imázs

3.

Három nap telt el azóta, hogy Csenge értésére adták, ahoygyan a család többi tagja, úgy ő sem lehet beszélőviszonyban ellenzékiekkel vagy a szimpatizánsaikkal. És ő így is tett, nem váltott egyetlen üzenetet sem Júliával, amióta nem követte Instagramon. Ez azonban nem jelentette azt, hogy ne gondolt volna a lányra – sokszor érzett késztetést arra, hogy rákeressen a lány nevére az interneten, mindig sikerült megállni és időben eltenni a telefonját.
Már másnap rájött, hogy csak a szívét fájdítaná vele. Furcsa érzés uralkodott rajta el, ha Júlia járt a fejében; ez egyre gyakrabban előfordult, és Csenge nem tudta, mihez kezdjen vele. Sokszor jutott eszébe a lány kedves mosolya, nevetése, hangja, és többet gondolt Júlia érintésére a bőrén, mint illendő lett volna.

Mindezek ellenére betartotta, amire utasították; kénytelen volt pótcselekvéseket keresni, amivel elvonta a figyelmét a lányról. Jól tudta, hogy nem élheti bele magát abba, amit érezni kezdett – még ha nem is tudta megnevezni azt.
Éppen kapóra jött, mikor Sári egyik délután futni hívta a Margitszigetre – gondolkodás nélkül mondott igent a lánynak. Az otthon töltött napoktól már zúgott a feje, és szüksége volt egy olyan ember társaságára, aki a politikai játszmák színterén és a Kosiczky család ügyes-bajos dolgain kívül állt. Alig várta, hogy a Duna zúgása és a friss levegő kitisztítsa végre az elméjét, és hogy végre megfeledkezhessen néhány órára az őt körülvevő zűrzavarról.

A környezetváltozás valóban jót tett neki; fél óra után bár lihegve szorította a kezét az oldalára, a héten először végre nem kellett sem öltönyös férfiakra, sem szabályokra és etikettre gondolnia. A körülöttük fel-feltámadó szél kellemesen simogatta a trikó által szabadon hagyott karját, ahogy próbálta utolérni a Sári vörösen csillogó copfját.
- Álljunk meg egy kicsit! - kiáltott a lány után Csenge, és az oldalához kapott, ahova hirtelen szúrt be az éles fájdalom. - Légyszi, csak egy percre!
- Akkor soha nem leszel formában - vetette oda Sári, és egy helyben folytatta a kocogást, amíg megvárta Csengét. - Nem nézel ki túl jól.
- Azt mondod? - kérdezte Csenge hangosan zihálva, és egy pillanatra átfutott az agyán, hogy a futás talán mégsem volt a legjobb ötlet. - Máris összeszedem magam, csak...

Görnyedve, a térdére támaszkodva nézett fel a barátnőjére, és bár csak egy másodpercre pillantott félre, épp a látóterébe került Júlia egy csapatnyi fiatal lány és fiú között egy pokrócon ülve. Mellettük egy tábla állt, ami A Jövő Hangja mozgalom programjait hirdette – Csenge pontosan tudta, hogy a Bajza Szabolcs által vezetett Milliók Hangja ellenzéki párt ifjúsági szervezete, aminek az egyik vezetője maga Bajza Júlia volt. A meglepetéstől hirtelen megtorpant; idegesen hátrasimította a copfjából kiszabadult tincseket, és épp szólni akart Sárinak, hogy forduljanak meg, mikor Júlia is észrevette őt, és mosolyogva intett felé. Nem volt feltűnő gesztus, de a két mellette ülő lány szintén felé nézett.
- Az a Bajza Szabolcs lánya? - kérdezte Sári. - Miért integetett neked?
Csenge hevesen dobogó szívvel, észrevétlenül próbálta viszonozni a gesztust.

- Menjünk innen és megmagyarázom - sziszegte Sári felé. Ezek után volt csak igazán arra, hogy a futás és az általa okozott légszomj elfeledtesse vele az abszurd jelenetet – nevetségesnek tűnt, hogy a lány, akivel addig szinte soha nem találkozott váratlanul megjelent előtte, ráadásul néhány nappal azután, hogy pont miatta került összetűzésbe a húgával és Pintér-Gaál Bencével.
Mintha elfelejtette volna, hogy addig az oldalát szorítva kapkodott a levegő után, Csenge sarkon fordult, és sprintbe kezdett, hogy minél távolabb kerüljön a füvön gyülekező fiataloktól; csak akkor állt meg, mikor tudta, hogy a fák biztosan eltakarják Júlia elől.

- Vissszavonom - nyögte Sári panaszosan. - Te már formában vagy. Miért kellett elmenekülnünk?
- Nem menekültünk, csak... - Csenge próbálta kifújni magát, és azon agyalt, hogyan is adhatná elő a néhány napja történteket. - Találkoztam vele huszadikán. Az ünnepségen. Beszélgettünk picit, aztán–
- Te beszélgettél picit Bajza Szabolcs lányával - nézett rá Sári csípőre tett kézzel. - Te. Kosiczky Csenge. Abból a családból, ahol úgy félnek Bajzáéktól, mint a tűztől.
- Kikérem magamnak! Senki nem fél - mondta Csenge. - Se tőle, se az apjától. Csak beszélgettünk, aztán rámírt Instagramon, és–
- Na most álljon meg a menet! - Sári feltartotta a tenyerét a barátnője felé. Csenge egyre inkább érezte a helyzet abszurditását. - Chateltél is vele? Cseni, te beteg vagy? Eddig azt hittem, hogy hozzá se szóltok kívülállókhoz. A mai napig nem értem azt sem, hogy velem miért álltál szóba.