Maffia kapcsolat-Tom Kaulitz

Anya

Teljes gázzal előre. Nem tudtam hova megyek, de ezt tudtam, hogy messzire és ez éppen elég volt nekem. Szélsebességgel száguldottam, a kihalt utcán, ami a mi házunktól a főútig vezett. Az út szegezve volt fákkal, a fák mögött, pedig apám szántóföldei húzódtak. Kikanyarodtam a főútra. Egy ideig tartottam azt az iramot amivel azelőtt is mentem, de utána már valamivel lelassítottam. Vettem egy mély levegőt. Letekertem az ablakot és kitettem rajta a kezem. A mai stresszes és borzalmas nap után, jól esett kicsit leereszteni. Csak mentem előre, a kilométerekig tartó egyenes úton. Hátradőltem az ülésben, és éreztem ahogy lenyugszom. Végre egyedül. Se apám a hülye Tom maniájával, se Tom és az idegesítései, csak én, na meg az autó és a szántóföldek meg a csillagok. Szerettem volna belenézni az autóban lévő visszapillantó tükörbe, de nem volt beállítva így nem láttam semmit. Ofanyúltam és a helyére igazítottam. Belenéztem, és láttam, hogy van valaki mögöttem. Egy fekete Ferrari. Összehúztam a szemem és ráfokúszáltam, a járművet vezető alakra. Csak aztán jöttem rá, hogy ez Tom. A tekintete szinte a lelkembe hatolt. Hideg volt, bosszús és mérges. Nagyon megrettentem, de tudtam, hogy nem érhet utól. Így hát padlógáz. Felgyorsítottam. A tekintetem az út és a visszapillantó között cikázott. Ahogy én is gyorsultam úgy Tom is. Egy pillanatra elkaptam a tekintetem és az utat figyeltem. Mély levegőket vettem, az adrenalin szitem ekkor az egekbe ért, a szívem a torkomban dobogott. Visszakaptam a tekintetem a tükörre. Tom eltűnt. Bepánikoltam, és elkezdtem idegesen nézelődni, mindeközben figyelmen kaptam a szembesávba közlekedő Tomot, aki az idegösszeroppanásom közben felgyorsúlt annyira, hogy mellém tudjon kerülni. A lehúzott ablakon keresztül kiabált nekem:
-NE CSINÁLD EZT, ÉN KICSI KRUMPLIM! LASSÍTS LE, BESZÉLJÜK MEG!-kiabált.
-Bazd meg apádat!-kiabáltam vissza, és felgyorsítottam. Újra lehagytam őt.
Tom ekkor még idegesebb lett.

Az autóversenyünk közben, beértünk a városba. De nyílván még mindig versenyeztünk. Száguldottunk az utcákon, sugárutakon, de sehogy sem bírtam lerázni. Az utcákból amiken haludtunk, több utca is kezdődött. Tom egyre gyorsabb lett. Már szinte örjöngött a vezetőülésben. Aztán nem tudtam, mit csinálni ugyanis semmi sem jutott eszembe, így hirtelen bevettem élesen, és életveszélyesen az egyik kanyart ami az egyik utcában vezetett. Valahogy le kellett őt ráznom. Az lehet, hogy én befordultam, de Tom nem tudott még lelassítani sem, így kisodródott. Büszke voltam magamra, ez a csel rohadtul bejött. Bíztam benne, hogy nem a talál meg, hisz ez mégiscsak egy város. Így hamis biztonságba ringattam magamat, és leálltam egy nagy üres parkolóba. Újra megpróbáltam lenyugodni, ami nemsokára be is következett. Nyugodtan ültem a helyemen és hátradőltem. Behunytam a szemem. Csak gondoltam pihenek egy kicsit, hisz mi baj érhet? Nagy a város és Tom majd pont egy Isten háta mögötti parkolóban fog keresni. Viszont a pihenésből, alvás lett.

Hirtelen egy házban ébredtem. Idegen ház volt, soha sem jártam még ott. A kanapén feküdtem. Felültem és körbenéztem. Modern berendezés, nagy ház. Biztos valami pénzes család élhet itt. Nemsokára a bejárati ajtó hangjára, figyeltem fel. A nappaliba 2 kisgyerek futott be. Egy kislány és egy kisfiú. Mindketten a nyakamba ugrottak.
-Anya!-mondták nekem, miközben megöleltek.
Összezavarodtam. Miért hív két teljesen idegen gyerek az anyjuknak? Viszont hirtelen Tom is bejött. Teljesen más volt, mint most. Nem tűnt zordnak, vagy félemnetesnek. Csak egy boldog, egyszerű embernek.
-Gyerekek, ne rohanjátok le így anyát-mondta egy mosollyal.
Miért hív itt mindenki anyának?!
-Apa, majd jössz velem játszani?-kérdezte a kislány.
Mi az, hogy Tom "apa"?! És miért én vagyok az "anya"?!
-Persze kincsem-mondta mosolyogva.
Kincsem?!
Aztán odajött hozzám és azt mondta:
-Szia, drágám.
És még akart csókolni.

Felriadtam.
-Ne!-kiáltottam.
Zihálva körbenéztem. Az autóban ültem, teljesen egyedül. Csak egy rémálom volt. Megkönnyebülten dőltem hátra. Próbáltam helyre állítani a légzésem, mikor hirtelen Tom kezdett el idegbeteg módom kopogni az ablakomon. Megijedtem. Teljesen más volt, mint az álmomban. Sajnos. Az agyam leblokkolt. El kellett volna hajtanom, de nem tettem. 2 dolog is sokkban tartott. Az egyik az álmom, a másik pedig Tom hirtelen felbukkanása. Tom látva megrettenésemet. Megragadta és kinyitotta a kocsim ajtaját. Megragadta a karom és kirángatott az autóból.
-Mondd te teljesen megőrültél?!-rivalt rám.
-Nagyon úgy tűnik-mondtam.
Aztán megragadott és egy összetörött kocsi felé fordított.
-Látod azt ott?..-súgta a fülembe. Megborzongtam.
-Azt kérdeztem, látod azt ott?!-rivalt újra rám.
-Igen...
-Ez miattad történt...ezért még megfizetsz-mondta és megprobált berángatni a kocsim anyós ülésésre. De nyílván nem engedtem magam. Ordibáltam és kapálóztam. Tom egyre dühösebb lett. Szembefordított magával. Egy pillanatra megláttam a dühöt a szemében. Aztán arcon vágott. Jó erősen. Persze ezt akkor még nem tudtam lereagálni, ezért beráncigált az autóba és rámbaszta az ajtót. Égett és bizsergett az arcom. Bekönnyezett a szemem, és megfogtam az arcom. A sírás kerülgetett. Tom közben bevágódott a mellettem lévő ülésre. Elindította a kocsit, és elhajtott. Teljes sebeséggel száguldottunk az úton visszafelé, teljes csendben. Oldalra néztem ki az ablakon, és azon gondolkodtam, hogy ha kinyitom az ajtót és kiugrok akkor életben maradok-e. Aztán Tom hirtelen felnevetett.
-Te komolyan azt hitted, hogy tökön rúghaszt, összetörheted a kocsimat, és elmenekülhetsz előlem?!
Nem válaszoltam, mert a válasz igen lett volna.
-Neked beszélek-mondta rám nézve. Én még mindig az ablakon bámultam ki. Aztán lassítani kezdett. Itt megláttam az alkalmat. Kinyitottam a kocsim ajtaját, és ki akartam ugrani, de Tom átnyúlt és becsapta az ajtót és ordított:
-NEM MÉSZ INNEN SEHOVA!
Majd rálépett a gázra.
-Úgy látszik, még nem tudod, hogy hol a helyed. De akkor most elmondom- nézett rám. -ÉN VAGYOK A VŐLEGÉNYED, ÉS AZT CSINÁLOD AMIT MONDOK!!-ordított.
-LESZAROM!-törtem ki.-ÉN VAGYOK ITT, MÉG MINDIG AKINEK VAN HATALMA VALAMI FELETT, TE CSAK KIS FIÚ VAGY, AKI FÉRFINAK HISZI MAGÁT, MERT APUCI PÉNZÉN BÁRMIT MEGTEHET! ÉN VAGYOK A VILÁG EGYIK LEGNAGYOBB MAFFIA VEZÉRÉNEK A LÁNYA, AKIÉ NEM SOKÁRA A BIZNISZ IS!! SZÓVAL TE KUSSOLSZ ÉS VEZETSZ, MERT HA NEM EGY SZAVAMBA KERÜL, ÉS NEM ÉLED MEG A HOLNAPOT!-ordítottam.
Tom csöndben hallgatta meg a tényeket, aztán visszafordult és vezetett tovább. Nem hazudtam, ezek csak a tények. Ez van nem tud mit tenni. Még mindig láttam rajta, hogy mérges, de miután szembesítettem a dolgokkal csendben maradt. Ennyi, az igazság fáj.