Állok a szélben, mégsem érzem
Annyi minden történik, mégsem értem
Csak várok és várok
Fejemben a Hanza városok
Annyi mindent kell tennem
Mégsem értem, mégsem értemCsak vagyok a térben
Lenne mit tennem
Ki se látok belőle
De ott a továbbjutás reményeEljött a perc, menni kell hát
Végre van hova, mégisincs sehová
Nem tudom mit gondolhatok
Csak szeretnék menni, bárhová, de bárhováElbaltázott esélyek
Csak utánuk nézek
Töröm rajtuk a fejem
Miért nem tettem, miért nem tettemEzt nem tanítja senki, mégis tudni kell
Gondolnám, hogyan várhatják el
Én sem tudom mi van,
Nem tudom hogy mondjamOlyan vagyok, mint egy levél
Engedem, hogy belém kapjon a szél
Aztán saját szabályaim rángatnak vissza
Vissza a valóságbaLenne mit mondani
Meg kéne tennem
Nem tudom hogyan
Fogom a fejemElrepül az esély
Hiába kapok utána
Ezt a gépet nem én működtetem
Ooh, ez az átkozott szerelem
YOU ARE READING
Life is life
Teen FictionMűvek, random perceimből Csak írogatok valamit, aztán csak lesz belőle valami. Nem akarom megismételni a múltat.