Egyik este az asztalnál ülve vacsoráztunk. Apám a szokottnál is nagyobb csöndben volt. A hosszú ovális alakú asztal végében ült apám, a másik végén pedig én. A nagy étkező szobát betöltötte a csend, csak néha lehetett hallani ahogy az evőeszköz csattan a tányéron. Kint esett az eső, és a nagy bokrokat és fenyőfákat tépte a szél. A nagy kúriában csend honolt. A vacsora végeztével, apám megtörölte a száját egy szalvétával. Én őt néztem, ahogy hideg és érzéstelen tekintetével végre rám nézett. Mintha mondani akart volna valamit, csak azt nem tudta hogyan. Egy idő után lenéztem az asztal alá és a körmömmel játszottam, mikor apám megköszörülte a torkát. Felnéztem.
-Hány éves is vagy kislányom?-kérdezte.
Nem volt meglepő ez a kérdése. Sosem volt itthon, sőt még a születésnapomat sem tudja. Apám nem sok szeretetet fordít rám, de annál több pénzt.
-18 vagyok, apa-válaszoltam.
Azzal hátradőlt a székén, mintha elgondolkozott volna valamin. Egy idő után feleszmélt a gondolkodásból és élőrébb dőlt.
-Tudod, sokat gondolkodtam azon, hogy milyen férfi illene hozzád...
Unottan hátradőltem.
-Nem kell nekem senki. Egyedül a legjobb-válaszoltam.
Azzal összeszorította a száját egy pillanatra.
-Ne mondj ilyet. Higyj nekem, mindig jó ha van melletted valaki a támogat-mondta.
Megforgattam a szemeimet.
-És meg is találtam neked a tökéleteset...
Ekkor már kerekedett a szemem és felhúztam a szemöldököm.
-Tom Kaulitz-ot.
-Hogy mi?!- csaptam az asztalra. -Őt?! Bárkit választhattál volna, de te őt választottad?! Miért?!
-Tudod beszélgettem az apjával és....jót tenne a biznisznek, ha ti ketten közelebb kerülnétek egymáshoz.
-Én vele? Soha!
-Kérlek, kislányom mostmár felnőtt vagy. Ne fogd fel úgy...
-Ha felnőtt vagyok, akkor miért nem választhatom ki, hogy kivel akarok együttlenni?!
-Ezt már ezerszer megbeszéltük. Te nem átlagos lány vagy, és ha egyszer elpatkolok, a tied lesz a biznisz. Ezért kell valaki melléd, aki nem csak társad a munkában, hanem az életben is. Hidd el, sokkal jobb, mintha örökre egyedül lennél.
Dörmögtem valamit az orrom alatt és megforgattam a szemeimet.
-És meghívtam őket holnapra.
-Hogy mi?!-törtem ki. -Őket ide?! De minek?!
-Hogy jobban összeismerkedjetek.
-Ismerem én őt, eléggé ahhoz, hogy tudjam, hogy ő semmilyen mértékben sem lesz mellettem soha.
-És itt is alszanak.
-Király-mondtam idegesen.
-Ugye tudod, hogy Tom hol fog aludni?
-A vendégszobában?-kérdeztem reménykedve.
-Nem. Veled.
-Na még mit nem.
-Kislányom....ő a legjobb. És képzeld csak van 3 jó barátja. Mindegyik komoly és erős pasi. Bill Kaulitz, Gustav Schäffer, Georg Listing. Ők majd megvédenek bármi van.
Itt lesokkolódtam. Az apám még rendes gondoskodott arról, hogy legyen aki megvédjen.
-Hülyeség...
-Egyáltalán nem az. -aztán sóhajtott. -Csak legyél velük kedves.
-És ha nem?
-Akkor maradj csendben.
-És ha elhányom magam?
-Iszol rá. Csak próbálj meg nem bunkózni velük. Itt lesz az apja is. Tudod milyen fontos ez nekem-mondta szigorú hangon. -Ne szúrd el.
Itt nem mondtam semmit, csak felálltam és ott hagytam öt az étkezőbe. Felrohantam a szobámba. Ideges és mérges voltam, már korábban felkészültem rá, hogy apám fog nekem választani, de, hogy ilyet választ még gondolni sem mertem. Miért pont ő? Miért ver az élet? És még vele is kell aludjak? Hülyeség az egész.
STAI LEGGENDO
Maffia kapcsolat-Tom Kaulitz
FanfictionApám, az egyik legnagyobb maffia főnök, akárcsak Tomé. Én és Tom mindig utáltuk egymást, már kiskorunk óta. Viszont egyik nap, apám és Tom apja kitalálta, hogy összehoz Tommal. Sosem hittem volna, hogy valaha szeretni fogom őt, de tévedtem. Sziaszto...