Métely szagát viszi a szél,
Szép szavakkal a fülembe így beszél.
Bűzét már rég éreztem,
De azt meglépni nem mertem.Csalódás ez, nagy csalódás.
Szép színében már-már árulás.
Mit lehet ilyenkor tenni?
Vissza édesgetni?Nem, NEM! azt a kártyát rég eljátszotta.
Kérdezem én, csak miért húzta?
Belülről kifacsart teljesen,
Majd ír egy HIVATALOS üzenetet, érzéstől mentesen!Dühít. Dühít.. DÜHÍT!
Rossz hatással vagyok rá??
Hát nem segítettem? Támogattam? Gondoltam rá?
Nap, mint nap.
S akkor a csend, majd, mint már éreztem, becsap.Itt rezeg a léc
...
De persze. Boldog új évet!
És szép életet!
Végeztem.
YOU ARE READING
Life is life
Teen FictionMűvek, random perceimből Csak írogatok valamit, aztán csak lesz belőle valami. Nem akarom megismételni a múltat.