imázs

1.

Csenge úgy emlékezett – amennyire fel tudta idézni –, hogy a régi nyarak mind egyformák voltak. Az iskolai évzáró után étterembe mentek, hogy megünnepeljék mindannyiuk bizonyítványát – azt csak néhány év után vette észre, hogy az étteremben rajtuk kívül soha nem volt senki. Elmentek nyaralni a tenger mellé, Hajni és a nagyanyjuk minden évben együtt ünnepelték a születésnapjukat. Különórákra jártak az egész szünet alatt, vendégségbe mentek, más politikusok gyerekeivel játszottak. Azt csinálták, amit általában: a szüleik jól nevelt gyerekei voltak.
Miután az apjukat miniszterelnöknek választották, a régi nyarak visszanézve inkább tűntek kiképzőtábornak. Mire szükség volt rájuk, a címlapokra illő család már készen állt. A sikeres családfő, a gyönyörű édesanya, az öt tökéletes testvér.
A régi nyarak fénypontja mindig augusztus huszadika volt. Csengét lenyűgözte a tűzijáték, magával ragadta a készülődés az esti ünnepségre. Amíg a nagyapja volt az ország feje, minden augusztus huszadikát az Országházban töltöttek, este pedig az irodájából nézték végig a műsort. Akkoriban ennyi elég volt a boldogsághoz: az ablakra tapadva, Hubával a párkányon lökdösődve nézni, ahogyan egész Budapestet arany fény árasztja el, nézni azt a rengeteg embert az utcákon, hallani a robbanásokat, amiktől Lilla mindig annyira félt, hogy befogta a füleit, és az anyja ölében ülve kuporodott össze, hogy még csak ne is lássa a villanásokat.

Az apja harmadik mandátumának harmadik évében Csenge szótlanul ült a Parlament egyik földszinti mosdójának csempéjén, jobb kezében egy félig kiürült két decis Jagermeistert markolászva – amit Huba otthon nyomott a táskájába, mondván, hogy jó lesz szorongásoldónak –, és várta, hogy véget érjen az augusztus huszadikai állófogadás a díszteremben.
- Hajni most írt - szólt ki Lilla az egyik zárt fülkéből. - Tíz perc múlva indulunk.
- Szuper - nyögött fel Csenge, és az ajkaihoz emelte a kis üveget egy kortyra. Nem tudta eldönteni, mitől zúg jobban a feje: az órák óta tartó mosolygástól a kamerák előtt, a torkát egyszerre égető és simogató italtól, vagy a gondolattól, ami már napok óta nem hagyta nyugodni.
Nem törölt le egyetlen kommentet sem, gyűlölet, támogatás, rosszallás, szimpátia ott voltak egy helyen, egy fénykép alatt. Ezt Csenge pusztán azért tudta, mert naponta többször is ellenőrizte – persze csak a megjegyzéseket, kíváncsi volt a fogadtatásra, hogy a kommentelők vajon teljesen szétszedik a lányt, vagy épp ellenkezőleg, a támogatásukról és szeretetükről biztosítják-e őt. Ha már ott volt, néha rápillantott a képre, ami a botrányt kirobbantotta, és előfordult, hogy megnézte a korábbi feltöltéseket, aztán törölte Bajza Júlia nevét a keresési előzményekből. Csupán elővigyázatosságból.

Lilla a ruháját igazgatva lépett ki a fülkéből. Sötétszőke haját átfésülte az ujjaival, a tükörben vetett magára egy gyors pillantást.
- Nem nézel ki túl jól. - Csenge tudta, hogy a húga a megjegyzést nem a tükörképének, hanem neki szánta. Sóhajtva ragadta meg Lilla felé nyúló kezét, hogy felsegítse a csempéről. - Valami nagyon nyomaszthat, ha a vécében bújkálva iszol.
- Nem bújkálok - nevetett Csenge halkan, és egy utolsó korty után a kézitáskájába tuszkolta az ital maradékát. - Ne mondd, hogy te nem vagy rosszul ezektől a kölniszagú vénemberektől, meg a kosztümös asszonykáiktól. - Sóhajtva húzta lejjebb a szoknyáját.
- Odanézzenek, hogy milyen csinos ifjú hölgyek lettek a Kosiczky-lányokból! - utánozta Lilla az egyik kipirult arcú államtitkárt, aki a fogadás alatt szólította meg őket. - Az egyik letapizta a derekamat. Félhetnének apától annyira, hogy nem méregetnének minket egész este úgy, mintha valami húspiacon lennénk.
- Ó, nahát, Ildikó asszony, rejtegeti ezeket a szépségeket előlünk? - kontrázott rá a húgára Csenge, és egyszerre robbant ki belőlük a nevetés. - Hogy lehetnek ezek a perverzek hivatalban?
- Esküszöm, hogy jelenetet rendezek, ha valamelyik megint hozzám ér - motyogta Lilla. - Szerintem tegyél egy kört kint, mielőtt visszamennél a terembe. Elég sápadt vagy. Azt pedig... - A táskába csúsztatott üvegre mutatott, és Csenge felé nyújtotta a kezét. - Kérem.
- Nem, Lillus, erre semmi szükség... - Csenge legyintett, ám amikor a húga szemébe nézett, meggondolta magát. - Jól van, tessék. Kibírom azt a fél órát.
- Én is így gondolom - bólintott Lilla elégedetten. Belekarolt a nővérébe, és lassan lépkedtek a rikítóan fehér mosdó ajtajáig, amíg Csenge megtalálta az egyensúlyt a cipősarkain. - Ugye elmondanád, ha valami baj lenne? - kérdezte halkan, mikor a folyosóra értek. - Mert elmondhatod.
- Ugyan, husi - mondta Csenge, és megszorította a lány karját. - Nem kell miattam aggódnod.