akár meg is csókolhatom. Hihetetlen aranyos és nagyon jól esik, hogy így kezeli a helyzetet.

- Igen, mert te közben meg Kimmel foglalatoskodtál. És végül is nem én csókoltam meg, hanem Evan engem, és mivel őszintén bevallottam neked, azt mondtad megbocsátasz. Aznap feküdtünk le egyébként.

- Végül is logikus... De ezért holnap kap egy tarkón baszást. Lekapta a pasimat! – tettetett felháborodást, nekem meg nevetnem kellett.

- Imádom, ahogy nevetsz... - simít arcomra szabad kezével.

Elpirulva sütöttem le tekintetem, de muszáj volt mosolyognom.

- Nem vagy éhes? Rendelhetnénk valamit.

- Rendben, mit szeretnél enni?

- Nem tudom... Pizzát? Az mindig jó.

- Rendben, de ne legyen rajta-

- Paradicsom.

- Honnan?

- Úgy néz ki az ízlésetek is ugyanolyan. – mosolyogtam, közben felülve elvettem telefonom, hogy leadjam a rendelést.

- Amíg várunk kereshetnénk valami filmet.

- Oké.

...

- Köszönöm a mai napot Kai...

- Ugyan szépfiú! Én is nagyon jól éreztem magam. Remélem, minél hamarabb megismételjük, és hogy legközelebb jó idő lesz.

- Mindenképp megismételjük.

- Akkor. Jó éjszakát Dom. – lép közelebb hozzám, és ajkaimra egy rövid csókot nyom.- Ezt megakarom szokni... - suttogja ajkaimra.

- Én is... Jó éjszakát boyi.- öleltem magamhoz, hogy egy utolsót szívhassak illatából, ezután elengedtem és elhagyta a lakást.

Az orrára kötöttem, hogy mindenképp írjon, ha hazaért.

Ezt egy kurvára sikeres napnak könyvelem el. Gyorsabban haladunk, mint gondoltam volna, de amíg őt nem zavarja, addig engem sem. Én csak csendben örülök magamnak, hogy megengedte mindezt. Tényleg a tökéletes fiút kaptam meg magamnak... Csak semmi el ne rontsa ezt!