classmates or MORE? - sope/yoonseok | BEFEJEZETT |

6. rész

Másnap Hoseok reggel közvetlen miután felkelt, eszébe jutott rögtön Yoongi. Úgy tervezte, hogy a mai nap is megpróbál hozzá szólni, bár kétségtelenül gondolt arra is, hogy a szőke hajú lefogja kopinttani őt.

Felpattant az ágyból majd elkezdett készülődni a suliba. Boldognak érezte magát, ugyanis úgy érezte, hogy végre lezárult egy rossz korszak, és mostmár kezdenek majd idővel jobbra fordulni a dolgok. Jungkookék bandájában sose érezte magát jól, mindig úgy érezte, hogy a barátai csak kihasználják őt. Bár, nem sokkal lett jobb a helyzet, hiszen most egy barátja se maradt. De inkább ne legyenek barátai, minthogy minden áldott nap csak kihasználva érezze magát. Barátokat mindig lehet szerezni, és Hoseoknak elég könnyen ment. Bár ilyen múlttal nem biztos, hogy szívesen barátkoznak majd vele.

Miután elkészült gyors ivott egy kávét, majd anyukájától elköszönve, elhagyta a lakást. Kisétált a buszmegállóba, majd egy kb. 10 perc utazás után, oda ért az iskolába.

A tanterem felé vette az irányt, ami most meglepően nyitva volt, reggelente sosincs nyitva egy tanterem se. Bár most lehet kedves volt a tanár, és nulladik után nyitva hagyta.

Igazából lényegtelen, bement a terembe majd egy új helyre ült le, ahol tudta, hogy nem ül senki. Nem volt kedve Taehyung mellé ülni, biztos hogy kioktatta volna a vörös hajút.

Leült, majd kivette a telefont a zsebéből és nyomkodni kezdte. Rajta kívül egy páran voltak a teremben az osztálytársai közül, majd egy pár perc múlva Jungkookék is megérkeztek, majd ők leültek a szokásos helyükre. Hoseok nem figyelt fel, viszont hallotta, hogy az osztálytársai súgdolózni kezdenek róluk. Biztos furcsálták, hogy nem ültek egymás mellé, és hogy nem jöttek együtt. Elég ikonikus egy banda voltak ők, azt be kell vallani. Aztán egyik napról a másikra ennek vége is lett. Persze, hogy akkor az emberek kíváncsiak, és érdeklődnek.

Pár perc múlva mindenki megérkezett és a becsöngőig még volt két perc. Hoseok letette a telefont a padra, majd Yoongit kezdte el keresni. Megpillantotta őt, aki Namjoonnal beszélt, feltehetőleg valami nagyon vicces dologról, ugyanis Yoongi megallás nélkül nevetett, miközben Namjoon nagyon magyarázott valamiről.

Hoseok akaratlanul is elmosolyodott Yoongin, ahogyan nevetett. Ritkán látta őt ilyennek, ezért még két percig őt nézte, majd ezt az idillt a tanár zavarta meg, ahogyan becsapta maga mögött az ajtót.

Mindenki aki eddig nem a helyén volt a helyére szaladt, majd elkezdődött a matek óra.

****

- Ja, mi lenne ha kipróbálnánk? - kérdezte Namjoon Yoongitól, miközben a menzán ebédeltek.
- Én benne vagyok - mosolygott Yoongi. - Mikor menjek át hozzád?
- Uhh, még fogalmam sincs - vakarta meg tarkoját a mostmár lila hajú fiú. Valamelyik nap megkérte a nővérét, hogy fesse be neki. Igazán jóra sikeredett. - először még meg kell vegyem.

Yoongi erre csak bólintott, majd tovább ettek. A menzán elég nagy hangzavar volt, ilyenkor sokan itt szoktak lenni. A két srác még pár percig ettek, és nézték a körülöttük lévő diákokat, akik ide-oda mentek, repetáért vagy vízért vagy esetleg épp akkor hagyták el az étkezőt.

- Jin mikor fog jönni? - kérdezte Yoongi, miközben egy újabb falatot vett a szájába.
- Mhh nemtom' - mondta Namjoon teli szájjal. - Szegény, jól elkapta ezt a hányás hasmenést.

Yoongi erre a mondatra csak elhúzta a száját, majd ivott egy kortyot a pohár vizéből.

- Mindjárt jövök, kiviszem ezt a levest, nem kell - állt fel hirtelen a kezében a tele tányérral Namjoon, amikor is nem figyelésére neki ment az előtte lévőnek, és sikeresen leöntötte annak felsőtestét.
- Uhh bassza meg! - káromkodta el magát és letette gyorsan a levest Namjoon az asztalra, majd aggódó tekintettel nézett az előtte állóra. Yoongi csak nézte kikerekedett szemekkel az eseményeket, még az se érdekelte, hogy éppen egy nem kívánatos személy áll barátja előtt.

- Jól vagy? Minden oké? - kérdezte Namjoon aggódóan.
- Ohh persze ez semmiség! - mosolygott rá kedvesen a vörös hajú miközben legyintett egyet. Yoongi akaratlanul is, de nagyon halványan elmosolyodott Hoseok mosolyára. De szinte azonnal rendezte vonásait.
- Mi az hogy semmiség? Rád öntöttem ezt a kurva szar levest! - nevetett fel a végére Namjoon. - Gyere oda adom a tesi cuccomat!
- Nem kell, köszi! Majd megoldom...- nézett végig magán a srác.
- Vedd át szerintem mi hamarabb a tesi cuccodat...- mondta neki Namjoon.
- Ööm...az a igazság, hogy nem hoztam el mert erre a hétre nem kell...-nevetett fel kínosan Hoseok.
- Ohh basszus kajak! - fogta meg Namjoon a fejét. - Hát én se hoztam el...

Mindketten tétlenül néztek egymásra, majd Yoongi sóhajtott egyet, majd kezében a tálcával felállt majd megszólalt.
- Asszem akkor nekem kell oda adjam... - nézte a tálcát, és Hoseok csillogó szemekkel nézett rá a szőke hajúra.

Valljuk be Hoseoknak tetszett az ötlet...

- Köszi Yoongs, én addig feltakarítom ezt a mocskot amit ide csináltam - mosolygott Namjoon Yoongira, aki csak bólintott egyet, majd kivitte a tálcát a pultra, mögötte pedig a kellő távolságot megtartva sétált utána Hoseok is.

Vissza sétáltak a suliba, Hoseok mindaddig Yoongi háta mögött sétált. Tudta, hogy hiába történt ez az incidens, Yoongi valószínűleg még így se kíváncsi rá.

A folyosóra mentek ahol a szekrények sorakoztak fel egymás mellett, majd Yoongi kinyitva sajátját vette ki a zsákjából a tesi cuccát.

- Remélem megfelel - adta oda Hoseoknak a fehér pólót és a fekete rövid nadrágot. Hoseok próbált vele szemkontaktust létesíteni, viszont a szőke még csak rá se nézett.

- Köszi...- mondta halkan Hoseok, és Yoongi vissza tette a zsákját majd bezárta a szekrény ajtaját, és ott akarta volna hagyni a vörös hajút, viszont az említett fiú megálította őt, a csuklójára fogott.
- Várj Yoongi - mondta Hoseok, de Yoongi egyből kitépte kezét Hoseok kezéből. Nem akarta, hogy megérintse őt. Vagyis mit akarok itt hazudni, legbelül nagyon örült neki...
- Bocsánatot szeretnék kérni Jungkookék miatt - suttogta szinte a vörös hajú lehajtott fejjel - tudok mindenről és... én nem tehetek semmiről. Amikor megtudtam, hogy Jungkook megvert téged, egyenesen az ő szájából tudtam meg, nagyon mérges lettem...És bocsánat, hogy én is kegyetlenül bántam néha veled, csak tudod...olyan hülyeség de...én is szerettem volna olyan menő lenni mint Jungkookék, hátha úgy jobban befogadnak a bandába és nem lesznek velem köcsögök...- mondta Hoseok könnyes szemekkel, majd Yoongi hátra pillantott Hoseokra.

Yoonginak egy cseppet sem volt fájó az, hogy így látta az osztálytársát. Úgy érezte, hogy végre rájött az előtte álló, hogy milyen hülye volt, és hogy négy évét kikre pazarolta. De mégis egy kicsit sajnálta. Tényleg egy nagyon kicsit.

- Ugye megbocsájtasz? - nézett fel Hoseok könnyes szemmel Yoongira, aki szemrebbenés nélkül nézett rá.
- Teljes mértékben leszarom, hogy neked mi bajod van - mondta Yoongi egyenesen a szemébe, ami nagyrészt igaz volt, de valahogy mégsem - de oké, talán megbocsátok, viszont egyet ígérj meg...-suttogta a végét Yoongi, és Hoseok félre biccentette a fejét.

- Hogy soha többet nem barátkozol velük, és igaz barátokra lelsz...olyanok akik tényleg szeretnek téged...

Hoseok bólintott egyet, majd kezével letörölte szeméből a könny cseppeket és egy halvány mosolyt intett Yoongi felé.

- Köszönöm Yoongi...akkor...leszel az első igaz barátom?