Reggel arra keltem fel, hogy valaki végén rúgott. Hallattam valami káromkodás félét, de lassan kinyitva a szemem rájöttem, hogy Tom volt az. Próbált mozogni persze úgy, hogy a karjaiban feküdtem, és sikeresen a vesémbe talált a térdével.
-Felkeltél már?-kérdezte ugyan azon a rideg és érzelemmentes hangon amin általában szokott.
Furcsa volt. Tegnap este még tele volt érzelemmel meg fájdalommal, ma meg már nem.
-Nem, még alszom-válaszoltam ugyanazzal a hangnemmel.
Megforgatta a szemeit.
-Tudod hány óra van?-kérdezte.
-Nem, és nem is érdekel.-mondtam és felkeltem majd kinyújtóztattam a végtagjaimat. -Bár ha ennyire vesztegettem az idődet, igazán felállhattál és kimehettél volna.
-Nem vesztegetted az időmet, de rohadtul 10 óra van.
-Oké, és?
-Bár biztos kimerült vagy a tegnapi kocsikázás után-mondta és éreztem ahogy a gyomrom görcsbe rándul.
A tegnapi este volt életem legfurabb estéje. Sosem fogom elfelejteni, de az is biztos, hogy ezután pszichológust is kell fogadjak magamhoz. Hirtelen, Tom megragadta a vállaimat és lenyomott az ágyra és felém kerekedett. Mélyen a szemembe nézett és azt mondta:
-A tegnapról egy szót se senkinek, vagy különben teszek róla, hogy többet ne tudj a lábadra állni. Világos?
Nyeltem egy nagyot. Akaratlanul is éreztem ahogy a szívem felugrik a torkomba és a vér megáll az ereimben.
-Mint a nap-válaszoltam.
Azzal elengedett. Felállt az ágyamról és megigazította az óráját a kézen. Keresztbe tette a kezeit.
-Én lemegyek reggelizni. Próbálj meg nem úgy kinézni, mint egy ogre-mondta ridegen.
-Mármint nem akarod, hogy Úgy nézzek ki mint te?-kérdeztem vissza.
-Vigyázz a szádra-mondta majd megfogta és kiviharzott a szobámból.
Nem tudom, hogy Tomnál mik ezek a hangulatingadozások, de kellően összezavart. Felkeltem az ágyamból és a szekrényemhez mentem felöltözni./Tom szemszöge/
A tegnapi este rohadtul elbasztam, mert nemcsak, hogy megütöttem Kate-et hanem engedtem, hogy az érzelmeim eluralkodjanak rajtam. Sosem szoktam így viselkedni, főleg nem Kate előtt. Nem akarom, hogy gyengének tűnjek előtte. A reggel mikor felkeltem és realizáltam a tegnap este történeteket tudtam, hogy ma reggel muszáj valahogy kiszednem magam belőle. Tartottam tőle, hogy Kate elmondja az apjának és ő az én apámnak, és akkor elfelejthetem Kate-et. Akármi jutott eszembe egyszerűen nem láttam lehetségesnek, vagy ésszerűnek. Úgyhogy arra jutottam, hogy elhallgatottom Kate-et attól függetlenül is, hogy egyáltalán nem esik jól se nekem, se neki. A nagy gondolkodásokban, mozogtam és észre sem vettem, hogy Kate oldalába rúgtam. Ő káromkodott az orra alatt. A szívem elkezdett hevesen verni és jobbnak láttam, ha visszaállok az eredeti stílusba.
-Felkeltél már?
-Nem, még alszom-kaptam a választ.
Megforgattam a szemem Kate szemtelensegén, hisz valljuk be a tegnap után csodálkozom, hogy egyáltalán hozzáérhettem.
-Tudod hány óra van?-kérdeztem, és próbáltam nagyon unott lenni.
-Nem, és nem is érdekel-mondta majd felült a karjaim közül és kinyujtózott. A szemem végigvándorolt Kate hátán. Legszívesebben megfogtam volna, és visszahúztam volna magam mellé, majd letéptem vol a róla a felsőjét....inkább bele se kezdek, valószínűleg mindenki eltudja képzelni.
-Bár ha ennyire vesztegettem az idődet, igazán felállhattál és kimehettél volna-mondta nekem letéve a karjait.
-Nem vesztegetted az időmet, de rohadtul 10 óra van-mondtam és kicsit kezdtek idegbe hozni Kate beszolásai.
-Oké, és?-kérdezte beképzelten.
Ekkor már nem bírtam tovább. Megragadtam a vállait és lehúztam magam mellé, majd lenyomtam és felé kerültem, hogy ne tudjon felülni. Láttam rajta a megrettenést, de próbáltam rideg maradni.
-A tegnapról egy szót se senkinek, vagy különben teszek róla, hogy többet ne tudj a lábadra állni. Világos?
-Mint a nap-válszolta. Azzal elengedtem és felálltam.
Megigazítottam az órámat. Végignéztem Kate-en. Keresztbe tettem a kezem.
-Én lemegyek reggelizni. Próbálj meg nem úgy kinézni, mint egy ogre-mondtam.
-Mármint nem akarod, hogy Úgy nézzek ki mint te?-kérdezte.
Megforgattam a szemeimet és csak annyit mondtam:
-Vigyázz a szádra.
És elhagytam a szobát, mert már kezdett idegesíteni Kate viselkedése. Lementem reggelizni.
YOU ARE READING
Maffia kapcsolat-Tom Kaulitz
FanfictionApám, az egyik legnagyobb maffia főnök, akárcsak Tomé. Én és Tom mindig utáltuk egymást, már kiskorunk óta. Viszont egyik nap, apám és Tom apja kitalálta, hogy összehoz Tommal. Sosem hittem volna, hogy valaha szeretni fogom őt, de tévedtem. Sziaszto...