classmates or MORE? - sope/yoonseok | BEFEJEZETT |

5. rész

Yoongi csendben ült a két barátja mellett, miközben ők nagyon beszélgettek valamiről. Észre sem vették, hogy Yoongi már azóta nem szólalt meg, mióta köszöntek egymásnak. Bár ez nem bunkóság az ő részükről, Yoongit meg ez nem is zavarta.

A szőke hajú jobbnak gondolta, hogy magukra hagyja őket, így elindult le az udvarra friss levegőt szívni. Leérve egy fa alatti padra ült, és onnan figyelte a feje fölötti nagy fáknak a lombjait.

Mióta megverték sokkalta szótlanabb, hiába történt lassan már egy hete. Hoseokhoz meg nem szól hozzá. Rá se néz. Oké, osztálytársak így eléggé nehéz, de Yoongi minden tőle telhetőt megpróbálja. Hoseok próbált már hozzá szólni, akkor Yoongi szótlanul ott hagyta őt, így nem tudott váltani vele egy szót sem.

Félt, hogy újra megtörténik vele, amit nem szeretne.

Jobbnak gondolja, hogyha teljesen elkerüli a srácot. Pedig látott benne egy kis reményt, hogy esetleg jóban lesznek, de ennek az esélye már egyenlő a nullával.

Legalábbis Yoongi így gondolja. 99%-ban, abban az 1%-ban meg valami egészen mást.

Az, hogy Hoseok hogy gondolja, hogyan tovább...

Ő tudja azt nagyon jól. Tudja mit szeretne igazán.

Ő valahogy nem utálja Yoongit, sőt egyenesen érdeklődik iránta. Viszont így, hogy valami megváltozott, ami egyébként nem tudja, hogy mi miatt van, így egy kicsit kezdi feladni. Akármennyire is szeretne Yoongival több időt tölteni, egyszerűen a másik fél totálisan az ellentétje ennek.

Kerüli őt folyamatosan. Ha Hoseok hozzá szól, Yoongi ott hagyja őt, és Hoseoknak ez nagyon fáj. Vele szeretne lenni. Megakarja tudni miért kerüli őt ennyire.

Jungkookékal is kevessebb időt tölt, megmondta nekik szemtől szembe, hogy már kicsit kezd belőlük elege lenni.

Ők meg csak azt tudták mondani hogy: Mert van egy másik fontosabb ember nálunk a számodra vagy mivan Hoseok? Talán szerelmes vagy, a barátaidat meg csak úgy elakarod dobni?

Mindig ezt a szöveget kapja meg, minthogyha tudnák azt ők, hogy Hoseokban milyen érzések vannak.

De úgy érzi itt az ideje ennek véget vetni.

****

Megint utoljára Hoseok maradt bent, Yoongi meg már két perce elment. Hoseok kinézett az ablakon, ahol meglátta Yoongit a két barátjával beszélgetni. Namjoon Yoongi karjára simított, talán megnyugtatta őt.

- Na mivan Hobi, mikor akarod neki elmondani? - szólt hozzá Jungkook az ajtóból, amire Hoseok egy kicsit össze rezzent. Megijedt, hogy még itt van.
- Nem tudom miről beszélsz...- húzta össze táskáját Hoseok.
- Úgy látom hiába vertem meg azt a kis nyomit...ahogy látom te érdeklődsz iránta...-sóhajtotta a végét Jungkook, mire Hoseok kikerekedett szemekkel nézett a társára.

Pfff...ugyan, milyen társára? Nem is mondanám inkább ezt annak...

- Hogy mit csináltál? - mondta halkan.
- Jól hallottad - bólogatott Jungkook, majd Hoseok elé sétált.
- Elég jól megbízik benned, ha akkor kijött hozzánk a parkban...-tette karba a kezét. - Várt téged, elég sokáig...
Hoseok értetlenül nézte az előtte állót. Érezte, hogy itt valami borzasztó rossz dolog történt. De nem akarta elhinni, hogy tényleg megverték.
- Magyarán a te neveddel elcsaltuk őt oda, hogy tudjunk vele egy két dologról beszélgetni... aztán jól elvertem.
- Miért tettetek ilyet? - kérdezte Hoseok, és szemeiben a szigor, a félelem, és legfőképpen az idegességet lehetett látni. Jungkook viszont az ilyen arcoktól nem ijed meg...

Hoseok úgy érezte, hogy most Yoonginak szüksége lenne valakire.

Az utóbbi időben látta rajta, hogy valami nem okés, de ha előbb tudta volna meg akkor lehet most teljesen más hogy állna a történet.

- Mert többször láttunk titeket együtt - hangsúlyozta ki az 'együtt' szót a fiatalabbik.
- Na és - vonta meg a vállát Hoseok - és ez megoldás arra, hogy megverjétek? - kérdezte idegesen.
- Ajj Hoseok, egy ilyen kis csicska buzi mint ő meg is érdemli! - nevetett fel - Amúgy is csak egy pár rúgást kapott, meg egy szép ütést tőlem, nem lett komoly baja. - nevetett fel ismét, de Hoseok már nem bírta tartani magát.

Jobb ökle segítségével egy hatalmasat bevert Jungkooknak az arcára. Megérdemelte már a nyúl, mostmár ez tényleg sok volt.

Jungkook neki esett a mellette lévő padnak, majd arcához nyúlt, ami megállás nélkül lüktetett neki.

- Ezt úgy gondolom már megérdemled - kapta fel a hátára a táskáját Hoseok - Innentől kezdve a barátságunknak vége, kiszálltam a csapatból! - mondta ki gúnyosan a 'csapat' szót, majd idegesen indult meg kifele a teremből.

Futó lépésben hagyta maga mögött az iskolát, majd a kapuból kijövet meglátta Yoongit, aki pont akkor búcsúzott el a barátaitól. Hoseok jobbnak gondolta, ha most inkább nem megy oda a fiúhoz, igyis biztos már elege van mindenből, főleg belőle.

- helooo! elég gyatra rész lett ez, meg rövid is, de lesznek majd sokkalta jobb is hosszabb részek is! és lehet, hogy még itt az elejen kicsit ilyen cringe a sztori, de hidjetek el, hogy nem lesz rossz! mar a 25. reszt fogom irni es sokkalta hosszabbra probalom irni a reszeket. ami ugyahogy sikerult is mert van olyan resz ami 2000+ szavas. remélem ezzel azért sokatokat megnyugtattam vagy nemtomxdd 😭🤘-