Akkor indulok,
mikor még a dér formálódik.
Csend van,
s még a hold uralkodik.
Akkor jövök,
mikor mindenki alszik.
Félhomály van,
s az álomtündér dolgozik
Hallom a reggeli első madár énekét.
Figyelem, közben szelem a szántóföldeket.
Felszállok buszra, vonatra
Elvisznek azok, de hova?
Út előttem, út mögöttem, messze s távol.
Megérkezem-e valaha?
Néha úgy érzem igen, majd az élet válaszol.
Menni kell! - mondja
A vonat akár az idő, csak szalad.
Meg nem áll, engem sem hagy.
Szaladnék én is, közben látok jót s szépet,
Híreket, harcokat, embert s szerelmet.
Szólnék is néha, de az idő nem áll meg.
Hallja-e valaki a hangom, nem tudom,
Vagy csak elveszik a térben?
Úgy érzem, ezt nem tudom meg..
YOU ARE READING
Life is life
Teen FictionMűvek, random perceimből Csak írogatok valamit, aztán csak lesz belőle valami. Nem akarom megismételni a múltat.
