【Az új fiú és az élő srác】

#3

- Te komolyan 5 évig kómában voltál és nem küldtek vissza alsóba? Te ilyen zseni palánta vagy, vagy mi? – kérdezi teljes meglepettséggel, amikor elmeséltem miért is érkeztem éppen most a suliba.

- Nem, szó sincs ilyesmiről. Igazság szerint, amíg kómában voltam is jártam iskolába, és tanultam, bár nem tudom ez hogy lehetséges, de ezért lehetek most itt. – adtam magyarázatot a helyzetre, bár ezt igazán nekem is megmagyarázhatná valaki, hogy hogy is van ez...

- Durva... És, milyen... Tudod, kómában lenni? Tényleg hallod a külvilágot? – érdeklődött lelkesen, amit nem tudtam nem megmosolyogni. Olyan nehéz visszafognom magam, hogy ne boruljak a nyakába percenként és lepjem el a csókjaimmal.

- Hát lehet, ha van, akinél olyan, én nem is tudtam, hogy kómában vagyok, azt hittem az a valóság, amit ott látok és élek meg. De sajnos nem így volt... - keseredtem el a gondolatra.

- Sajnos? Szerintem te vagy az egyetlen, aki nem örül annak, hogy felébredt egy 5 éves kómából.

- A kóma szebb volt, mint a valóság...

- Uhh, hát az szívás lehet. Amúgy Kai Dobroveck vagyok. Bocsi, be sem mutatkoztam!- nyújtja felém kezét.

Oh, ha tudnád milyen jól ismerlek...

- Dominik Evan. De szólíts csak Domnak.-ráztam meg kezét mosolyogva. Úgy érzem jó úton vagyok...

- Rendben Dom.- villant nagy mosolyt, amire arcom enyhe pírba borul. Annyira helyes. – És itt is vagyunk! – mutat rá a nagy ajtóra, ami mögött a büfé lapul. – De ha hallgatsz rám, csak akkor eszel itt, ha minden hurok szorul... A konyhás néni egy angyal, de annyira ért a főzéshez, mint én a jelnyelvhez. – nevet fel, de az én szívem kihagy egy ütemet. Úgy érzem a mai nap után elkell látogatnom egy kardiológushoz... - Annyira nincs kedvem a sulihoz. Nincs kedved lógni?

- Ez az első napom, nem lóghatok el rögtön a második órámról.

- Valahogy éreztem, hogy te az a jófiú típus vagy. –rázza meg fejét mosolyogva.

- Te meg a suli rosszfiúja, aki után bomlanak a lányok és minden marhaságban benne van.- adok pontos személyleírást róla.

- Wow, a kis emberismerő. De egy dologban hibáztál, illetve nem egészen. Az igaz, hogy lányok hada lohol a nyakamban, de én melegebb vizeken evezek, ha érted mire gondolok... -simít tarkójára idegesen.

Arcomra kiülhet meglepettségem, mert arca kétségbeesettre váltott. Attól fél, hogy elítélem.

- Nem gondoltam volna, hogy buzi vagy. –nyögöm ki nagy nehezen, ahogy visszatérek a sokkból. Ha ez is egy kóma, ahogy felébredek, felakasztom magam. Itt van Kai, él és ugyancsak meleg.

- Hé, azért vigyázz a nyelvedre!

- Nyugi paprika Jancsi. Én mondhatom, hogy buzi, mert én is az vagyok.- mosolyodom el.

- M-Mii?- lepődik meg, én meg nagyot nevetek arckifejezésén.

- Igen, mi, mind a ketten.

- Te most szopatsz?

- Hát, ha nagyon szeretnéd, de inkább menjünk valami eldugottabb helyre.

- Nagyon humoros vagy... - fonja karba kezeit szemforgatva.

- Tudom. Viszont én visszaindulok, lassan kezdődik az órám. Remélem még összefutunk Kai.

- Teszek róla, hogy találkozzunk még Dom.- kacsint rám, majd hátat fordítva indul el a másik irányba, én meg paradicsom fejjel indulok gyors léptekkel osztályom felé.