classmates or MORE? - sope/yoonseok | BEFEJEZETT |

16. rész

****
Hoseok szemszöge

Pár óra múlva már a szekrényem előtt álltam és éppen azon gondolkoztam, hogy mit vegyek fel. Végül vállat vontam, és úgy gondoltam, hogy igazából édes mindegy. Egy fekete farmert és egy szintén fekete pólót választottam ki, aminek a hátára rá volt nyomtatva egy hervadó vörös rózsa. Igazán hasonlít rám.

Felvettem, vagyis próbáltam magamra erőszakolni, ugyanis semmi kedvem nem volt menni. Vagyis menni volt kedvem, de nem a reptérre. Hanem a parkba...

De nem állok le. Elmegyek. Valahogy.

- Hoseok, indulnánk! - dörömbölt a szoba ajtón nővérem. Megforgattam a szememet, majd kinyitottam az ajtóm. Nővérem mérges fejet vágott, míg én érzelmek nélküli arcot. Egy szóval. Poker arcot.
- Anyu miatt... kérlek hagyd ezt abba...-suttogta és arca ellágyult. Igaza van. Nem kéne ilyennek legyek. Legalább hitessem el anyumnak. Utána majd elmagyarázom neki... De olyan nehéz! Tudja, milyen vagyok. Az érzéseim jobban elnyomnak és nem tudok ellenük mit tenni. Ha fáj, akkor nem tudom azt mutatni, hogy amúgy minden oké. Látszik a szemeimben. És ez valójában mindenkinél így van. A szem az mindent elárul. Ha akarod, ha nem.

Nem válaszoltam semmit, helyette csak kikerültem majd lementem a lépcsőn. Hallottam ahogy utánam jön, hiszen megreccsent halkan a lépcső alattunk.

- Jaj, de szépek vagytok - mondta anyu mosolyogva, mikor mindketten leértünk és az előszobába mentünk. Egy keserűt elmosolyodtam, Jiwoo pedig mint egy kislány, megpördült full rózsaszín ruhájában. Ezt végig néztem, míg anyu nevetett én elkezdtem venni a cipőmet, mintha mi sem történt volna. Kicsit kínos nekem ez a helyzet...lehet már én nem vagyok a régi, vagy csak az bánt, hogy nem tudom miként menjek el a találkozóra? Valószínűleg az utóbbi, mert általában én is valami hasonlót szoktam csinálni, mint Jiwoo, ilyen helyzetben. Bohóckodok, anyukám pedig röhögőgörcsöt kap tőlem. Általában a kettőnk közül én tudom őt jobban megnevetettni. Ezt örököltem aputól. Meg a kinézetemet. De a kedvességemet, a kislányos zavaromat, és minden belső tulajdonságomat anyutól.

Csöndben felvették ők is a kiválasztott cipőjüket, majd kinyitottam a bejárati ajtót és előre engedtem őket. Mindketten mosolyogva bólintottak megköszönve ezt a tettemet. Amit egyébként mindig így teszek, amikor velük megyek el valahova. Ez csupán tisztelet. Amit még apa tanított. Majd megfogva a bejárati ajtó kulcsát bezártam az ajtót és utánuk ballagtam. A kaput is bezártam, mikor ők épp a fekete furgonba szálltak be. Jiwoo előre ült ahogy szokott az anyós üléshez, én pedig a hátsó ajtót kinyitva, anyu mögé ültem. Előre nyújtottam a kulcsot, amit anyu kezébe adtam. Jobban mondva akartam adni, de az véletlenül a két ujja közt kiesett.

- Fhu, Hoseok olyan béna vagy...- mondta nővérem sóhajtva balfaszságomon, miközben az ajtóra támasztotta a kezét és úgy masszírozta az orrnyergét.
- Nincs semmi baj...- húzta el anyu a száját, majd kissé lehajolt és keresni kezdte a kulcsot. Úgy sajnálom őt. Hiába tudom őt a legboldogabbá tenni, valahogy mindig sikerül könnyen elrontanom a kedvét. Vagy talán azt mutatja előttem, hogy jól van, miközben belül meg már rohadtul elege van belőlem.

Hátra dőltem az ülésen és lehajtottam a fejemet. Megint elszégyeltem magamat. Pár perc múlva anyu megtalálta a kulcsot, majd a táskájába rakta, és azt oda adta a mellette ülőnek. Beindította a kocsit, majd elkezdett vezetni a cél felé.

Csöndben telt az út hátralévő része. Az ablakon kifelé néztem, szintén poker arccal. Néha láttam szemem sarkából ahogy a nővérem hátra néz rám, de nem érdekelt. Elkezdtem gondolkodni azon, hogy hogyan jussak el a parkba, de sajnos semmire nem jutottam.

Pár perc múlva arra lettem figyelmes, hogy a következő hely ami mellett elhaladunk az bizony a park volt. Ahol nekem 3 órára egy találkozóm van, Yoongival. Kissé kikerekedett szemmekkel és egy kicsi csodálattal a szememben figyeltem az üres parkot, ami közepén egy hatalmas nagy szökőkút volt, ami nem üzemelt. Levelek borították szinte az egész helyet és hatalmas fák, és öreg padok.

Szívem összeszorult mikor végleg elhaladtunk mellette, majd inkább jobbnak tartottam, ha lecsukom a szemem és kicsit pihenek.

Elegem van magamból.

****
Egy óra múlva

- Hoseok! Kellj fel, megérkeztünk! - rázogatta valaki a lábamat. Lassan kinyitottam a szememet, majd nővéremet pillantottam meg, aki még az anyós ülésén ült. Megint mérges arccal nézett rám. - Miért aludtál el? - kérdezte, szemei meg mintha öltek volna.
- Bocs, hogy pihentem egy kicsit - húztam kissé össze a szemöldökömet, mire tőle egy megvető pillantást kaptam. Kinéztem az ablakon, ahol megpillantottam egy nagy fehér hosszú épületet. Rengeteg kocsit láttam, rengeteg embert, akik közül néhányan a bőröndjeiket húzták, vagy éppen egy nagy táskát cipeltek a hátukon. Pakoltak a csomag tartóba, vagy éppen ki onnan, útra készen voltak. Tekintetemet vissza vezettem előre, majd megláttam, hogy anyu nem ül a kocsiba.

- Anya merre van? - kérdeztem halkan, de lehetett a hangomban hallani az aggoldalmat.
- Parkolási matricáért ment vagy mi az - mondta nővérem, miközben a szemöldökét igazgatta a lehúzható kis tükörben ami a feje fölött található.
- Ja... - bólintottam.

- Mikor ment el? - kérdeztem, mire nővérem cincegett egyet.
- Várjál már egy kicsit ember, hagyd igazítsam már meg a szemöldököm! - nézett hátra mérgesen, majd vissza nézett a tükörbe. Erre a mondatára csak felhúztam a szemöldököm. Meglepődtem. Azt hittem itt most én vagyok a mérges...egy dolog miatt ugye.
- Jól van már, szemöldök fasz - mondtam poénkodva, majd kinyitottam az ajtót és kiszálltam a kocsiból. Valamit még mondott nekem, a kedves nővérem amit már nem értettem, de nem is akartam. Ha mégis hallottam volna, akkor vissza szóltam volna neki valami egészen jó frappáns beszólást, amitől biztos elkapta volna a sírás.

Mikor kiszálltam becsaptam magam után jó hangosan az ajtót, jelezve, hogy amúgy a kurva anyját a nővéremnek. Persze nem komolyan venni.

Az autónak támasztottam a derekamat, majd úgy figyeltem mindent.

Később megpillantottam anyut jobbról, aki csak mosolyogva jött oda hozzám futó lépésben.

- Felkeltél fiam? - jött oda hozzám, majd mutató ujjával elsöpört egy tincset a szememből.
- Nem, még alszom - bicentettem komoly arccal a kocsi felé, mire anyukám hangos nevetésben tört ki. De jó volt hallani. Most valahogy őszintének tűnt. Mosolyra késztette az én ajkaimat is.

Anyu pici idő elteltével kissé lehajolt, majd be pillantott a kocsiba az ablakon át a még bent ülő lányára is, majd bekopogott az ablakon. Érdekelt Jiwoo feje, ezért megfordultam, majd én is benéztem a hátsó ablakon a nővéremre.

- Kisasszony, maga nem szeretne jönni? - bigyesztette le ajkait anyu direkt. Jiwoo csak elkezdte pakolni a smink cuccait, majd idegesen kinyitotta a kocsi ajtaját és kiszállt.
- Fhu, de menjünk...- sóhajtott idegesen és becsapta az ajtót, miközben átnézett a kocsi tetején egészen ránk. Hangos nevetést tört ki belőlem és anyuból, majd ténylegesen elindultunk a hatalmas épületbe.

Yoongi...ugye megvársz engem?